Én most olvastam Márai Sandor - Füveskönyv c munkáját és nagyon tetszett.
A Nevével ellentétben nem a marihuánára és egyéb lebegtetö dolgokra kell gondolni
NEm igazán van köze hozzá.
Az író ezt már késöbbi éveiben irta és az egész köny arról szol hogy fesorol gondolatokat és egy 5-10 mondatban jellemzi azokat nagyszerüen leírva ésmegfogalmazva. pl. " A nőkről - Arról hogy szabadok vagyunk - A Boldogságról...stb

Saját életútján és tapasztalatain keresztül irja le néhány szóban hogy mi mit is jelentet neki, és miként élte azt meg.

Kicsit így furán hangzik de szerintem nagyszerű köny! Érdemes Rá egysze időtszakitani rengeteg tanulság szürhető le belőle. Mind amellett nem hosszu kis olvsmány!

Én ajánlom mindenkinek Szergej Lukjanyenko Éjszakai őrség c. könyvét. A mozinál sokkal jobb. A jtáékról nem is beszélve.

Takami Kósun: Battle Royale

Kb. egy éve vettem meg. Őszinte leszek: szép volt a borítója és japán az írója XD. Ezért... (Szeretem és tisztelem a japán kultúrát - dióhéjban ennyi indoklásul. ) Ezért ezidáig nem is nagyon forgattam, elolvastam a prológust, és nem nagyon tulajdonítottam jelentőséget e könyvnek - majd, egyszer. Mára elfogyott a WarCraft olvasmány, és ki is fáradtam benne kissé XD (aka: annyira azért nem isteni könyv XD). Így gondoltam, előveszem a Battle Royale-t. 738 oldalas könyv. Két nap alatt kiolvastam. Szerintem ezek után semmit sem kellene mondanom, mindenki kitalálhatja ebből, hogy egyik kedvencemmé vált a könyv.
Na, de azért lássuk a részleteket, hogy miért.
Elsősorban azért, mert erősen hajaz az általam megkedvelt Legyek urára. Szeretem az ilyen szigetregényeket, habár pont az alapmű, a Robinson nem annyira a kedvencem. De Golding regénye az. Másodsorban szeretem Orwell-t, és az ilyen "nagytestvéres, diktatúra ellen küzdős" olvasmányokat, úgy összességében.
A Battle Royale pedig mindkettő egyszerre. Van benne sziget, nagytestvér is, totalitárius diktatúra. Szóval az alapok adottak.
Ezek után ott a japán környezet, melybe ismét nagyon bele tudtam helyezkedni.
Majd jött a zseniális, bizarr, brutális és már-már szürreális alapkoncepció. Egy átlagosnak mondható, középiskolai osztály, tizenéves gyerekekkel, akik előtt még ott az élet. Őket látva az elején még saját gimnazista élményeim is felelevenedtek, láttam a saját osztályomat szinte. S ezek után, miután abszolút azonosult az olvasó a diákokkal, és/vagy nosztalgikus hangulat öntötte el, jött a hatalmas sokk, ami szerintem nem titok, mert a könyvet is ezzel reklámozzák. De így még nagyobbat ütött, hogy az ember közel került a diákokhoz... Egy osztályközösség, akik (látszólag) összetartottak, szerették egymást. És most azt a parancsot kapják, hogy le kell gyilkolniuk egymást. Ha nem teszik, akkor is meghalnak. A diktatúra, melyet feltehetőleg egy transzázsiai állam hozott létre (nem titkoltan Japánt is beleértve - talán emiatt is tiltották be ott a könyvet, ha jól tudom) olyan tökéletes csapdát állított a diákoknak, melyből nincs menekülés, így is, úgy is meghalnak. Ez egy olyan pszichológiai helyzetet teremt már itt, az elején, mely az olvasóra is kihat - rám is kihatott. Szinte engem sújtott le, hogy az osztálytársakat le kell gyilkolni - vagy pedig engem gyilkolnak le. Morális, pszichológiai döntések sorozata lesz az egész regény, melybe maga az olvasó is belekerül, és az egyes helyzetekben szinte mi is döntésre kényszerülünk. Zseniális, szerintem. Engem legalábbis abszolút magába szippantott, és könyvnél először, szinte felháborodtam egyes mozzanatoknál


.
Viszont a zseniális történetet és alapszituációt azért megtörte pár dolog, ami néha ki is zökkentett, és enyhe, gunyoros mosolyra késztetett. Ilyen például, hogy e könyv sem volt képes mellőzni a "halhatatlan" karaktereket, vagyis a főhősöket, akik nem halhatnak meg. Azért egy olyan kezdés után, és ilyen mélyen lélekbe markoló koncepció után én azért kicsit többet vártam (amit a végén már majdnem megkaptam, de azért "sajnos" nem a történet betartotta a happy end-et). Ugyanakkor megjelent az a szokásos klisé is, hogy "akit barátnak hiszel, nem biztos, hogy nem az ellenséged". De végülis ez a klisé ügyesen volt tálalva, és mivel ennyire kiválóan vonja be az olvasót már az elején a könyv, így nagyrészt sikerült elcsavarnia, és beugratnia. Legjobban a Finálé tetszett... Na, ott aztán oldalanként váltogattam a nézőpontomat egy kulcsszereplővel kapcsolatban. Persze sajnos a végét abszolút kiszámítottam, és kb. a 150. oldalnál megéreztem, hogy ki fog "nyerni". De a Finálé elbizonytalnított, és annak ellenére, hogy szinte minden mozzanatra, trükkre emlékeztem, amivel sikerült rájönni néhány kulcsfontosságú rejtélyre


, nagyon beugrottam XD. Szinte hangosan átkoztam


.
Nem árulok el titkot, hogy sokan belemennek a játékba, és rengeteg a félreértés miatti gyilkosság. Szívbemarkoló néhány jelenet, az ember már-már tényleg sajnál néhány karaktert.



Viszont nagyon sajnáltam, hogy Kirijama-t, a tulajdonképpeni főgonoszt, nem dolgozta ki megfelelően a regény írója. Nem tudom, hogy ez dirket volt-e, hogy mi alakítsuk ki róla a véleményünket, vagy pedig direkt elhanyagolta, hogy abszolút a főhősökre összpontosítsunk. De én azért kíváncsi lettem volna


. Szóval én túl titkozatosnak találtam a karaktert, s ha már ennyire ki volt hegyezve a regény a pszichológiára is, akkor szerintem elvárható lett volna, hogy Kirijama tetteire magyarázatot kapjunk.
Illetve kicsit LOL-nak találtam, hogy 14-15 éves gyerekek ennyire értenek a fegyverekhez, gyilkoláshoz. Persze ez sokkoló is volt, de pl. a Finálé akciójelenete egy Rambo filmbe is beillett volna, SZVSZ XD. De lehet, hogy Japánban előbb érnek a gyerekek XD. Sajnos még sokat kell tanulnom a japán kultúráról. Meg persze ok, csomó olyan gyerek járt ebbe az osztályba, akik nagyon sokat voltak kénytelenek tanulni, mert a diktatúra elvett tőlük valamit. De ez a fegyverkezelési profizmus néhánynál nagyon meglepett XD. Illetve a viselkedésük is. Persze a Legyek urában is átvedlettek felnőttekké, úgymond, a gyerekek, aminek pszichobiológiai háttere van, de számomra kicsit komolyak voltak tinédzserekhez képest. Illetve néha olyan szavakat használtak, melyeket mi nem használunk egyetemen, nemhogy középiskolában anno XD.

Na, de a lényeg, hogy megdöbbentően jó volt, s ahogy Stephen King maga mondta: "Őrülten szórakoztató!" Én azóta is azon merengek, hogy mit tettem volna hasonló szituációban? Vajon képes lettem volna-e osztálytársaimat megölni, ha ők belemennek is a játékba... Illetve ki is volt igazán a haverom, és volt-e egyáltalán ellenségem - ami látszólag nem volt - de Súja is így látta... (Emiatt is szerintem inkább 18 éven felülieknek ajánlott a könyv, mert az emberben olyan dolgokat ébreszt fel, melyek korai felébredése talán annyira nem jó XD.)

9/10, mert azért mégiscsak a "happy end"-re gyúrt, és voltak benne elég kiszámítható részek.
De minden komolyabb és gondolkodtatóbb művekre fogékony embernek ajánlom (s megértettem én is, miért), elsősorban 18 éven felülieknek.
(Megjegyzés: nem, nem kattantam meg, meg nem lett belőlem cenzor, de tényleg nagyon durva dolgokat feszeget a mű, s engem még most, 21 éves fejjel is egyes részek kiakasztottak, úgymond XD. Szóval csak szólok, hogy a könyv borítóján levő, áthúzott 18-as karika talán nem is annyira vicc XD.)

Pár perccel ezelőtt fejeztem be az új Warcraft könyv, "A Gyűlölet Kora" "feldolgozását" és egy kissé csalódott vagyok. A kritérimukról még szót ejtek később, de előtte elmondanék pár fontos dolgot. A cselekmény pár évvel Proudmoore Admirális halála és a theramore-i ostrom után játszódik, amikor humanoid kalózok támadnak meg egy ork fregattot ezzel feszültséget keltve a két kalimdori frakció: Theramore és Durotar között. Thrall és Jaina, a két ismerős kormányzó, egyezségre jutnak: mindketten megpróbálják megakadályozni, a már-már elkerülhetetlennek látszó konfliktust, és belekezdenek az ügy kivizsgálásába. Míg Thrall kideríti, hogy az úgynevezett Burning Blade, egy démonok által irányított szekta felelős a támadásokért illetve a pattanásig feszült hangulatért, addig Jaina, embereit kordában tartva és a rejtélyes ügyek kutatva, felfedez egy érdekes dolgot Kalimdor egyik elrejtett zugában.... (és most jöhet a reklám, mint egy jó kereskedelmi csatornán)

Sokak bánatára, megint egy mágusokra kihegyezett produktumról beszélhetünk, (bár engem mindig is jobban vonzott a mágia, mint a nyers erő amely szintén nem azoknak kedvez, akiknél nem létezik fantasy regény monumentális csaták nélkül. Az olvasmány inkább a már említett két oldal közötti viszonyra koncentrál, gyakran politikai viták fordulnak elő. A World of Warcraft elnevezés nem hiábavaló, hiszen hihetetlen - még az eddigi regényekben sem látott - pontossággal írja körül a kreáló eme világot.

Christie Golden és Richard A. Knaak regényeit elolvasván is voltak problémáink a fordítással, ám itt alúlmúlták önmagukat honfitársaink. A különböző területek neveit nagyrészt meghagyták eredeti állapotukban, ám a többire is rá lehet ismerni, ezzel szemben a karakterek és a különböző káromlások "magyar megfelelője" borzalmasan patetikus. Thrall nevét már-már kezdtem megszokni, ám most a Delej nevet is a kukába hajították, így az egész regény alatt a grunt-ok Szolgának titulálják a hadurat. A történtek miatt keletkezett feszültségtől kimondott szitkok, inkább a Starcraft korrupt, alvilági figuráinak állnának jól, nem pedig egy szinte félistenként tisztelt legendának, aki csupán csak igazságot akar szolgáltatni.

Tulajdonképpen a regény írója Keith R. A. DeCandido szinte tökéletesen vázolta fel a szituációt és ábrázolta a Warcraft világát, a gyenge fordítás viszont barbár beszéddé varázsolja a mélyre hatoló beszélgetéseket illetve az egyéb érdekes dialógusokat.

Csernobil-vádirat

Ugyan még csak a könyv elején tartok, már most ki merem jelenteni, hogy megéri nekikezdeni! Aki szerette a Tvrtko-féle Pokoli történeteket, annak ez is tetszeni fog.

Én Az Elit Alakulat című könyvet ajánlom, főleg azoknak, akik látták vagy most nézik az m2-n a sorozatot. Nagyon jó könyv lett, több is le van írva benne, mint amit a filmben láthattunk(ez természetes)

OFF

Nem kell hülyézni senkit, de Gordon csak úgy nyilvánít egy könyvről véleményt ha elolvasta... Ő így szokta, más meg úgy...

Huh a Halálsoront én magam is olvastam és láttam is tényleg jó minkettő (persze a könyv jobb)

OFF. Gordon ez nem volt túl szép megynilvánulás Crafytx csak leírta hogy neki nem tetszett teljesen normálisan. Erre igen durva volt a válasz.

Nos a könyvet nem olvastam, de az első filmadaptációját láttam, és abban biz van hangulat Igaz egyik jelenet se volt olyan nagyon ijesztő, de kiváló misztikus thriller a film! Viszont nem értem, hogy

Sziasztok! Tudom, hogy nem vág ide teljesen, de azért mégis... :-) Keresem Alan O'Connor Hollóidők, ill. Kék éjszakák áranyai c. regényeit. Ha valakinek megvan, és megválna tőle akkor pls SMS v e-mai (06209194612 v. gabor.jambrich@t-online.hu) ! Kössszi!

Lehet erról volt már szó de mindenkinek ajánlom az összes Sherlock Holmes könyvet és ha már itt tartunk akkor mindent róla az úl topicba.

Örvendünk ám! De még hogy! Már számolom a napokat
Aki nem olvasta az előző 3 részt, az szavakkal kifejezhetetlen élményt veszít! Aki egy élő-lélegző világban akar elmerülni, az feltétlen olvasson G. R. R. Martint!

Tűz és Jég dala 4.: Varjak Lakomája május közepén jön!!!!! Velias, örvendjünk! (jobban vártam, mint akármilyen játékot)

Akit érdekel: az előző részeket a "Nagysikerű Trilógia" védjegy alatt lehetett kapni

84 éves korában elhunyt Kurt Vonnegut, Az ötös számú vágóhíd, a Bajnokok reggelije szerzője (részletek itt). Nagyszerű könyveket írt. Sajnos sorban mennek el a legnagyobbak..

Szerintem olvassátok el a Bibliából János jelenéseit(aka az Apokalipszist).
Nekem nagyon bejött.Tetszik az a régies stílus,amiben íródott,no és persze maga a téma.Legalább képet kapunk a világvégéről.
Én mikor olvastam,teljesen beleéltem magam,mintha én is hallottam volna az angyalok szózatát,mintha én is láttam volna a szörnyet feljőni tengerből...És ott tényleg minden le van írva a 10(vagy mennyi)csapástól a napba öltözött asszonyon át az Antikrisztusig.Persze természetesen itt minden egy szimbólum,el kell vonatkoztatni a közvetlen jelentésektől.Erre jó példa az Ómen-trilógia(vagy tetralógia).Ez kivételesen még tetszett is.
Például a könyvben az van írva,hogy az Antikrisztus a tengerből emelkedik ki(ha jól emlékszem).Namármost a tenger alatt nem feltétlen a vizet kell érteni,hanem valami hatalmas,kiterjedt dolgot.Mondjuk a politika vagy a média birodalmát.A filmben az Antikrisztus egy nagykövet fia(akinek ugye van köze a politikához).Amikor felnő,akkor meg az elnök egyik embere lesz.Szóval vannak itt ilyen és ehhez hasonló párhuzamok.
Egy olvasást mindenképp megér(ráadásul a Biblia olvasása hozzátartozik az alapvető műveltséghez).Ja és a filmeket is nézzétek meg,úgy az igazi.

Most vagyok túl a "Piszkos Fred közbelép, Fülig Jimmy őszinte sajnálatára" című könyvön. Mint a Piszkos Fred sorozat tagját, csak ajánlani tudom, de előtte érdemes elolvasni az első két könyvet, az Elveszett cirkálót, és a Piszkos Fred, a kapitányt.

Jah,nekem is az 1 jön be legjobban.Különösen az a fűszerkitermelős fejezet,amit már vagy tucatszor elolvastam.
Sajnos én nagyon le vagyok maradva,kötelezőt kell olvasnom Dűne helyett.És a Termelési regény speciel nem jön be.

Nekem is. A Dűne egyébként amolyan alapmű . Bár a legjobban az 1-2. tetszett, a folytatások nem olyan jók. Kivéve a Gépirtó Hadjárat trilógiát, az remek.

Szerintem olvassátok el Frank Herberttől a Dűnét.Nekem az a kedvencem.
Tetszik,ahogy és amiről ír.Nemcsak felszínesen ír,hanem nagyon is a dolgok mélyére ás.
Sok párhuzam vonható az akkori világ(mikor a regény íródott '65-ben)és a regényben leírt világ között.Filmen is láttam,bár be kell valljam,eléggé gány volt.Szóval maradok a könyvnél.Meg amúgy is az Arrakis(aka Dűne==>ez egy bolygó) egy sivatagbolygó.Már ezért is megéri olvasni.Legalábbis nekem megérte.

Zeke: Bram Stoker: Drakula

Azokról a World of Darkness-es Könyvekről hallottam,de eddig nemnagyon tudtam hozzájutni.Pedig érdekelne,mert a Masquerade az egyik kedvenc RPGm minden hibája ellenére.Kösz a Tippeket

Zeke: Még ajánlhatom a hivatalos Vampire the Masqurade könyveket is, megjelent pár darab. A White Wolf nagysikerű RPG-jének világába kalauzolnak el. Sajnos nem ovastam még én sem őket, de elsők a várakozási listán, mert a szerepjáték univerzuma zseniális.