Noha annak idején sem az 1978-as Superman, sem pedig az 1989-es Batman-film nem hozta el a képregényadaptációk várva várt forradalmát (arra egészen 2000-ig kellett várni, amikor az X-Men – A kívülállók végül megtörte a jeget), az tény, hogy később rengeteg hollywoodi rendező és író ebből a két klasszikusból inspirálódott. Utóbbit a legendás direktor, Tim Burton dirigálta, aki még egy folytatást is készített a ma már igazi mérföldkőnek számító eredeti mozihoz, azonban ezután már Joel Schumacher váltotta őt a kamera mögött – meg is lett az eredménye, ahogy azt mindenki tudja. Időközben Burton egy másik szuperhősfilmen is dolgozott, ami egy Superman-projekt lett volna, amiben Nicolas Cage alakítja a kriptoni hőst, azonban ez a terv végül meghiúsult, és a rendezőnek végül el is ment a kedve az egész műfajtól.
Sőt, annyira nem fűlik a foga a dologhoz, hogy manapság már nem is vállalna be szuperhősfilmet – erről a Variety-nek beszélt bővebben, mikor felmerült a kérdés, hogy ha egyszer Sam Raimi majdnem 20 évvel később képes volt visszatérni a zsánerhez a Doctor Strange az őrület multiverzumábannal, akkor Burton esetleg nem kapott-e kedvet ismét a köpenyes igazságosztókhoz.
„Jelenleg azt mondanám, hogy nem. Mint már korábban kifejtettem, én különböző nézőpontokból közelítek a dolgokhoz, szóval soha semmire sem mondom azt, hogy soha. De jelenleg ez az egész nem izgat.”
Továbbá a Batman – A denevérember kapcsán is mondott egy-két dolgot, amely részben megmagyarázza az álláspontját:
„Szerencsém volt, mert abban az időben az a szó, hogy ’franchise’ még nem létezett. Szóval a Batman egy kicsit kísérleti jellegű munkának érződött akkoriban. Nagyban eltért attól, amit sokan a szuperhősfilmekről gondoltak. Szóval nem kaptunk tipikus visszajelzéseket a stúdiótól, és az által, hogy Angliában forgattunk, ez a film még távolabb került tőlük. Így tényleg kizárólag magára a filmre koncentrálhattunk, valójában nem gondolkodtunk azokról a dolgokról, amelyekről a fejesek mostanában gondolkodnak már az előtt, hogy belevágnánk a munkába.”
Hozzá kell tenni, Burtont valójában az sem érdekelte, hogy készül-e folytatás, szóval a Batman visszatért sem a stúdió nyomására készítette el. Viszont szerinte már itt érezhető volt, hogy a Warner Bros.-ban kezd tudatosulni, hogy mit kellene felépíteni a ’89-es filmből.
„Igazából nem az érdekelt, hogy folytatást készítsek, hanem kedveltem a Pingvint és a Macskanőt, ez az egész mintegy újra feltöltött energiával. És akkoriban kezdtük el hallani azt a szót, hogy franchise, meg a stúdió újra és újra zargatott olyan kérdésekkel, hogy ’mi az a fekete trutyi, ami kiömlik Pingvin szájából?’. Ez volt tehát az első alkalom, amikor ennek a jelenségnek a hűvös szele megcsapta az arcomat.”
Tehát dióhéjban annyi lehet a lényeg, hogy a rendező azért ódzkodik a nagy stúdiófilmektől, mert úgy gondolja, ezekben nem élheti ki megfelelően a kreativitását. Azért van ebben némi igazság.
