- Anyu, anyu! Apa már megint bevan rúgva!
- Honnan veszed, kisfiam?
- Már megint a tükröt borotválja!

Két részeg sétál az utcán, szembe jön velük egy kutya, az oldalán egy üveg likőr.
- Nézd, ott az ember legjobb barátja.
- Ja, meg egy kutya.

- Figyelj rám, barátom! Ha a vendégek megérkeznek, Jeannak foglak szólítani.
- Értem, és én hogyan szólíthatom a gróf urat?
- Marha!
- Igenis, uram.

Sorozás, doktor az újoncnak:
- Hajoljon le, bokafogás!
Újonc hajol, orvos kukkant, közben megkérdezi:
- Dohányzik?
- Miér'? Tán kormos?!

A jó pap meghal, mit írnak a fejfájára?
"TANULMÁNYAIT BEFEJEZTE"

Jó neked, én doktor Nyóckert használok XD

Gordon: nem lehet. Ma bablevest flambírozok. XD

Aliens vs Predator Requiem Titkok

Colin Strause meglepő dolgokat árúlt el a filmel kapcsolatban. A legnagyobb szenzáció, hogy nem az AvP 1-es űrhajó fog visszazuhanni a Földre. Sőt! Semmilyen Predator hajó sem. Ez így roppantúl érdekesnek tünik. Ha nem Predator hajó akkor micsoda? Az Alien filmből megismert Space Jockey hajója talán?

Azt is elárúlta, hogy számos kapcsolat lesz a korábbi Predator filmekkel, de nem ez a sztori csúcsa. Egy biztos, nagy film közeleg, akkora hogy alig fog elférni a vásznon

Továbbá íme mi várható majd a trailerben:

Az előzetes első képkockái az Űrbe kalaúzolnak el minket..Egy titokzatos űrhajót látunk lángokban, ahogy zuhan le a Földre..Jön egy felirat: Az Űrben Senki Se Hallja a Sikolyod...A Földön Már Úgyis Mindegy...
Eztuán sok különböző képsor érkezik, példáúl egy lánynak rémálma van, az apja bejön hozzá a szobába és azt mondja, hogy nincs itt semmilyen mumus/szellem, elemlámpával a lány szobájának ablakára világít pont akkor, amikor a PredAlien felugrik oda.

Ezután szintén sok gyors képváltás következik, amikor egy labort vagy egy kórházat mutatnak, arcmászók ugrálnak körös-körül, egy Alien megjelenik egy doktor háta mögött, valamint ehhez hasonló jelenetek. Aztán lesz sok képkocka az esőben, mint pl. az, hogy egy Alien ráugrik egy helikopterre, és egy Predator szemtől szembe kerül 2 Aliennel. Végül lesz egy montázs, ami arcmászókat, robbanásokat, alieneket, predatorokat mutat egyben, mialatt megy a Csendes Éj dal. És a trailer ezzel zárul: 'Idén Karácsonykor!'"


Ezek szvsz nagyon jó hírek!!!

Ügyvéd beszámol védencének:
- Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
- A rosszat, ügyvéd úr.
- Sajnos, a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság
helyszínén talált vérmintával.
- És mi a jó hír?
- Alacsony a koleszterinszintje...

Egy tinilányt elvisz az anyja orvoshoz. A doki megvizsgálja a lányt, majd
közli az anyával:
- Asszonyom, sajnos a lányának valószínűleg nemibetegsége van.
- Ó! - kiált fel a mama megdöbbenve. És mondja, doktor úr, nem
lehet, hogy egy nyilvános vécében fertőződött meg?
- Lehetséges - feleli a doki -, de ott elég kényelmetlen lehetett.

A plasztikai sebész kitalált egy új módszert az arcbor feszessé tételére.
Magyarázza a páciensnek:
- Egy rejtett csavart operálok a feje tetejére. Amikor úgy érzi, hogy a bőr egy kicsit ráncosabb, csak egy apró csavarás, és újra feszes az arca.
A nőnek nagyon tetszik a dolog, aláveti magát a beavatkozásnak.
Néhány hónap múlva azonban visszajön az orvoshoz.
- Doktor úr! Nézze, milyen zacskók lettek a szemem alatt!
- Asszonyom! Azok nem zacskók, hanem a mellei. És ha még sokat ölelakodik azzal a csavarral, hamarosan szakálla is lesz!

Megy két katona az őserdőben, az egyiket megmarja egy mérgeskígyó. A társa, látva hogy szenved, felhívja a táborban állomásozó orvost:
- Jaj, doktor úr, a társamat megmarta egy mérgeskígyó!
- Jaj, hol?
- A tökén.
- Hát akkor nem lehet kivágni, se kiégetni. A mérget pedig mindenképp el kell távolítani. Egyedüli megoldás az, ha kiszívja.
A haldokló megszólal:
- Na, mit mond?
- Meg fogsz halni!

Ő nem is! Majd a doktor Kotász!
Addig is töredelmesen bevallom, hogy a megszerzett adatokat Baylee-nek és Dantesnek továbbitottam. Tőlük súlyos virtuális dollárokat és söröket kaptam cserébe.

Paraszt bácsi elmegy az orvoshoz.
-Segitsen rajtam, doktor úr! Mióta elmúltam hatvan, megnőtt a kezem!
-De bácsikám, ezt meg miből gondolja?
-Legénykorom óta minden reggel kiállok a ház végibe, marokra kapom a fütyköst, oszt oldalba vizelem az almafát. De az utóbbi időben folyton a markomba csurog.

Gyerkek meglátnak az utcán két összeragadt kutyát. Kergetni kezdik, mire a két kutya beesik a nyilvánosház alagsori ablakán. Erre Pistike odaszalad és bekiabál:
-K*rva néni! Beesett a reklámjuk!

Két cápa beszélget a tengerben:
-Képzeld, hogy megjártam a múltkor -mondja az egyik. -Úsztam egy hajó után, egy pasas átesett a korláton. Rögtön megettem. De olyan részeg volt, hogy egy hétig nem tudtam egyenesen úszni!
-Az semmi! A múlt héten egy hajóról vizbeesett egy szőke nő. Megettem és azóta sem tudok lemerülni!

A vizsgálat után így szólt az orvos a beteghez:
- Tudja, hogy az utolsó pillanatban jött el hozzám?
- Jaj, olyan súlyos a baj, doktor úr?
- Ellenkezőleg! Még egy nap, és magától meggyógyult volna.

Liberális anyukák sétálnak egymás mellett, tolják a gyerekkocsikat. Az egyik megkérdezi a másiktól:
- Mondd, neked mid van: fiad vagy lányod?
- Majd eldönti ő maga, ha felnő.

Ajjaj egy kicsit félreértetted, a két diploma és a doktori vonatkozását. Az én diplomáim műszakiak: gépészmérmök és anyagmérnök vagyok, és az anyagmérnökin jelentkeztem doktori képzésre, amire fel is vettek, de én egyéb okok miatt a munkát választottam.

Sajnos nincs kidobni való pénzem, ezért a doktori is marad egyenlőre terv szinten.

A doktorit megletenni, a pénzt meg nem kidobni.

A szókincsemmel nincs semmi gond (szerintem), a hümmőgés "kivételesen igazat adok személyednek"-ból a kivételesen szóra irányult.
Az hogy hányadikos vagyok? Hát erre sajnos nem tudok számot mondani, mert szereztem két diplomát, tavaly felvettek doktorira, de mivel valamiből meg kell élnem ezért nem a tanulást, hanem a munkát választottam, ezért most dolgozom, de évgyűrűkben kifejezve huszonötödikes vagyok.

Ki nevel a végén? - Anger Management

Most láttam a haveromnál (ő ajánlotta...jól tette ), és megmondom őszintén, kellemesen csalódtam.
Gondolom elsőre mindenki azt hiszi/hitte, hogy egy gyereknevelgetős 12 egy tucat filmről van szó, nos egyáltalán nem. Kezdjük ott, hogy gyerekneveléshez az égvilágon semmi köze, és nem is egy 1001-szer látott amerikai sablonos vígjáték. Persze vígjáték, de tele van egyedi, ötketes poénokkal. A tartalma röviden ennyi:

Miután a szerény és tartózkodó Dave Buznik (Adam Sandler) szándékán kívül rendre törvénybe ütköző kalamajkákat okoz maga körül, Daniels bíró (Lynne Thigpen) a börtönbüntetés kiváltásaképp kéthetes düh-terápiára kötelezi. A csoportos kezelés vezetője, dr. Buddy Rydell pszichiáter (Jack Nicholson) keze alatt csupa hóbortos és bizarr figura várakozik az indulatosságból való kijózanodásra.
Dave felgyógyulás helyett kiborul Buddy liberális szellemben fogant gyógymódjaitól, melyek célja, hogy a halk szavú, bátortalan férfi szembenézzen önnön démonaival. A terápia ugyanis kissé kellemetlen mellékhatásokkal jár. Hogy csak egyet említsünk ezek közül: Dave-nek el kell szenvednie, hogy a doktor elcsábítja barátnőjét, Lindát (Marisa Tomei) - természetesen terápiás céllal.
Buddy mind messzebb megy elképesztő tesztjeivel és abszurd ötleteivel, mígnem Dave-ben felmerül a kérdés: valóban végre kell-e hajtania mindazt, amit az orvos rendel? Orvos-e egyáltalán, aki ilyeneket kieszel, vagy inkább maga Buddy szorulna kezelésre? Nem volna-e ideje a hóhér akasztásának? Dave döntésre kényszerül: vagy visszahúzódik csigaházába, vagy kiáll önmagáért...

Persze a végén ismét minden jóra fordul, de a fő poént nem lövöm le, a többit se, csak egyet, amikor a terápiavezető lefekvéskor egy óriásit f*ngik, azt elkezdi: "Huh, te is hallod a békákat?"
Nos, egyelőre ennyit, bár van benne néhány sokszor látott poén, és a vége is elég... sokszor látott ( ), de ez egyáltalán nem rontja le, nagyon is jó film, vétek lenne kihagyni.

09/10

- Miben hasonlít a háború a mozira?
- ???
- Ott is hátul vannak a legjobb helyek

A skót focicsapat igen jó játékkal megnyeri a meccset. Meccs után az edző az öltözőben:
- Fiúk, ma igen jól játszottatok, megérdemeltek egy kis frissítőt. Jimmy, nyisd ki az ablakot!

Quasimodo elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr, kérem tüntesse el a púpomat!
- Hadd nézzem meg! Kérem vegye le a kabátját!
- De hát én nem szoktam levenni, én nagyon szégyenlős vagyok.
- Csak vegye le, másképp nem tudom megvizsgálni.
Nagy nehezen leveszi a kabátját:
- A pólót is!
- De én...
- Csak vegye le, ha azt akarja, hogy megvizsgáljam.
Miután levette a polót is a doktor azt kérdezi:
- Mondja csak, gyerekkorában nem tűnt el egyszer az iskolatáskája?

Na, akkor itt egy régi kis iromány. Kissé durvára sikeredett itt-ott. Akkoriban épp Lovecraft összest olvasgattam, talán ez is közrejátszott...


Egy halott levele


„Víziók gyötörnek. Éjszakánként verejtéktől lucskos ágyamban ébredek már napok óta. Takaróm lerúgva, lepedőm összegyűrve hever a földön. Ezek nem csak rémálmok. Nem holmi homályos fantazmagóriák, melyek a napokban átélt dolgokból építkeznek, és előcsalogatnak agyam legmélyebb régióiból mindenféle rég elfeledett szörnyűséget, mint egy filléres horror vérben, belekben csúszó-mászó ürülékszagtól bűzlő ocsmány figurái. A képek, amiket látok tiszták, mintha fényes nappal ott járnék látomásaim helyszínein. Szörnyű dolgokat látok. Az emberiség eddig is csak a pusztításhoz értett legjobban, nagyszerű példa erre az első világháború. De azokhoz a dolgokhoz képest, amiket álmaimban látok, ez mintha csak egy gyengéd előjáték lett volna egy heves szeretkezéshez. Amit átéltem az felülmúlja legvadabb elképzeléseimet is a jövőről. Hullahegyek -így ahogy leírom; vagy csak egy mély gödörbe összedobált meztelen, összeégett porhüvelyek, mellettük vígan cigarettázó, részeg, néha lövöldöző katonák, összeeső megbilincselt emberek, kik azt hitték élnek még néhány napot, hetet, de az alkoholmámoros tisztek és közkatonák szórakozni akartak és agyaggalamb lövészetet tartottak. Értelmetlen erőszak. Mellettük síró rabok. Röhögés, szipogás, üvöltés, halk sírás – imamormolás, pattogó parancsok groteszk szimfóniája. Néha a szagot is érzem. Akkor hányás van a fejem mellet, az arcomon, ruhám összepiszkítva, mikor felébredek. De az emberek ennél is kegyetlenebbek, ahogy azok a képek is, amik valamilyen csatornán át hozzám eljutnak, és nem állnak meg egy ekkora szelet felvillantásával. Még tovább kínoznak, nem csak az emberhegyeket mutatják, hanem hihetetlen erejű robbanásokat is, melyek majd kiszakadnak a Föld gravitációjából. Akkora erőket látok felszabadulni, melyek csak az armageddoni víziókhoz hasonlíthatóak. De nem csak bombákban rejtezik hatalmas erő, hanem a leghatalmasabb országok vezetői mögött is, akik csak bábok ezen hatalom markában. Levágott fejeket egykedvűen himbáló fegyveresek, szörnyű betegségekben szenvedő, rothadó emberroncsok, éhezők milliói, utcákon megfagyó egyszerű és értelmiségi emberek. Ilyen lesz a jövő? Én nem kérek ebből. De az én rettenetem nem mérhető azokéhoz, akik villáikban, palotáikban őrizgetik dugig tömött pénzes zacskóikat, és feldühödve zavarják el az egy falat kenyeret kérő szegényt. Én csak egy egyszerű ember vagyok, ők gazdagok, kiknek már van mit félteniük. Nekem ettől felfordul a gyomrom, ők csak váltanak egyet televíziónak nevezett undorító dolgokkal teletömött dobozukon és nyugodtan hátradőlve kényelmes foteljükben ínyenc módjára csemegéznek egy koponyából egy még dobogó gyermekszívből.”

Egy halottkém 1937-ben eltette ezt a levelet, hogy ne kerülhessen nyilvánosságra. A hullát saját hányadékába fulladva találták meg. Az arcot eltorzította a félelem. Iratokat nem találtak a hotelszobában, álnéven jelentkezett be.
------------------------


Ezt meg egy hirtelen ötlettől vezéreltetve írtam, szintén néhány éve:


Egy orosz katona visszaemlékezései a 2. világháborúból (1944 vége felé)



„Azért imádkozunk, bárcsak esnénk el a városban, ahová vezényeltek minket. A tél a hideggel már képviseltette magát, de hó még nem volt. Reméljük, hogy az éj leple alatt, amíg beszivárgunk a városba, leesik az első hó. Ha egyszer-kétszer elcsúszunk emiatt, nem gond, a németeket úgyis jobban fogja zavarni. Ők nem készültek fel sem a hóra, sem a télre, sem egy néhány főből álló kis csapatra, öngyilkos küldetéssel. A feladatunk, habár jó tervnek tűnik, mégis kételyeket ébreszt bennem vezetőink emberségét illetően. Egy 16 fős osztaggal nekimenni a nácik seregének, még, ha mi ismerjük jobban a terepet, akkor is őrültség. Persze, majd szétoszlunk és a házak mellől, fák közül lövünk, de így is valószínűleg lemészárolnak minket. Megszökni nincs lehetősége senkinek. A magas rangú tiszt (később csak „tiszt”), aki velünk tart, nem az ellenséggel, hanem velünk törődik. Kissé lemaradva követ, jó néhány tárral felszerelve, géppisztollyal. Nálunk is van géppisztoly, de csak két tárral. Tehát takarékosan kell majd bánnunk a lőszerrel. A pihenőnek mindjárt vége, indulnunk kell.”

„Túléltem, de fogságban vagyok. A naplómat nem kobozták el, de azt mondták, minden nap elveszik, megnézik, és akkor adják vissza, ha semmit nem írok arról a helyről, ahol tartanak. A mocskos falak körbevesznek, ablak sincsen, tehát lehetek akárhol, nem tudnám leírni a börtönt; sem azt, hogy hol van, sem azt, hogy a cellámon kívül hogy néz ki. Most fáradt vagyok, majd később írok.”

„Vagy a doktoruk nagyon tudatlan vagy nem is törődnek velem.”

„Mikor megkérdeztem, hány napig voltam eszméletlen, nem válaszoltak. Nem tudom milyen nap van, milyen napszak, és fogalmam sincs a dátumról. Úgy érzem, kitéptek a világ körforgásából. Náci őreim nagyon kedélyesen, vidáman töltik napjaikat. Mintha már nem a küszöbükön járnának a szövetséges, „baráti” haderők. Kíváncsi vagyok, kitart-e legalább a háború végéig ez a barátság.”

„Azt hiszem, eldugult a WC-m. Mit álltatom magamat? Egy lyuk a cellám sarkában. Igaz, a csatornába vezet, de rácsokkal van lezárva a csatlakozás. Hiába próbáltam meg felhívni magamra a figyelmet, senki nem jött. A dokit sem láttam már régóta. Pedig le kellene cserélni a kötést.”

„Ma bejött egy asszony és elkezdett takarítani. Egy katona jött vele. Megpróbáltam szólni a toalettemmel kapcsolatos kisebb problémáról, de egy erős ütést kaptam a bordáim közé válaszul. A nő ugyanaz volt, akinek a kisfiát Oleg megmentette. Elég hihetetlen történet. A csatát mi kezdtük jobban. A meglepetés ereje velünk volt. Mint később kiderült, a német hadiiparé többet ért. A hó is esett, csökkentve a német fegyverek teljesítményét, de nem a katonákét. Már a városhoz közelítve elkezdett esni és a harc kezdetére vastag fehér takaró borított mindent. Végül is, ennek köszönhetem (?) az életem. Az első golyóváltásból mi jöttünk ki jobban. De amint feleszméltek - sajnos elég hamar -, átvették a kezdeményezést. Innen csak a mészárlásról szólt volna az egész. De egy kisgyerek kószált arra. Minden bizonnyal süket lehetett vagy más baja volt, mert észre kellett volna vennie a nagy fegyverzajt. Mikor a tűzvonalba került, Oleg, egy tapasztalt vén róka, eldobta Khalasnikovját és rohant a kisgyermek felé. A velünk jött tiszt belelőtt a lábába. Majdnem összeesett, de ment tovább. A térdhajlatába kapta a lövedéket, de nem állt meg és már majdnem elérte a szerencsétlent. A németek közül többen abbahagyták a lövöldözést, ők is észrevették a kis mozgó ruhacsomót. Az anyja ebben a pillanatban robbant ki egy közeli ház ajtaján, ittasan, keservesen kiabálva a kicsi gyerek nevét. Mikor meglátta azt hittem, elájul, vagy hisztériázni kezd, de nem. Elővett egy pisztolyt az övéből - kíváncsi voltam minek neki fegyver - és lőtt. Egyszer. Kétszer. Majd abbahagyta. Nem hittem el, amit láttam, lelőtte volna a saját fiát? Valaki gyorsabban eszmélt, mint én és felkiáltott: - Oleg! Oleg!!? - Nem értettem, ezért visszakaptam a tekintetemet bajtársamra. Baj volt, az biztos. A nő a veterán katonát lőtte le. PEDIG MEG AKARTA MENTENI A FIÁT. Leblokkoltam. Nem bírtam elvenni a szememet Oleg hullájáról. A feje szétrobbant. A nő két golyót eresztett a koponyájába. Hidegvérrel megölte azt, aki ki akarta vinni a gyereket a tűzvonalból. Az asszony odalépett a szétroncsolt fejű testhez és arrébb gördítette, majd kezébe vette a gyereket és berohant a házba. A németek ismét tüzeltek, a társaim viszonozták. Én csak térdeltem bambán a helyemen, és nem bírtam mozdulni. Oleg a testével védte a gyereket, ugyanis néhány bajtársa még mindig lőtte a németeket. Ők nem tüzeltek, csak fedezékbe vonultak. Tudták, nekik van több fegyverük és lőszerük, és talán ismerték a gyereket is. Hagyták, hadd próbálja megmenteni. De a társaim közül néhányan csak lőttek tovább. Ők nem törődtek ilyen "apróságokkal". Még néhány másodpercig a hatásuk alatt tartottak a történtek, de aztán magamhoz tértem és éppen elkezdtem volna lőni, amikor egy faág a ránehezedő hó súlyától letört és a fejemre zuhant. Itt filmszakadás. Legközelebb már a cellámban ébredtem fel. Most pedig itt ez az asszony és nem leplezett ellenszenvvel méreget. Megkockáztattam egy kérdést. Megkérdeztem, miért lőtt. Azt mondta, azért "mert az a koszos orosz túszul akarta ejteni a kisfiamat". Kis híján ráordibáltam, de tudtam, ezzel nem nyerném el az őr rokonszenvét. Ezért halkan mondtam, szinte a fogaim közt kipréselve a szavakat: -Meg akarta menteni a fiát nem pajzsként használni, a honfitársai amúgy sem kegyelmeztek volna neki. Az asszony meglepődött, az őr arca felfújódott, a puskatus lecsapott, én elájultam. Ezek után élelmet és vizet is alig kaptam. Talán kár volt megsérteni ezeket a büszke urakat.”

„Éhezek.”

„Lassan elszivárog az élet belőlem. A WC sarokban nem áll akkora halomban az ürülékem és a hányadékom, mint számítottam rá. Ha nem kapok élelmet, nem tudok üríteni sem. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy elhagyták ezt a posztot a nácik. Talán megtalálnak hamarosan. Ha nem, meghalok.”

„Elég sok idő telt el. Napokban nem tudom megmondani. Már írni sem lesz sokáig erőm. Senki nem jön. Kintről sem szűrődik be zaj. Kezd kifogyni a tinta is a tollamból. A németek tollából. Szép példány. Már úgysem fog kelleni nekik. Talán azt hitték, majd megpróbálom megölni magam ezzel. Tévedtek. Legalább is eddig igen. Nem tudom mi a rosszabb, az éhség vagy a halál. Hamarosan megtudom. Ha kifogy a tinta, a véremmel írok majd. Legalább hasznosítom ezt az éltető folyadékot. Ha már nem tud életben tartani sokáig, akkor segítsen a gondolataimat életben tartani.”

„Valahogy bejutott egy pók a cellámba. Megettem. Nem volt nagy. Már semmin nem tudok gondolkodni.”

„Eszembe jutott egy érdekes dolog az emberi viselkedésről. Oleg mesélte nekem egy kis pihenő alatt. Szerinte az emberek háromféle típusba sorolhatóak alapvetően. Persze vannak kisebb áthajlások, de ez a három típus az alap. Az első az, aki olyan, mint a mögötte haladó árnyék. Csak a múlt, a mögötte lévő dolgok foglalkoztatják. A második a jelennek él, az ő árnyéka mellette van. Ő csak a jelennel törődik, nem érdeklik ősei, nem érdekli mi lesz vele később. A harmadik típus talán a legjobb. Az árnyék előtte halad. Az árnyékot, a jövőt próbálja elérni. Az árnyék és ő mögötte van a múlt. Erre támaszkodik. Érdekes. Vajon el tudom állítani a vérzést, vagy ez a gondolatmenet lesz az utolsó az életemben?"
-------------------------------------


Jöhet a kritika, ne kíméljetek.

És a pöcök elfordításához miért kellett volna a telekinézist használni? Erre ott van az ősi emberi eszköz: az emberi test . Pont azért mondta Sylar, hogy észre se vette, ahogy kikapcsolta az infúziót. Ha az erejével kapcsolja ki, akkor nem is vehette volna észre, az csak egy ujjmozdulat lett volna. De logikus, hogy Sylar, valahogy el tudta érni, mondjuk a fejével azt a pöcköt, és átfordította. Neadjisten már korábban sikerült kihúznia az egyik kezét a kötelékből, és átfordította, aztán visszadugta a kezét. Úgyis az volt a célja, hogy a doktor valami módszert találjon, amivel megtalálja a különlegeseket. Ha kiszabadul, akkor max kényszeríthette volna, hogy dolgozzon. Így viszont a doktor gyorsabban és hatékonyabban kutatott. Aztán amikor megvolt az eredmény, kiszabadította magát.

Bemegy a csávó a dokihoz . Tiszta lila ,meg züld folt az arca. Megkérdezi a doktor :
- Dehát Uram , mi történt magával ?
- Hát, először nekem jött egy viziló.
Mire a doktor :
- Hát persze ...
- Aztán nekem jött egy ufó !
- Hát persze egy uffóóó ...
- Aztán pedig nekem jött egy zsiráf !
- Jah zsiráf ,mi ? Aztán mi történt ?
- Végre megállították azt a rohadt körhintát !

Tábori kórházban állnak a betegek, az orvos szemléli őket:
- Magának mi a baja?
- Nagyon fáj a lábam
- Levágjuk!
- És magának?
- Nekem a kezem dagadt be.
- Levágjuk!
- Magának?
- Nekem a könyököm, mintha eltört volna.
- Levágjuk!
- Na és magának mi a baja?
- Nekem a fejem fájt... DE MÁR ELMÚLT!

OFF
Ez ellen nem lehet mit tenni...
ON

Kamionos leszólít egy szemrevaló örömlányt az út szélén:
- Szia Picim, mennyi nálad egy menet?
- 15 000.
- Az sok. Mit szólnál 3000-hez, meg a mobilomhoz?
Csajszi bepillant a fülkébe,látja, tök tuti a teló, biztos sokat ér. Belemegy az alkuba.
Le is nyomnak egy félórás numerát, a sofőr kifizeti a 3000-ret, majd indulna. Mire a nő:
- Hé, és a mobilod?
- Ja bocs, 06-20...

A leprást meg a bolondot összezárják egy cellába.
A leprásnak leesik a lába. Megfogja, kihajítja az ablakon. Kis idő múlva leesik a keze.
Megfogja, kidobja a rácsok közt. Nemsokára leesik a másik lába is.
Kidobja.
Ezt már a bolond sem tűri tovább:
- Mi van, leprás, szökünk, szökünk?

Egy hölgy felkeresi a híres génspecialistát:
- Doktor úr! Én David Hasselhoftól szeretnék gyereket.
- Feküdjön fel az asztalra!
A doki elkezdi gombolni a nadrágját:
- Doktor úr! De hát mit csinál?!
- Nyugodjon meg, asszonyom! Tele van a tököm David Hasselhoffal!

Öregasszony elmegy a dokihoz.
- Doktor Úr! Nem tudom mi a baj velem, de folyamatosan szellentek. Hála Istennek nem lehet észrevenni, mert nincs szaga és hangja sem, de engem mégis zavar...
Most is, hogy itt beszélgetünk már vagy ötöt szellentettem. Kérem adjon valami orvosságot!
A doki nem szól semmit, csak felír neki valamit és megkéri jöjjön vissza egy hét múlva.
Jön az öreglány kikelve:
- Mi a rosszt adott nekem, maga idióta! Mióta szedem, továbbra is hangtalan, de olyan büdöseket kipufogok, hogy az kibírhatatlan!!
Mire a doki:
- Nos, a szaglása rendbe jött. Felírok valamit a fülére is, jó?

A skót rosszul érzi magát, és orvoshoz megy. Vizsgálat után az orvos elmagyarázza a tennivalókat:
- Felírok magának egy szert barátom, abból vegyen be félóránként egy evőkanállal. Megértette?
- Megértettem, doktor úr, de kérem, legyen szíves felírni egy órát és egy evőkanalat is!

Skótné kérdezi a férjétől:
- John, mit tervezünk a nyárra?
- Arra gondoltam kedvesem, hogy fölkeressük Londont, aztán Párizst, Münchent, Luxemburgot.
- Autón?
- Ugyan már! Rádión.

- Doktor úr, nagy az én problémám. Napok óta fáj a nemi szervem, és már teljesen feketévé színeződött.
Az orvos elkezdi nézegetni a férfi farkát, húzogatja, nyomkodja.
- Doktor úr, ugye nincs semmi baj, mondja, hogy nem kell levágni!
- Levágni? Ugyan, leesik ez magától is.

- Képzeld, fél éve operáltak, és a sebész a gyomromban felejtett egy szivacsot!
- Félelmetes! - mondja a másik együttérzően. - És fáj?
- Azt nem mondanám, de azóta állandóan szomjas vagyok!

- Hát magával meg mi történt? - érdeklődik Kovács a szomszédjától, aki mankóval ballag ki a lakásból.
- Közlekedési baleset ért.
- És mankó nélkül egyáltalán nem tud járni?
- Az orvosom szerint igen. Az ügyvédem szerint nem.

- Doktor úr, ön fekvő állapotban akar engem operálni? - Hát persze! - Akkor el ne altasson a műtéthez! Én ugyanis alvajáró vagyok.

Kocsma előtt megy el az orvos: - Ejnye, Pipacs úr - szól oda az ajtófélfát támasztó férfihoz -, nem megmondtam, hogy többet rá sem nézhet az alkoholra?! - De, doktor úr, én azóta behunyt szemmel iszom!

Egy autószerelő épp egy motor hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. Amíg a szívsebész a szervizvezetőre várt, a szerelő átkiabált a termen:
- Hé, doki, kérdezhetek valamit?
A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz. A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte:
- Szóval doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a szivet, kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?
A sebész elmosolyodott és odasúgta a szerelőnek:
- Próbálja meg mindezt járó motorral!

Elmegy a cseh a szemészetre:
- Olvassa a táblán a betűket felülről lefelé!
- S, T, R, V, C, H, R, S.
- Végig tudja olvasni?
- Ó, hogyne, még ismerem is az illetőt.

A néni elmegy az orvoshoz.
- Jaj, doktor úr, rendkívül kínos problémám van, állandóan szellentek. Annyira azért nem rossz, mert halk is, és hála istennek nincs szaga, de azért mégis zavar. Jaj, és egyfolytában - amíg ezt elmondtam is, legalább tízszer fingottam.
A doki felír valamit, szedje a néni, aztán jöjjön vissza egy hét múlva. A mami egy hét múlva megjelenik.
- Doktor úr! Mit csinált maga velem? Ugyanúgy fingok egyfolytában, de most már rettenetes büdös szaga van!
Az orvos elgondolkodik:
- A szaglása már rendben, már csak a fülét kell kezelni.

Kevés játékot várok, úgy igazán. Sőt, meglepően keveset a "k. nagy durranások" soraiból .
1. GTA IV
2. StarCraft 2
3. Bioshock
4. Hellgate: London

Most hirtelen ezek jutottak eszembe.
A GTA IV egyértelmű. Nehéz volt a döntés, hogy miért, de mivel Elder Scrolls V még nincs hivatalosan bejelentve, illetve Star Wars - LotR RPG a közeljövőben nem várható, így ha reálisat kell megjelölni, akkor a GTA next gen. Kedvencem a GTA-sorozat, már kezdetek óta, eddig mindegyik része teljesen magával ragadott, s akár évekig is eljátszogattam minddel (legtovább a GTA 3-mal ). Szabadság, szeretem... Ezért . Az Elder Scrolls sorozat is "szabad", de az ugye fantasy. A GTA áll legközelebb a "mindennapokhoz", de ez mégsem úgy, mint egy Sims, hanem itt tényleg kiélheti az ember azt, amit pl. egy budapesti utcán nem . Pl. áthajtani a dugón, vagy gatyában végigrohanni az utcán , esetleg csak esztelenül lövöldözni . Amúgy jól vagyok, doktor úr .
A StarCraft 2 meg odab. . Nagyon. A Gameplay video, az eddigi infok, a "Hell it's about time" mind azt sugallják, hogy méltó utódja lesz RTS-eim királyának , a StarCraft-nak.
A Bioshock pedig világával, intelligenciájával fogott meg, szeretem a különleges atmoszférát, s én párhuzamot vélek felfedezni a S.T.A.L.K.E.R.-rel, így mindenképp befutó nálam, és megérdemli, hogy gépet fejlesszek hozzá.
Hellgate: London... Diablo 3-pótló . Sajnos még én is kételkedek (hamu fejemre!), hogy ütni fog az a játék, azért csak 4. Amúgy a StarCraft 2-t kiütné, a GTA-t már annyira nem.

Az Assassin's Creed is felkerülhetne a listámra, de én tartok tőle, hogy az irányítás lesz olyan borzalmas, mint a The Godfather Black Hand-je, ha egérrel csinálja az ember. Ezért arra tényleg csak "óvatosan" várok.

A többi játék pedig esélytelen... Jó, lesz Crysis - talán majd rá 2-3 év múlva lesz is értelme kipróbálnom, mivel ezen a gépen tuti nem is futna, ráadásul Vista-t sem fogok feltenni egy jó darabig (tudom, nem kötelező, de tuti, hogy azzal fog jobban hasítani). A Brothers in Arms 3 és a MoH: Airborne néha-néha lázba hoz, de mikor tudatosul, hogy már az X-edik II. VH-s, normandiásos FPS-t kapjuk meg, valahogy elmegy a kedvem... Legalább a Keleti Frontot boncolgatnák kicsit jobban.
A CoD4 meg... Érdekes lesz .
Spore még nagyon messze van, s ha túl Sims-es lesz, akkor körbe állom pár "agresszív játéktól begőzölt emberrel", és kiröhögjük .

Ja, és rohadtul elfogadnék végre valami normális, épkézláb kalózos RPG-t, vagy szabad játékmenetű akciójátékot. Jó, ottt a Pirates!, de az inkább szimulátor. Az Age of Pirates láttán ugyanis szinte dührohamot kapok, hogy miért nem lehetett ezt normálisan kivitelezni?!?

Több meg hirtelen nem jut eszembe .