Bár egyelőre csak béta, közel sem végleges változatában került birtokunkba a Puuba szeptemberben érkező produkciója, annak koncepciója alaposan felkeltette az érdeklődésünket. Ritmusjátékokból ugyanis eleddig szinte csak szimpla, egyszerű zenei előadásra eszközölhető gombnyomkodásra, gitárra és egyéb hangszerekre fókuszáló muzsikálásra futotta. A The Metronomicon azonban a leírása szerint ötvözi a fantasy játékokat ezzel az egyedi műfajjal, ami ritmikus harcokat, mesebeli helyszíneket és szörnyeket jelent. Ez pedig már elég jópofa egyveleg ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.
Egyből a vizsgák után
Az előzetes verzióban egy kampány és egy szabad játékmód szerepel, utóbbiban a különböző számoknak eshetünk neki mindenféle beállítás társaságában. Előbbi viszont jóval izgalmasabb, elvégre egyből a kitanításunk után indítunk, egy tesztmérkőzés formájában, majd jöhet az unalomig ismételgetett sablon a gonosz lényekkel, amik a népeket terrorizálják – nekünk pedig természetesen ezeket kell elintéznünk. A világmegmentő misszióhoz négy karakter áll rendelkezésre, méghozzá a jól ismert kasztokat képviselve, avagy gyógyító, harcos, tank és mágus is rendelkezésre áll a sajátos küzdelmekhez.
Sajátos, méghozzá azért, mert nem körökre osztott harcokat, nem kaszabolós játékmenetet kapunk, elvégre ezeknél az összecsapásoknál jön a ritmusjátékos szekció. A képernyőn felsorakoznak a résztvevők, mindenkinek a feje felett elindul egy lista a lenyomható gombokkal, mi pedig ügyesen váltogatva a karaktereket, a megfelelő időzítést eltalálva csikarhatjuk ki az eltérő mozdulatokat. Ezek később bővíthetők újabbakkal is (például a mágus a vízelemes támadás után kap egy tűzeset is, míg harcias pajtásunk a szimpla kardozás mellett ki is ütheti ellenfeleinket az egyensúlyukból), sőt ha feltöltődik a speciális mércénk, akkor egy csapatos, össznépi támadást is bevihetünk opponenseinkkel szemben.
Ahogyan azt az RPG-k esetében megszokhattuk, vannak szintlépések, karaktereink fejlődnek, sőt a sikeres teljesítések után nemcsak pontokat, hanem kiegészítőket is kapunk a ruhák, képességeinket erősítő tárgyak képében. Ezeket aztán a tetszőleges karakteren elhelyezzük, majd mehetünk a következő szintre, ahol ismét táncolgatás és zenélgetés mellett verjük le a célpontokat.
Egyszerű, de… egyszerű
Leírva ez így egészen izgalmasan hangzik, ráadásul a The Metronomicon rendelkezik egy sajátos, humorral teli bájjal, ami miatt könnyen megszerethetjük. Ez a hátterek és ellenfelek terén is visszaköszön, ahogy a helyszínek elnevezéseinél és a párbeszédeknél is. A gombnyomkodás ráadásul nagyjából jól működik, nem kifejezetten szigorú a rendszer, inkább a jó kombinálásra kell összpontosítani, így előhozva a durvább támadásokat. A talpalávalót indie csapatok és szóló zenészek biztosítják, többnyire a poposabb, elektronikus vonalról, ami valahol érthető, bár egy-két gitárcentrikusabb, elektronikával is megtámogatott dalnak azért örültünk volna. A 2D-s külső kellemes, az összkép tehát rendben van.
Más kérdés, hogy jelenlegi formájában, a 14 rendelkezésre álló nótával hosszú távon nem elég szórakoztató, nem igazán izgalmas a Puuba játéka. Talán túl egyszerű az alap a jó elképzelés ellenére is, mindenesetre rövid időn belül ismétlődővé válik a képlet, sőt a vizuális gegek is hiába vannak, ha többnyire a jó ritmusra, a gombok lenyomására koncentrálunk. A menüben külön részleg lett a DLC-knek szentelve, így kiegészítők is biztosan várhatók. Hogy hány darab és milyen áron, azt persze még nem tudni. Mindenesetre az eddig látottak alapján a The Metronomicon jól is elsülhet, értékelése pedig az árazás függvénye is lehet – akik kedvelik a ritmusjátékokat, illetve csípik az alapötletet, figyeljék a szeptemberi megjelenés híreit, az első értékeléseket, hátha egy új kedvencre lelhetnek a fura produkció képében.
