Bizony, volt idő, amikor a Panzer General, a Steel Panthers és a Battle Isle bűvös háromszöge szinte ontotta magából a folytatásokat. Na bumm, mondhatnátok, hát most nem ontja, és akkor mi van? Fogynak a kalandjátékok, vegetál a szimulátorműfaj, ez az élet rendje, a nagy öregek kimúlnak. Igen ám, de mindig, amikor egy klasszikus eltűnik, akkor valahol a világban egy kóbor bit felsóhajt és meghal (különben mi más magyarázat lenne a windowsos kékhalálokra?). A Kickstarter azonban éppen ezeket a lélekmelegítő klasszikusokat tartja életben, és persze a kicsi, védtelen biteket. Tavaly tavasszal például a King AG kalapozott össze 200.000 dollárt a kihalóban lévő műfaj feltámasztásához. Nem nagy pénz, játékfejlesztői mértékkel nézve ennyi lehet a büfészámla egy nívósabb projektnél, úgyhogy nincs show, csak a színtiszta élmény. A Kronos egy old school, hexás, körökre osztott stratégiai játék, amely egy messzi-messzi galaxisba kalauzol, és bemutatja, hogyan is küzd három nagyvállalat a hatalomért.
Arról a bizonyos „hogyan”-ról már rögtön az intróban kiderül, hogy nem mindig az jut el a tutiba, aki tisztán játszik, ugyanis 200 évvel a játék időszámítása előtt a Telit ház jelöltje nukleáris fegyverekkel söpörte le a bolygó felszínéről a konkurenciát. A csata eldőlt, de a planéta szinte lakhatatlanná vált, így aztán mindenki a közeli Rheára menekült, ahol az újdonsült imperátor két évszázadon át élvezhette a hatalmát. Az új mesterséges életfenntartó rendszerek sem adnak azonban örök életet, az uralkodó jobblétre szenderült, és a három nagyvállalat (Telit, Yerla és Lumati) újra harcba száll, hogy megkaparintsa a kormányrudat. A seregek visszaözönlenek a Kronosra, és a játékoson, azaz a frissen kinevezett Telit parancsnokon a világ szeme, hogy győzelemre vezesse az övéit. Tanulva a múlt hibáiból, most nincs vegyi, biológiai vagy nukleáris eszköztár, így az első kampány hét küldetése egy konvencionális háborút vezet fel, míg a második sorozat a gerillataktikával színre lépő Ellenállás frakciót mutatja be. Ez utóbbit a szennyezett bolygón hátramaradt populáció alkotja, akik érthető módon nem örülnek, hogy a planéta egykori szétbarmolói megint egy választási küzdelemnek nevezett háborúban rúgják szét a gyepet.
Nehéz menet lesz!
Az 50 órányi beharangozott játékidő és a missziók száma közti arányosság első pillantásra nehezen hihető, de nem tévedés: baromi hosszú és nehéz küldetések várják a játékosokat. A Kronosban ugyanis egyetlen nehézségi fok létezik: valahol a hard környékén ragadt be a szívató, és csupán annyi a könnyítés, hogy egy bizonyos achievement feladásával behívhatunk némi erősítést. Az első két misszió általában az étvágyerjesztő szerepét szokta betölteni normáliséknál, míg itt a természetes szelektálás folyik, így a „gyengék” jó eséllyel lemorzsolódnak, aki pedig átvergődik a felvezetésen, az bizonyosan megszereti az alkotást, és a flotta, illetve a légierő felbukkanásakor örömtüzeket gyújt, amit aztán a hatodik küldetésben eltapos. Az ominózus pályán három, azaz 3 darab mesterlövésszel kell átvergődni a térkép túloldalára, és elfoglalni egy jókora bázist. Nekem szerencsém volt, egy fórumbejegyzésben megtaláltam, hogy mi nem működött, így aztán a térképen végiglopakodva (a kikötőt nem bántottam, nem gyűjtöttem sereget, stb.), a tábor tetején egyetlen üteg kiiktatásával elintéztem az egészet – de ha nem böngészem a netet, akkor biztos másfelé indulok, és higgyétek el, akkor kevésbé őszinte mosollyal méltatnám az MI-t. A gép ugyanis szinte hibátlanul vezeti a seregeket.
Viruljon hát minden mező, még a hatszögletű is!
Némi panzer generalos múlttal itt biztosan otthon érzed magad. Körökre osztott játékmenet, hexás rendszerű, azaz hatszögletű mezőkre felosztott térképek, de hogy közelebbi támpontunk is legyen, az új XCOM is hasonló szisztémában működik. A közel harmincféle egység – gyalogság, tankok, tüzérség, harci repülők és hadihajók – mindegyike két fázist hajthat végre egy adott körben, ez többnyire egy mozgás rész és egy tüzelés, természetesen tetszőleges sorrendben. A módszer variábilis, tehát egy felderítőegység az egyensúly fenntartása miatt mozoghat akár kétszer is, ellentétben egy tankkal, amely feleakkora távolságot tud megtenni, cserébe viszont négyszer akkorát sebez. Léteznek persze olyan tűztámogató egységek, amelyek kétszer is odapörkölhetnek egy körben, és mindez még nyakon van öntve az eltérő lőtávolságokkal, páncél- és sebzésmutatókkal, no meg a flank bónusszal. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amennyiben bármely ellenséges egységet sikerül bekerítenünk, akkor az éppen tüzet nyitó katonánk minden, a célponttal szomszédos hexen álló saját egység után 25% sebzésbónuszt kap. Mi következik ebből? Hát annyi, hogy ebben a taktikai játékban a hatótávok és a megtehető lépések kombinációit már a harci érintkezés előtt úgy kell alakítanunk, mint egy sakkjátszmát, így érdemes több lépéssel előre gondolkodni.
A Kronos tehát nehéz, de taktikai értelemben véve szép játék, utóbbira csak egy-két példa: a légierőhöz például üzemanyag kell, átlagosan 3-4 kört tölthet a levegőben egy bombázó, és ha nem szállunk le újratankolni, akkor le fog pottyanni, de a tüzérség sem lövöldözhet felelőtlenül, ugyanis a 8 db lőszer hamar elfogy, aztán már csak egy könnyű, védtelen célpont lesz a rakétaütegekből. A pályákon elszórt épületek között ugyan találunk raktárakat, kiképzőhelyeket, de oly kevés nyersanyaggal, hogy érdemesebb inkább a meglévő, sérült haditechnikáinkat feljavítani, főleg azért, mert ezek a harcok közben fejlődnek, és minden szinten újabb ütős kis perket szedhetnek fel (erősebb fegyver, páncél, nagyobb mozgástér). Az elit egységekből pedig párat a következő pályára is át lehet vinni. Az egyszerű transzportegységek létjogosultsága is megkérdőjelezhetetlen, nehézfegyverek (tankok, tüzérség) mozgatásához, lőszer és utánpótlás szállítására minden pályán kötelező legalább kettőt beszerezni. Sajnos a taktikai mélység arra már nem terjed ki, hogy a hegy-erdő-síkság háromszögben a védekezési/támadási mutatók is eltérjenek, de legalább a mozgás hatótávolságára befolyással vannak.
Minden rossz elmúlik?
Szeptemberben volt szerencsém a játék bétáját tesztelni, és az irányítás, valamint a történetmesélést élénkítő párbeszédablakok rendesen megtépték az idegeimet. Ehhez képest a történet, bár még nem egy Trónok harca, de azért elviselhető lett, és a néhány renderelt videótól, illetve a sablonarcokkal (nagyarcú rivális, atyáskodó főparancsnok, bájos riporter) lefolytatott dialógusoktól sem muszáj a falra mászni. Persze jó lett volna, ha a bejelölhető válaszokban sugallt különböző elágazások a küldetésekben is megjelennek, de mint tudjuk: kis pénz, kis foci. Az irányításban viszont a King AG végre felfedezte a jobb oldali egérgombot, így a játék ezen része most már szinte tökéletes. A látványról is szívesen írnám, hogy eget rengető, de nem az. Kicsit kopottas, egyszerű, izometrikus jószág, ahol a rakétás egységek tüzelési fázisai lettek kidomborítva, mert abból könnyebb volt szép animációkat összehozni. A pályaszerkesztők főleg a szigetmotívumokat szerették, így akciózhat a flotta is, a hidakkal pedig a szárazföldi fegyvernem is megkapja a maga kötelező extráit.
Mennyi is?
Az értékelésnél szokás szerint nagy bajban vagyok, ugyanis ez egy nagyon szűk rétegnek szóló játék, ami néhol remek, ötletes, majdhogynem mesteri, csak épp a körítés hibádzik, no meg nem szerencsés ennyire túlnehezíteni és felárazni – a játék ugyanis 30 euró a Steamen. A multiplayer szintén nem üt nagyot, pedig a hajdani Play by Email rendszerre hajaz, azaz a saját köröd után a meccset addig jegeli a központi szerver, amíg az ellenfeled be nem lép, és a válaszlépéseit el nem küldi. Ez lehet öt perc múlva, vagy akár holnap is, ami elméletben jól hangzik, gyakorlatilag viszont a meccsek hetekig elhúzódnak, miközben a türelem manapság már nem a legalapvetőbb emberi erény.
