Assassin's Creed III teszt

Álmaidban Amerika...

A történet viszont csak a játék egy részét teszi ki, esetünkben kevesebb, mint 50%-ot, a maradékot a szabadon bejárható területeken lévő megannyi mellékküldetés biztosítja. Ezúttal két nagyobb várost (New York és Boston) járhatunk be, továbbá adott a vadon (Frontier) és a tanyánk (Homestead) – ez utóbbi lényegében a bázisunknak felel meg, csak hatszor nagyobb, mint amekkora Monteriggioni volt az AC II-ben. A sztori során be fogjuk járni az említett területeket, ám az egyes helyszínek önmagukban, a történet mellett (vagy után) is rengeteg elfoglaltságot biztosítanak, így aki 100%-ra szeretné teljesíteni a programot, az akár 40 óránál is többet eltölthet az AC III-mal.

Boston és New York alig különböznek egymástól, ellenben annak ellenére is tökéletesen passzolnak az AC játékmenetéhez, hogy ezúttal már nem találkozhatunk elképesztően magas épületekkel és komolyabb szintkülönbségekkel. A házak maximum háromemeletesek, a legmagasabb megmászható pont pedig a templomok teteje – kiemelt magaslatok persze ezúttal is vannak, és el is kell érnünk őket, ha szeretnénk mindent felderíteni a térképünkön. A háztetőkön ezúttal is könnyedén tudunk közlekedni, és hiába vannak széles sugárutak városszerte, az épületek között most is rengeteg sikátor található, ahol kis szerencsével elbújhatunk a minket üldöző vöröskabátosok elől. A játék megörökölte a korábbi részek körözöttség-rendszerét is, tehát ha galibát okozunk, akkor egyre nehezebb lesz szabadon mozognunk, és a maximum hármas szintig feltornászható mutatót a körözési plakátok szaggatásával és a rikkancsok lefizetésével csökkenthetjük, illetve ezúttal már nyomdászokat is megkörnyékezhetünk, hogy ugyan gyártsanak már olyan szórólapokat, amiken nem a mi fejünk virít.

Az élet egyébként ezekben a városokban is zajlik, mindenki éli a maga életét, az utca tele van, a katonák járőröznek, néha bele is kotnyeleskedhetünk a dolgokba, sőt, mivel a történelem egy elég heves időszakában járunk, akár még kisebb lázongást is szíthatunk a helyiek között, akik ha megkapják a kezdő lökést, akkor szó nélkül mennek neki bárkinek, aki vörös zubbonyt visel.

Szabadság, jöjj velem!

A városok felszabadítása nem újkeletű dolog, hiszen már a Brotherhoodban is megjelent, azonban az AC III egy egészen új megoldással várja a kalandra vágyó asszasszinokat. New York és Boston kerületekre oszlik, és alapból minden ilyen egységet a templomosok uralnak. Ha szeretnénk felszabadítani őket, akkor meg kell oldanunk a helyiek kisebb-nagyobb bajait miniküldetések (betegszállítás, adósságegyenlítés, kiszabadítás, stb.) formájában, majd ha ezekkel megvagyunk, meg kell keresni az adott kerületben tevékenykedő „kollégánkat”, aki ránk bíz egy utolsó missziót. A sikeres teljesítéssel nemcsak a város egy részét szabadítjuk fel, de még az említett orvgyilkos is csatlakozik hozzánk, akit innentől nemcsak segítségül hívhatunk, ha baj van, de akár különböző küldetésekkel is megbízhatjuk, akárcsak a Brotherhoodban vagy a Relevationsben – a „testvéreinknek” köszönhetően ezúttal Amerika keleti partját szabadíthatjuk fel a templomosok uralma alól. Ráadásul már galambdúcokat sem kell keresnünk, ha a testvériségünket szeretnénk menedzselni, az erre szolgáló menüt akár egyetlen gombnyomással is elérhetjük.

És ez még nem minden. Összesen hat orvgyilkost szervezhetünk be, és minden egyes tag után kapunk egy speciális akciót. Az első a sima assassinate, mikor a barátaink segítenek nekünk a harcban, aztán van a riot lehetőség, mikor balhét kavarnak az utcán, a cover escort mozgó fedezéket biztosít, amivel eltűnhetünk a minket kereső szemek elől, vagy ott a lure, mikor az egyik cimboránk felhívja magára a figyelmet és elcsalja az utunkban álló őröket.

Vár a vadon!

A Frontier nevű területen hasonlóan összetett feladatokkal nem találkozhatunk, ellenben itt is akad bőven tennivaló. Megtámadhatunk konvojokat, kipucolhatunk brit erődöket, csatlakozhatunk vadásztársaságokhoz, akik speciális állatok nyomába küldenek, megoldhatjuk az erdőben élők küldetéseit, gyűjthetünk tollakat, kereshetünk kincsesládákat, vagy szimplán csak barangolhatunk kedvünkre. Ez utóbbi kifejezetten élvezetes tevékenység, ugyanis a jobbára érintetlen természet valami egészen elképesztően néz ki. Megmászhatunk óriási magaslatokat, átúszhatunk folyókat, felmászhatunk a legnagyobb fákra, és a szánk tátva marad a csodálatos látványtól -- ennyire szép, ennyire természetes flórával még egyetlen játékban sem találkozhattunk korábban. Mindezt pedig csak tetézi, hogy az egyes fejezetekben változnak az évszakok, így ugyanazt a tájat megcsodálhatjuk nyáron és télen, sőt, még az időjárás is dinamikus, így hol napsütésben, hol ködben, hol reggeli párában fogunk menetelni, de az sem kizárt, hogy elkap minket egy kiadós eső, vagy egy komolyabb hóvihar.

És nem szabad elfeledkeznünk a tanyánkról sem, ahol kezdetben csak egy kissé lepusztult kúria áll. Az idő múlásával azonban megjelennek a környéken a letelepedni vágyó emberek, akik szintén küldetésekkel látnak el minket, amiket ha teljesítünk, akkor elkezd bővülni a birtokunk. Beköltöznek a favágók, a bányászok, a vadászok, fogadó nyílik, plusz az emberek elkezdenek családokat alapítani, és a terület szép lassan, küldetésről-küldetésre kivirágzik. Ennek pedig nemcsak az a szerepe, hogy a „bázisunk” egyre népesebb és fejlettebb lesz, de beindíthatjuk a saját kereskedelmi hálózatunkat is. A birtokunkon élő és tevékenykedő emberektől megvehetjük a portékájukat, majd ezeket továbbadhatjuk a városi kereskedőknek, egyre nagyobb hasznot bezsebelve.

A kereskedést és a szállítást a főkönyvünk segítségével, egy külön menüben menedzselhetjük, és egy ponton túl megjelenik a crafting opció is, amivel különböző fejlesztéseket hajthatunk végre, illetve nekiállhatunk a saját termékek (hordók, fegyverek, használati tárgyak stb.) gyártásának, amiket aztán szintén szép summáért adhatunk tovább Bostonba vagy New Yorkba.

Mindez persze nem kötelező, a játék „végigjátszható” anélkül is, hogy akár egyetlen deszkát eladnánk, de az AC III akkor válik igazi élménnyé, igazán tartalmas programmá, ha elmerülünk az olyan lehetőségekben, mint a környékbeliek ügyes-bajos dolgainak megoldása, a városok felszabadítása, a kereskedés vagy éppen a vadászat.