A 2006-ban az Epic Games és a Microsoft gondozásában megjelent első Gears of War az akkor még fiatal Xbox360 egyik húzócíme volt, és nem mellesleg egy évvel később PC-n is élvezhettük a látványos akciójátékot. Mint kiderült, a láncfűrészes géppuska (mellyel reklámozták a játékot) csak hab a tortán, és a marcona, kicsit buta fejű kommandós, Marcus Fenix rohamosztagos páncélja egy kiváló stratégát takart. A Gears of War-sorozat nem az agyatlan lődözésről szólt, a játék nem is nagyon támogatta esztelen kirohanásainkat. Fedezékben kellett meghúzódnunk, mert az ork- és rovarszerű Locust (Sáska) faj harcosai kőkemény ellenfelek voltak. A locustok nemcsak drabális állatok voltak, hanem jól is lőttek, és Marcus csapata hiába bújt talpig páncélba, ha nem a feldúlt kolóniák romjai mögül soroztuk és kaptuk oldalba az ellent, könnyen fűbe haraphattunk. A Gears of War-széria ezidáig összesen négy részt, plusz egy Judgment című előzménysztorit ért meg (a legutóbbi epizód, a GoW 4 tavaly jelent meg és Böjti írt róla tesztet), s méltán vált az akciójátékok egyik mintaadó darabjává, remek fedezékrendszere több későbbi akciócímre is hatott (a gyengus Mafia 2-nek például ez volt az egyik erőssége, de a későbbi GTA-k is átvettek ezt-azt az Epic játékától).
Eddig csak arról szóltunk, milyen szórakoztató játékok voltak a Gears of War-franchise tagjai, történetükre viszont talán nem is baj, ha nem annyira emlékszünk. A háttértörténetet gyakorlatilag a Warhammer 40,000-ből és a StarCraftból gyúrták össze (a Locust fajt űző, a 2. részben bevezetett Lambentek a Warhammer génorzóit vagy a StarCraft zergjeit idézték fel), a badass, tökös izomagy hősei pedig ha máshonnan nem, hát a klasszikus Arnold Schwarzi- és Carl Weathers-féle Ragadozóból (Predator) lehettek ismerősek. Marcus Fenix, Dom Santiago és a többi laza macsó nem volt észlény, még csak nem is túlzottan érdekes karakterek, de még Duke Nukem-szintű ironikusan eltúlzott hősparódiák sem, a célnak mégis megfeleltek egy-egy ízes káromkodásukkal és persze heroikus helytállásukkal.
Nos, sikersorozat lévén a Gears of War-brand is túlnőtt a videojátékok világán, és a kötelező játékfigurák, pólók és a már készülő film mellett természetesen könyvben is meg kellett jelennie a Locustok ellen küzdő tesztoszteronbombáknak. S be kell valljam, ezekkel a sztorikkal szemben szkeptikus voltam, mivel mint írtam, a történet sosem volt erőssége a Gears of Warnak. Hogy ezt akarjuk-e regényformában tovább-, illetve újraolvasni, jó kérdés. De miért is ne akarnánk, ha egy olyan sci-fi író áll a regénysorozat mögött, mint Karen Traviss? Traviss egy angol írónő, aki már legelső, City of Pearl (2004) című művétől kezdve elkötelezett híve volt a science-fiction zsánernek. Az utóbbi bő egy évtizedben pedig Traviss egyenesen a sci-fi játékok egyik legfőbb adaptátorává vált. Nevéhez olyan címek fűződnek, mint a Star Wars: Republic Commando-könyvsorozat, három Halo-regény és persze jó néhány képregény (Batman: Arkham Unhinged, G. I. Joe). Az írónő Republic Commando-könyvei a Szukits Kiadó jóvoltából megjelentek magyar nyelven, mely Karen Traviss Gears of War-szériáját (ez jelenleg hat sztorit jelent) is elhozta Magyarországra.
A könyvek szokás szerint pár év csúszással jutottak el hazánkba, és nem is mindig az eredeti megjelenés sorrendjében. Ám ez valójából nem probléma, mert Karen Traviss művei mindig az éppen aktuális játékhoz kapcsolódtak, de nem azok történetét mesélték újra, hanem a Gears of War fiktív történelmében kicsit a fő csapásirány előtt vagy éppen azután jártak. Ezért nem puszta pénzlehúzásról van szó (amúgy is egész baráti áron, 2-3 ezer forintért hozzájuthatunk a könyvekhez), az írónő kreatívan gondolta tovább a játékok cselekményét, és lehelt életet az ismerős karakterekbe.
Nagyon hasznos, hogy mindegyik mű elején találkozhatunk egy időrenddel, mely 3-4 oldalon bevezet minket a Gears of War-történelembe. Ez a rész kicsit spoileres is, hiszen akik nem ismerik a játékok sztoriját, csupán valami izgalmas sci-fi könyvre vágynak, innen tudják meg, hogy A kripta I-II-ben raboskodó Marcus Fenix végső soron kiszabadul, és szétrúgja a Locustok, áruló emberek és a Lambentek hátsóját. A rajongók viszont az első fejezetek előtt áttekinthetik, mi történt eddig, mire alapoz majd az adott regény.
Karen Traviss könyvei amúgy a Gears of War-trilógia, azaz a Marcus Fenix-féle történetből ragadnak ki drámai epizódokat, de érintik a 2013-as Judgment cselekményét is, amennyiben az első regény, az Aspho-mezők is feltárja az előzményeket, pontosabban Marcus és Dom múltját. Így a sztorik foglalkoznak Marcus tudós édesapjával, Adam Fenixszel, a COG (Törvényes Államok Koalíciója) piszkos ügyeivel, a Locustok első felbukkanásával, a Raj királynőjével, Myrrah-val, a Lambentek új fenyegetésével, és a Locustok legyőzése utáni rendteremtési kísérletekkel. Így Karen Traviss gyakorlatilag végigment az első három Gears of War cselekményén, s új perspektívából vizsgálta meg a játékok történéseit.
A külföldön 2008-ban megjelent Aspho-mezők mint már említettem, Marcus és Dom múltjára koncentrál, természetesen egy visszaemlékezésekkel tűzdelt véres ütközettel a centrumban. A Jacinto romjai (2009) a pusztító fegyver, a Hammer of Dawn (a magyar kiadásban Hajnal Pörölyének fordították) bevetése utáni káoszban játszódik, így izgalmas túlélőtörténet, melyben Marcusnak és társainak az életben maradtakat kell ezúttal barbár emberi hordáktól megmentenie. A sorozat eredetileg 2010-ben kiadott harmadik tagja, az Üllő kapu ismét egy epikus csatát elevenít fel, ugyanakkor pedig a jacintói katasztrófa után újjáépülő civilizációt fenyegető Lambenteket vezeti be a sztoriba. A 2011-es A koalíció vége Vectest szigetén játszódik, ahol tombol a Lambentek terrorja, Marcusék a COG, a Szakadárok és a Lambentek közti csetepatéba sodródnak. A sorozat negyedik tagjában a véres harcok mellett fény derül egy sötét politikai összeesküvésre is, melyet természetesen már a játékok is meglebegtettek a Locustok és a Lambentek eredetével kapcsolatban. S eredetileg egy könyvnek készült a 2012-es A kripta, melynek magyar kiadását két részre bontották. Ebben Karen Traviss kicsit visszakanyarodik az időben: még Jacinto eleste előtt járunk. A címbeli Kripta Jacinto egyik hírhedt börtöne, melybe a legaljasabb bűnözők kerülnek. Marcus Fenixet azért sittelik le, mert édesapját akarta megmenteni Ephyra városa helyett. Ephyra elesett, Marcust pedig, mint azt az első Gears of Warból megtudhattuk, negyven év börtönre ítélték. Itt, a Kriptában kell életben maradnia a tapasztalt veteránnak ezúttal a vérszomjas Locust helyett pszichopaták és gátlástalan fegyőrök rémuralma alatt.
Nyilván ponyvaregények Karen Traviss művei, azaz 100%-ban a szórakoztató irodalomhoz tartoznak, de nem is várunk mást tőlük. Traviss pedig tényleg rendkívül igényes módon vetette papírra Marcus Fenix és bandája sztorijait. Sőt a lehetőségekhez képest szépen formálta történetté Marcusék kálváriáit. Igaz, magának a főhősnek továbbra sem sikerült túl sok jellemet adni, de ebben bizonyára a játékokhoz szeretett volna hű maradni az írónő, melyekben a drabális rohamosztagos szűkszavú volt, s inkább a géppuskájával nyilvánította ki érzelmeit. Sokkal érdekesebb figurák Marcus társai, Dom vagy éppen az idősebb Fenix, a tudós Adam, aki nemcsak múltja sötét titkával küzd, de saját katonatiszt édesapja megvetése is ott lebeg feje felett, amiért a harcmezők helyett a kutatólaboratóriumokat választotta. És persze érdekes megismerni Myrrah-t, a Locustok királynőjét kicsit közelebbről, így a játékokban jórészt agyonlőtt és felszeletelt fajt egy árnyalatnyival jobban megérthetjük. De csak egy árnyalatnyival!
S ismét hangsúlyozni kell, hogy Karen Traviss a franchise adta lehetőségekhez képest meglehetősen kreatív volt a művek stílusát, megvalósítását tekintve. Ha valaki olvasta Richard A. Knaak Diablo- és WarCraft-regényeit, az nagyjából képben van e téren. Traviss nem fél a nézőpontváltásoktól, illetve a szereplők gondolatainak megmutatásától. Az írónő ugrál az időben, különböző kitalált dokumentumokat is behoz a történetbe, vagy éppen egy-egy párbeszéd után, mindenféle átmenet nélkül rátér egy éppen megszólaló karakter belső vívódására. Ezek a betoldások színesítik a monoton leírást, és izgalmasabbá teszik a viszonylag kiszámítható történeteket.
Szerencsére a fordításokkal sincsenek nagy gondok, bár nyilván néhány magyar kifejezés kellőképp bénának tűnik. Például a COG eredetiben a Coalition of Ordered Governments-t nem könnyű úgy magyarítani, hogy ütős maradjon, és a Törvényes Államok Koalíciója meglehetősen magyartalanra sikeredett. Ahogy a Lambentek esetében is megmosolyogtató a Parázslók elnevezés, ami amúgy közel áll a fogalom eredeti jelentéséhez. Ennek ellenére viszont néhány elütéstől eltekintve abszolút élvezhető olvasmányok a Gears of War-könyvek, melyeket a megfelelő körítés (kronológia, a világ részletes bemutatása) miatt bátran lehet ajánlani nemcsak Gears of War-játékosoknak olvasmányként például unalmas utazásokhoz vagy esős napokra. Jóllehet, főleg a rajongók fogják bírni Karen Traviss műveit, hiszen a könyvek a játékok sztoriját érintve hozzátesznek a GoW-univerzumhoz. Na, meg az sem utolsó szempont, hogy Marcusék kalandjait olvasva nagy kedvünk támad újra kézbe venni a láncfűrészes puskát, hogy magunk is felszeletelhessünk pár dögöt a Sera bolygó romjai között.
- Gears of War-könyvek magyarul a Szukits Kiadónál:
- Aspho-mezők (eredeti megjelenés: 2008, magyar kiadás: 2012)
- Jacinto romjai (eredeti megjelenés: 2009, magyar kiadás: 2013)
- Üllő kapu (eredeti megjelenés: 2010, magyar kiadás: 2016)
- A koalíció vége (eredeti megjelenés: 2011, magyar kiadás: 2013)
- A kripta I. (eredeti megjelenés: 2012, magyar kiadás: 2014)
- A kripta II. (eredeti megjelenés: 2012, magyar kiadás: 2016)
