Akkor érzi magát igazán öregnek az ember, ha gyerekkora egy kedvencével találja szembe magát, és belegondol, hogy hány év telt el annak megjelenése óta. Az újrakiadások, HD-változatok, retró címekre szakosodott webshopok korában kevés aktuálisabb problémája lehet egy olyan aktív játékosnak, aki be meri vállalni a kellemes, pozitív emlékek lerombolásának veszélyét, és azt az esetleges extra pluszköltséget, amit egy ilyen új kiadásért el szoktak kérni. Mert az Age of Empires bizony öreg, drága, és első ránézésre semmi sem indokolja a megvételét. Azt leszámítva persze, hogy egy fantasztikus játék.
PÉNZT ÉS ÉLETET
Nem egy, de két elefánt is van a szobában: az egyik az ár-, a másik a „HD” címke. Előbbit egyszerűen nem lehet szépíteni, a 19 euró messzemenően eltúlzott egy olyan digitális kiadásért, ami valójában egy 1999-es játék icipicit átnevezett, de minimálisan kibővített változata. Hiába van ugyanis a címben a HD-toldalék, ez szinte semmit sem jelent. Oké, a felbontás tényleg stimmel, Full HD-ban, vagy ennél nagyobb, több monitoros módban is elfut az egykori Ensemble játéka, ennek viszont csupán két előnye van: az, hogy a képernyőre sokkal több egység kifér, illetve a támogatott operációs rendszerek listája már nem a Windows XP-vel, hanem a 8-cal végződik.
Ennél többre viszont nem futotta. Se nem szebb, se nem jobb, a játék ugyanazokat a modelleket, textúrákat, elemeket és menürendszert használja, mint 14 évvel ezelőtt. Az emulátorokkal foglalkozó körök örök és megoldhatatlan vitája mindig arról szól, hogy mi a jobb? Az, amit eredeti formájában, változtatás nélkül használunk, vagy az, amin ha kicsit is, de módosítunk. Ebből a szempontból nézve a „hádésítést” magára vállaló Hidden Path Entertaiment a konzervatív utat választotta, csupán a technikai dolgokat birizgálva (azokat se kifogástalanul), a tartalomhoz, formához nem nyúlva.
KELL EGY SEBTAPASZ
Miért baj ez? Mert másfél évtized alatt azért sokat öregedett az Age of Empires II, és nem feltétlenül az előnyére. Amit akkor és ott el lehetett nézni neki, az ma már bizony kifejezetten idegesítő is tud lenni. Ilyen a botrányosan rossz útvonalkeresés (az egységek A-ból B-be mindig a legkörülményesebb módon jutnak el), az automatikus felfedezés hiánya, vagy a limitált létszámú csapatok használata. A problémákat csak tetézi, hogy a kiadást követő első pár hétben a többjátékos rész gyakorlatilag teljesen használhatatlan volt: ha sikerült is elindítani egy online meccset, az játszhatatlanul laggolt, és általában teljesen szét is esett. Ez a rész szerencsére folyamatos javítás alatt áll, minden más viszont a régi... minden sirámunk ellenére viszont ez mégsem akkora gond.
Hogy miért? Mert Az Age of Empires 2 még 14 év elteltével is minden idők egyik legjobb játéka, nemcsak a stílusában, de globálisabban nézve is. Megvan benne az a tartalom és mélység, amit ma már valósággal keresni kell. Történelmi RTS-ből napjainkban szinte zéró jelenik meg, az online vadhajtást leszámítva az AoE és tulajdonképpeni utódja, a Rise of Nations-sorozat is határozatlan idejű vakációját tölti, így a HD-kiadás olyan, mint éhezőnek egy falat kenyér – különösen azért, mert az RTS-stílusát jelenleg többé-kevésbé csak a StarCraft, és az esetenkénti Command & Conquer fejezetek tartják életben.
A legmegdöbbentőbb talán az, hogy hiába a 14 év, a játékmeneten ezt alig érezni. Alapjai teljes egészében megegyeznek a modern utódokéval (persze ha pontosak akarunk lenni, akkor ez pont fordítva igaz), azzal a különbséggel, hogy itt kettőnél több nyersanyag van, és ezek beszerzése sokkal hangsúlyosabb szerephez jut, mint mondjuk a nyers harc. A fa/élelem/arany/kő négyes véges mennyiségben van jelen, így mind a munkások, mind a kitermelést segítő telepek folyamatos mozgásban vannak. A fellelhető természeti javak beszerzése egyszerű, és meglehetősen gyorsan ki lehet apasztani a raktárakat – a fejlesztések zöme az aranyat dézsmálja, az egységek pedig a fát és az élelmet. Változás ezen a téren csak az előállítható parasztok és katonák számában történt, a felső korlát több százas (700+) szintre emelkedett, mert most már nincs olyan PC, ami ne bírná megmozgatni ezt a temérdek embert.
TÁMADNAK A HUNOK
Az előállítható egységek száma azért is pozitívum, mert így sokkal grandiózusabbak a csaták, ami a történelmi korokra építő kampány esetében csak és kizárólag pozitívum lehet. A HD-kiadás legvonzóbb része pont a tartalmi oldalban keresendő: nemcsak az eredeti játékot fogalja magába, de annak kiváló kiegészítőjét is, így kilenc hadvezér és kilenc korszak elevenedik meg számunkra. Mivel minden küldetés minimum harmincperces, ezért 30-40 órát emészt fel már maga a végigjátszás is, és akkor még ott vannak a randomizált, egyszeri küzdelmek, illetve a végtelen szavatosságú multiplayer mód.
Habár a kampányok, az irányítható népek egységei (az épületeket leszámítva) mindig ugyanúgy néznek ki, de a tulajdonságaik, speciális katonáik közti különbség még ennyi év távlatából is hihetetlenül élvezetes, kellően változatos palettát jelent. A szinte végtelen mennyiségben ontható hun katonák, a talpig páncélba bújtatott japán szamurájok, a szandálban császkáló rómaiak más és más stratégia használatát és elsajátítását követelik meg, így az újoncok számára a kiismerésük ugyanolyan izgalmas lesz, mint azoknak, akik régi ismerősként térnek vissza az Age of Empires II világába.
Ez a tartalom már önmagában is lenyűgöző, de igazán akkor tud ledönteni minket a lábunkól, ha számításba vesszük a Steam Workshop-támogatást is. A Skyrimet és a Civilizationt a sztratoszféráig fellövő extra minden idők legkönnyebben használható modrendszerét jelenti. A rajongók által feltöltött, teljesen ingyenes bővítményeket nem kell kézzel telepítgetni, konfigurációs fájlokkal működésre bírni, mert a nagy, zöld „feliratkozom” gomb megnyomásával maguktól, automatikus folyamatként kerülnek bele a játékba. A kínálat már a kiadás pillanatában több tucat tételt tartalmazott, mostanra pedig már százhoz közelít az elérhető bővítmények száma. Mit tartalmazhat egy mod? Gyakorlatilag bármit, kezdve az alapjáték ikonjaival az eredeti kampány zenéjén, illetve a HD-felbontás figyelembevételével elkészített textúracsomagokon át egészen az egyedi, rajongói kampányokig.
MALTER KELLENE MÉG
Igazi jövőre, a nosztalgiahullámon túli életre a Workshop oldalán, illetve a multiplayer módban találhat a játék. Az achievementek zöme is az online módhoz kötődik, és látva azt, hogy még az első, dobozos kiadással is milyen sokan játszanak, szinte adja magát, hogy az Age of Empires II népszerűsége a Steam-támogatással robbanásszerűen megnő. Amikorra teljesen stabil lesz az egyelőre foghíjas netkód, talán még a régi bajnokságok is feltámadhatnak, mert ha valami, hát az Age of Empires tényleg akkor a legfantasztikusabb, ha több ember esik benne egymásnak.
Azt azonban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a HD-kiadás mennyire sok ziccert hagy ki. Illett volna belenyúlni kicsit a motorba, esetleg átgyúrni a textúrákat (nem feltétlenül a rajongókra hagyni a feladatot), vagy legalább az útvonalkeresés működhetne rendesen. 14 év elég időnek tűnik az alapvető problémák helyrepofozásához, és akkor talán annak a HD-jelzőnek is lenne alapja, és a 19 eurót sem keserű szájízzel fizetné ki az, aki ráveszi magát a vásárlásra. Végezetül pedig már csak egy kívánság maradt: kérünk egy negyedik epizódot!
