Ezt elolvasva Jasonról leginkább Lara Croft jutott eszembe (az új :D), mert először ő is eléggé elesett személyiség, mikor még a szarvast is megsiratja, amiért meg kell ölnie, mert éhes. Aztán utána, mikor kinyírja az első ürgét, aki meg meg akarja erőszakolni, látszik rajta, hogy alig bírja feldolgozni, hogy a szigeten az "ölsz vagy megölnek" mentalitás dominál. Viszont innentől a fejlesztők nem igazán gondolták át a dolgokat és konkrétan a sziget teljes lakosságát ki kell végeznünk, ami elég szomorú, sokkal jobb lett volna, ha csak pár komolyabb ellenfél lesz, akiken bemutatták volna Lara változásait, mert ez így jelentősen rombolta a hihetőséget, hogy "jó most öltem meg egy embert mit tettem?!", utána meg "na akkor végig rambozok a szigeten és kinyírok mindenkit, aki él és mozog". (Ráadásul honnan került oda annyi ember, azt senki nem tudja). Sajnos ebből a szempontból csalódás lett a TR, mert erre az apróságra nem figyeltek csak. Meg jut eszembe a Papo & Yo c. indie alkotás, amiben sokkal komolyabb társadalmi problémát boncolgat, csak abban is az a bajom, hogy nem igazán lehet rájönni, hogy kicsoda is az a lány, aki segít néha Quiconak. Meg némelyik szimbólum sem jött át nekem, mert az oké, hogy a béka szimbolizálja az alkoholt, de a gyümölcsök, akkor micsodák? Viszont ebben a játékban volt az egyik legkomolyabb felnőtté válásos/továbblépéses jelenet, ami szvsz nagyon jóra sikeredett.

Nekem tudjátok például ehhez hasonló reakciót váltott ki a Far Cry 3 is. Na ott a szereplők igen-igen életre kelnek szerintem. Nem rég tettem rá a kezem Steam leárazás keretében és egyre nagyobb érdeklődéssel figyeltem Jason jellemét. Ugye érdekes belegondolni, hogy mi van akkor, ha egy nagyvárosi srác bekerül a vadonba és túl kell élnie. Legelőször amikor öl, azt mekkora fenntartásokkal kezeli aztán pedig a végére tulajdonképpen gyilkológép lesz aki, előtt már csak a cél lebeg erkölcsi korlátok nélkül. A befejezés hát elég furcsa lett szerintem. Rossz talán.... Nem igazán jött össze Jason fejlődésével, hogy a végén fogja magát és lelép. Szerintem nem lehet csak úgy mindezt elhagyni. Értettem én mit mondd a végén de akkor is fura. Vaas karaktere is fantasztikus. Ő ugye a (spoiler) történetben kiderül hogy először még hűséges volt Citrához de aztán történt köztük valami amit árulásnak vett és csak utána ment Hoythoz. Azért arra kiváncsi lennék. Engem főként a jellemek fogtak meg. Azért mondtam most ezt mert ez egy elég friss élmény nekem:) Amúgy szerintem igen. Sajnos kezdő hozzászólásba nem írtam le de ez az egész elég spoileres téma. Nem hiszem, hogy anélkül el tudnánk rendesen mondani a tapasztalatainkat hogy ne fedjünk fel egy-két mozzanatot a sztoriból. Szeretném ha itt mindenki szabadon spoilerezhetne csak ugye ezt meg igazságtalan azzal szemben aki csak idetéved. Azért az Internet mondatlan szabályai érvényesek. Majd kreatívak leszünk :) Jó látni hogy nem vagyok egyedül

én nem igazán nevezném fejlődésnek ami Jasonnel történik, a gyilkológép helyett is jobban illik rá a veszett vad kifejezés, igazi pszichopatává válik a sziget, Citra, Vaas, az elkeseredettség, na meg nemkevés narkó hatására, amikor megtalálja az öccsét és khmm...megteszi vele azt ami szerintem az egész játék legkeményebb jelenete, azután jön rá, hogy amivé válik az nem igazán nevezhető emberinek és szerintem, igaz, hogy ez már a játék legvége, de itt jön az igazi fejlődés, ahogy Jason túllép az állati ösztönein amik eddig hajtották ez, egyébként, az én kis elméletem szerint baromi jól ki van találva: Jason jellemváltozása nagyon szépen össze van keverve azzal, hogy ő egy játékos által irányított karakter,a játék elején szinte ártatlan, viszont ahogy átvesszük felette az irányítást és megcsináljuk a tutorialt már be is szennyezzük a kezét, később Brody a gyilkolást a győzelemhez hasonlítja, ami valójában a mi érzésünk, játékosként, amit minden megnyert csata és teljesített küldetés után érzünk, később szembesítenek a tetteink következményeivel a fentebb már említett jelenetben, amit szintén mi hajtunk végre pár gombot lenyomva, nem pedig Brody csinálja végig a dolgot egy átvezetővideóban, a játék végén pedig dönthetünk Brody sorsáról, vagy teljesen a saját "vérszomjunk" alá rendeljük, vagy kiengedjük a kezeink közül, és bár ez nem teszi semmissé amit eddig tett(ünk), mégis így Jason újra megtalálja önmagát a dühöngő szörnyetegben amit mi teremtettünk

Nekem tudjátok például ehhez hasonló reakciót váltott ki a Far Cry 3 is. Na ott a szereplők igen-igen életre kelnek szerintem. Nem rég tettem rá a kezem Steam leárazás keretében és egyre nagyobb érdeklődéssel figyeltem Jason jellemét. Ugye érdekes belegondolni, hogy mi van akkor, ha egy nagyvárosi srác bekerül a vadonba és túl kell élnie. Legelőször amikor öl, azt mekkora fenntartásokkal kezeli aztán pedig a végére tulajdonképpen gyilkológép lesz aki, előtt már csak a cél lebeg erkölcsi korlátok nélkül. A befejezés hát elég furcsa lett szerintem. Rossz talán.... Nem igazán jött össze Jason fejlődésével, hogy a végén fogja magát és lelép. Szerintem nem lehet csak úgy mindezt elhagyni. Értettem én mit mondd a végén de akkor is fura. Vaas karaktere is fantasztikus. Ő ugye a (spoiler) történetben kiderül hogy először még hűséges volt Citrához de aztán történt köztük valami amit árulásnak vett és csak utána ment Hoythoz. Azért arra kiváncsi lennék. Engem főként a jellemek fogtak meg. Azért mondtam most ezt mert ez egy elég friss élmény nekem:) Amúgy szerintem igen. Sajnos kezdő hozzászólásba nem írtam le de ez az egész elég spoileres téma. Nem hiszem, hogy anélkül el tudnánk rendesen mondani a tapasztalatainkat hogy ne fedjünk fel egy-két mozzanatot a sztoriból. Szeretném ha itt mindenki szabadon spoilerezhetne csak ugye ezt meg igazságtalan azzal szemben aki csak idetéved. Azért az Internet mondatlan szabályai érvényesek. Majd kreatívak leszünk :) Jó látni hogy nem vagyok egyedül

Ez SZPOJLER-gyanús lesz itt-ott - bár szerintem a téma miatt ez elkerülhetetlen Na nekem az ilyen szívbemarkoló dolgok mint a To the Moon nem jönnek át, félreértés ne essék, maga a történet érdekes volt, elismerem hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, de hogy tömegével jelentették ki az emberek hogy ők mennyit sírtak közben, na az már részemről egy kicsit sok. TWD-vel detto ugyanez a helyzet nálam, inkább a szórakoztató és persze azért néhol megdöbbentő jelzőket tudnám rányomni a szívbemarkoló helyett....bár lehet hogy velem van a gond és egy szociopata vagyok, én vagyok az a fajta ember aki a Song of Ice and Fire Red Wedding jelenetét fülig érő vigyorral olvasta végig, mert azon gondolkoztam, hogy na most fog csak igazán érdekessé vállni a történet. Szerintem a játékok lelke is így keresendő, nem kell megsíratni egy-egy karaktert, ha egy játék története képes csúcsrajáratni az agyad és jeleneteket futtatsz a fejedben, hogy mi történhet a következő percben akkor nálam nyert ügye van. Nekem ilyen volt a Bioshock sorozat,igen a második rész is, ami részemről a történeten kívül mindenben túlmutat az elsőn, csak nincs benne "Would you kindly?" szintű fordulat, na meg ugyanígy felejthetetlen élmény volt a Spec Ops: The Line, ami veszettül jól össze volt rakva, azt a kevés üresjáratot is sikerült kitölteniük az összeszedhető Intelekkel. Na meg nehogy elfelejtsem előző évi besztof játékomat, a Shadow Warrior remaket, ami sikeresen kerekített egy élvezetes történetet az eszméletlenül király játékmenet köré, Hoji-t jobban sajnáltam mint akármelyik Walking Dead karaktert, nagyon eltalálták ahogy rezidens bohócból tragikus hőssé válik miközben a központi szerep folyamatosan eltávolodik Lo Wangtől. Most így belegondolva, bár gyerek voltam még, volt egy jelenet ami rendesen összeszorította a gyomromat, abban a játékban amit én személy szerint az egész ipar etalonjának tartok(szpojleralört): a Chrono Trigger-ben nagyjából a játék kétharmadánál a főhősödet atomjaira robbantják és bekebelezik a lelkét, itt azért rendesen ledöbbentem, ahogy zajlott a jelenet csak azt hajtottam hogy "nenenenenenenenenene", azt hittem vége lesz a játéknak, ráadásul így, a legelkeserítőbb események közepén, amikor a csapatod "napok" óta annak a "bizonyosnak" az előnytelenebb végén van, a rossz dolgok csak mégrosszabbra fordultak, végül bedobnak egy esélytelen Bossharc közepébe, aminek az lesz a következménye hogy végig kell nézned ahogy a főhősödet, bár a hősök leghősiesebbeként, de elpatkol, szinte olyan játszi könnyedséggel tapossák el mint egy férget. Egy ilyen jelenet magában is erős, de itt még ráadásul a felvezetés is elég elkeserítő volt, majd jött a kegyelemdöfés.