Battlefield 5 teszt

Az biztos, hogy ha mostanában kéne pályát választanom, nem mennék játékfejlesztőnek. Nemcsak azért, mert iszonyú stresszes meló lehet az utolsó pillanatban is megfeszítve dolgozni, hogy kész legyen az adott termék, de azért is, mert a játékosok árgus szemmel figyelik minden mozdulatunkat, és akár a halálos fenyegetésig is elmennek, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt ők megálmodták. Nagyon nehéz kitalálni, hogy mit is akarnak a gamerek, ráadásul bármilyen változást, bármilyen javítást emberiség elleni bűntettként aposztrofálhatnak. Szóval nem, köszönöm, inkább maradok a nyugalmas másik oldalon, fáklyával és vasvillával a kezemben. Egyébként különösen rossz lehet az EA-nél dolgozni, ahol ezt a külső fenyegetést és nyomást már a részvényeken is érezni lehet, ami nem csoda, hiszen a kiadóóriás emberei évek óta rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak, és mindig a saját érdekeiket teszik a játékosok elé. De ennek most vége. Remélhetőleg örökre.

Sztorizgatunk, sztorizgatunk?

A Battlefield-sorozat az EA egyik, vagy talán a legnagyobb húzócíme lett mára. Nem csoda hát, hogy az előző részek sikertelensége és a Battlefront 2-vel elkövetett fiaskó után a játékosok valami olyat vártak, amitől visszaáll minden a rendes kerékvágásba. A legújabb rész, a Battlefield 5 lett ez a kiszemelt a szériában, aminek videóelőzetese nemhogy csillapította volna a kedélyeket, de olajat is öntött a tűzre, ugyanis a túltolt polkorrektség sokaknál alaposan kicsapta a biztosítékot. De én ennek ellenére bíztam a játékban. Egyetlen trailer alapján nem szabad következtetést levonni – mondtam magamban –, és végül igazam is lett. A lényeg ugyanis ezúttal is a helyén van, és lehet akármilyen szájhúzások közepette olvasni ezeket a sorokat: ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Battlefield 5 a széria egyik legjobb darabja lett.

Az idei Call of Dutyval ellentétben a Battlefield 5 tartalmaz egyszemélyes kampányt, amit a Battlefield 1-hez hasonlóan ezúttal is úgynevezett War Storyk keretén belül tolhatunk végig. Három ilyen történetet ismerhetünk meg, melyek a második világháború egy-egy ismeretlenebb eseményét dolgozzák fel. Bár a készítők igyekeztek ezekben a küldetésekben a drámát és az izgalmat csúcson tartani, azért érezhetően az akción van a hangsúly, ugyanis több száz német katonát fogunk puskavégre kapni, mire végzünk a történetekkel. Játszhatunk Norvégiában egy női főszereplő történetét megismerve, ellátogathatunk a francia frontra, valamint szabotázs akciókat hajthatunk végre Észak-Afrikában, melyek leginkább arra jók, hogy megismerjük az irányítást, a fegyvereket, illetve megcsodáljuk és meglássuk, milyen döbbenetes látványra képes a Frostbite motor legújabb verziója. Közel 1 órás küldetésekről van szó, már amennyiben nem fekszünk neki a titkos cuccok keresgélésének, amelyek jutalma egyébként egy egyedi kés, amit aztán a multiplayerben is használhatunk. A kampány érdekessége, hogy a negyedik küldetés még nem volt elérhető a teszt írásának pillanatában, ezt (és még sok más egyebet) csak december elején vagy közepén aktiválják számunkra. Szóval a szóló játékmód ezúttal is a szokásos minőségi munka, de igazából nem sok emlékezetes pillanatot rejt magában. A történetek hősiességről és bajtársiasságról szólnak, ami ugyan tényleg megható és érzelmileg túlfűtött, de nem igazán hagynak mély nyomot a játékosban, ami talán annak köszönhető, hogy a legtöbb időnket lövöldözéssel fogjuk tölteni. Sebaj, a lényeg ezúttal sem itt, hanem a…

Multiplayerben keresendő!

Akárki akármit mond, a 2002 óta megjelent összes Battlefield-játéknak igazán jól felépített multija volt. Oké, akadtak mélypontok, mint mondjuk, a Hardline esetében, ahol voltak szerverek, melyeken körbe-körbe autóztak a játékosok, hogy pontot farmoljanak, de az újdonságok egyre csak szaporodtak a szériában, végül pedig elkészült egy kiforrott, remek alap. Erre az alapra építkezik most a Battlefield 5 is, ami igyekszik minden olyan elemet meghagyni a multiban, aminek sikere töretlen volt az elmúlt évek során, közben pedig kibővíti azokat további lehetőségekkel. Az egyik ilyen alappillér a 64 fős csatározás, aminek köszönhetően remek, háborús hangulatú játékélményt kapunk. Ehhez persze szükség van óriási pályákra is, amelyeket minden részben megkaptunk és imádtunk. Emellé érkeznek még ugye a járművek, melyek elengedhetetlenek, ugyanis ezeknek hála repülőgépekkel és harckocsikkal is csatába vonulhatunk, ezzel teremtve meg a tökéletes háborús élményt. Ezeket a főbb elemeket bővíti ki a jól ismert Destruction modul, ami a rombolható környezetért felelős, valamint hab a tortán a kasztokat használó harcrendszer, aminek hála szanitécként, támogatóként, felderítőként vagy egyszerű bakaként indulhatunk csatába. Ezek egyvelege egy rendkívül hangulatos multiplayer módot alkot, amit mindezidáig egyetlen játék sem tudott megismételni vagy felülmúlni.

A leírtakat most mind újra megkapjuk, ráadásul visszatérünk a sorozat legelső darabját ihlető második világháborúba, tehát minden adott ahhoz, hogy egy remek háborús hangulatú csatározásban legyen részünk. A játékmódok közül ezúttal is a Conquest tűnik a legnépszerűbbnek, de újdonságként bemutatkozik a Grand Operations is (a Battlefield 1-ben Operations volt), ami a Conquestet, a Breakthrought és a Frontlinest keveri egy több fázisú csatában. Ezek mellett kipróbálhatjuk reflexeinket hagyományos TDM-ben is, tehát lehetőségünk van kisebb, gyalogsági harcokba is csatlakozni, ha nincs kedvünk ahhoz, hogy tankokkal vagy repülőgépekkel is megküzdjünk. A csaták helyszíneiről, azaz a pályákról ezúttal is csak pozitívan lehet nyilatkozni. Igazából kár is leírni még egyszer ugyanezt, ugyanis eddig minden megjelent DLC és alapjáték kapcsán megjegyeztem, hogy pályatervezés szempontjából a Dice-nál nem tudnak hibázni. A Battlefield 5 talán legjobb térképe a Twisted Steel című map, aminek közepét egy lerombolt acélhíd szeli át, de tényleg nagyon nehéz kiemelni bármelyiket is, annyira jó mindegyik.

Sok kicsi upgrade

Tehát a pályák nagyszerűek, viszont változás is akad bőven, melyek a veteránok számára lehetnek sokatmondók. Az egyik legfontosabb dolog talán az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a csapatjátékba, ugyanis – bár ezúttal is négyfős szakaszokban kell játszani, viszont – a szakasztagok feléleszthetik egymást, ami új dimenziókat nyit a játékban. A szanitéc szerepe is megmaradt, azzal a különbséggel, hogy ő a csapat bármely tagját felszedheti, valamint sokkal gyorsabban végez a művelettel, ami számos esetben jelenthet előnyt. Jó hír, hogy újra oda lövünk, ahova célzunk, tehát búcsút inthetünk a Battlefield 1-es gunplaynek. Emiatt kicsit szomorú vagyok, ugyanis azt épp csak megtanultam használni, de aztán pár óra játék után rájöttem, hogy mennyire hiányzott is az eredeti rendszer. Újdonságként bemutatkoznak a bevethető szakaszvezetői bónuszok, amelyek hasonlóan működnek, mint a Call of Duty Score Streakjei, tehát minél több pontot kapunk szakazvezetőként, annál erősebb extrákat hívhatunk be, mint amilyen a V-1 szárnyas bomba, ami a becsapódás helyén százméteres sugárban letarol mindent és mindenkit.

Aztán változott a lőszerkészletünk mennyisége, ami miatt nagyon meg kell fontolni, hogy kire és mikor lövünk – ez az úgynevezett Attrition rendszer. Ez annyit tesz, hogy kénytelenek vagyunk folyamatosan mozogni és lőszert szerezni, amit újratöltő állomásokon vételezhetünk, vagy a leölt ellenfeleinktől zsákmányolhatunk. Ugyanez igaz a harckocsik és a repülőgépek esetében, amik véges számú lőszerrel, bombával és gránáttal rendelkeznek, ezért ha kifogynak, az újratöltéshez visszavonulót kell fújni. Sokak számára kicsit nehezen emészthető ez a dolog, de mindez azt szolgálja, hogy mondjuk, a hegytetőre senki se kempelje be magát egy tankkal, szóval összeségében egy nagyszerű újításról van szó.

Emellé érkezett a Fortification, azaz az építkezés lehetősége. A rombolás mellett most már építeni is tudunk, ami annyit tesz, hogy adott helyeken (ilyenből nagyon sok van minden pályán) homokzsákfalakat, tankcsapdákat vagy szögesdrótakadályokat emelhetünk. Sőt, akár egy lerombolt hidat is újraépíthetünk, illetve egyes ellenőrzőpontokon járműszületést és javítást biztosító állomásokat is felhúzhatunk. Az építésért is ugyanúgy pontot kapunk, mint minden másért a játékban, legyen szó akár gyógyításról, lőszerkészlet-utánpótlásáról, vagy ha lelövünk valakit, szóval egyáltalán nem szükséges az, hogy villámreflexekkel rendelkező profik legyünk, hogy sikerélményünk legyen a hadszíntéren.

Apropó pontrendszer! Játék közben karaktereink, profilunk, fegyvereink és járműveink is külön-külön fejlődnek, így minden egyes területen újdonságokat nyithatunk meg számunkra. Ahogy nő a profilszintünk, úgy nyitunk meg új járműveket, ha pedig fejlődik egy adott karakterünk szintje, úgy oldhatunk fel számára új fegyvereket. Ráadásul ezek a fegyverek is egyenként fejleszthetők, ezáltal pedig aktiválhatjuk azokon perköket, amelyekkel tovább finomíthatjuk a statisztikájukat. Ilyen például az, hogy pontosabban célozhatunk futás közben, járművek esetében pedig jobb védelmet rakhatunk a lánctalpak köré, vagy akár gyalogsági aknákat akaszthatunk az oldalukra. Visszatért tehát a mélyebb fejlődési rendszer, ezenkívül pedig különösen jó hír, hogy karaktereinket is egyenként testre szabhatjuk, arcfestésektől kezdve a játékosmodellen át egészen az öltözetükig mindent beállíthatunk. Igen, akár női karaktert is készíthetünk, kár hőbörögni ezen, ugyanis minden opcionális, tehát mi szabjuk meg, kinek a bőrébe akarunk bújni.

A belső ellenség

Viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Battlefield 5 bizony alaposan megkurtítva érkezett meg novemberben. A negyedik egyjátékos kampányküldetés például nincs benne a játékban, méghozzá pont az, aminél elsőként a szériában német oldalon is harcolhatnánk. Sehol sincs még a beígért kooperatív játékmód, a Combined Arms, de még az olyan apróságnak tűnő elem se került be, mint a gyakorló lőtér, ahol minden fegyvert és járművet kipróbálhatunk. Coming soon felirat fogad a járműfestések menüben is, valamint később érkezik a Battlefield V legnagyobb királyságának számító Tides of War, ami lényegében tartalommal tölti fel később a játékot. Oh, majd’ elfelejtettem megemlíteni, hogy a Battlefield 5 Premium elnevezésű csomag nélkül került forgalomba, tehát fizetős tartalmak nem lesznek hozzá a jövőben, legfeljebb kozmetikai cuccok, avagy minden újdonságot ingyen kapunk a Tides of War nevű eseménysorozat során. Az első ilyen például egy hatalmas, járművekkel teletömött pálya lesz, ami még idén érkezik.

És akkor most kanyarodjunk kicsit vissza a játék ekézéséhez, ugyanis tavaszig még várni kell a Firestorm névre keresztelt battle royale játékmódra is, aminek hiánya mondjuk, nem annyira fáj, tekintve, jelenleg is komoly technikai optimalizálás kell még a játékba ahhoz, hogy esetenként ne csapjon át minden lag-fesztiválba – egy ilyen játékmód viszont megzabálná a gépünket. A bugok tekintetében viszonylag tűrhető állapotokról beszélhetünk, közel sem olyan vészes a helyzet, mint amilyen a Battlefield 4 esetében volt megjelenéskor, de természetesen akad pár bosszantó hiba, amiken egyesek fennakadhatnak. Például gyakran eltűnik a szálkereszt a járművek célzórendszeréből, ha a menükben kattintgatunk, akkor előfordulhat, hogy nem tudunk újraszületni, valamint könnyen megeshet, hogy a kulcsfontosságú robbanószerek a pálya alá kerülnek, így nem lehet felvenni azokat. De mire ezeket a sorokat olvassátok, remélhetőleg ezeknek a hibáknak már csak hűlt helyük marad, szóval bugok tekintetében sosem szabad szigorúnak lennünk, ugyanis azokat könnyű kigyomlálni.

Tehát mindent egybevetve a Battlefield 5 tényleg remek játék, a sok apró újdonság szinte tökéletesre csiszolta mindazt, amit eddig is imádtunk a szériában. Ne engedjetek az előítéleteiteknek, ne adjatok a gyűlölködő kommentelők szavára – ezt a játékot ki kell próbálni ahhoz, hogy megtudd, nem volt igazuk a nyávogóknak! Tény, hogy az EA, vagy a Dice mostanában nem vette túl jól az akadályokat, viszont most már látszik, hogy igyekeznek, és ez jó. A Titanfall 2 és a Battlefield 5 is jó példa arra, hogyan kell jó játékot készíteni, amit nem tömnek tele fizetős tartalmakkal, mégis működnek és élvezetesek. Most már tényleg csak az kéne, hogy a konkurencia is rátérjen erre az útra.