Októberi teljes játék: Layers of Fear

Lassan haladok a folyosón. Olyan ismerős a kép. A festmény a falon, a folyosó, a szoba, a recsegő fadeszkák, az éjszakai hidegben összehúzódó lambéria a falon. Recsegés, ami a velőmig hatol. Az illat is emlékezetes, egyik átjáróban a penész, a következő folyosón a régi bútorok kellemes, patinás párája csapja meg az orromat. És az olajfestéké. Az átkozott olajfestéké, amelyben múltam, jelenem és bukott jövőm is belekevertem. De bele ám! Mást is. Pirosat. Fehéret. Mindent, amit a fantázia elbír, hogy a képeim a lehető legélethűbben adják vissza a lelkem vízióit. De várjunk csak, ebben a szobában már jártam, mégsem emlékszem arra, hogy ezek a bútorok korábban itt lettek volna… Vagy csak az elmém játszik velem? A hangokra már rég nem figyelek. Azaz… próbálom őket kizárni. A rühes kutya csaholását. A büdös patkányok kaparását. AZ ÁTKOZOTT PATK… Na, de kérem! Egy úri festőművész nem élhet így, nem pazarolhatja az érzékszerveit olyan emóciókra, amelyeknek nincs helyük a vásznon. Viszont a látomások, az évek óta velem élő víziók vadul lüktetnek bennem. És a feljegyzések. Az emlékképek. Szétviszik a fejem. Zuhanok. Pedig az előbb még a nagy kandalló előtt álltam, most úgy érzem, a hajtincsektől, a bőrcafatoktól és a csontliszt szagától megbódulva pörgök és nyúlok a mélység felé.

És azt is érzem, hogy rendben vannak így a dolgok.

A FÉLELEM PALETTÁJA

Hogy a meglehetősen komorra hangszerelt bevezető után egy picit vidámabb vizekre evezzek, elmesélem nektek micsoda örömhullám sodort végig a szerkesztőség Layers-rajongóin, amikor kiderült, hogy szerkesztőnk remek kapcsolatainak hála ez lesz a következő teljes játékunk. Böjti olyan gyermeki, kendőzetlen vigadalommal bízott meg a következő cikk megírásával, amilyet ritkán pipálok jómagam is. De ez a pozitív áradat nem véletlen – a Layers of Fear a tavalyi év egyik legnagyszerűbb horror és indie megjelenése volt, és egyben a krakkói Bloober-csapat nagyszínpadi fellépése is. Lengyel barátaink ezzel a játékkal felmásztak a magasabb ligájú indie-fejlesztők közé, legutóbb pedig a kifejezetten érdekes Observert (2017/08-as Guru) szállították le a belső nézetű kalandorok különleges csemegékre kiéhezett tömegének.

A Layers of Fear is egy különleges kalandjáték. Ne a szokásos Myst-féle logikázásra, vagy point and click jellegű játékmenetre gondoljatok, hanem a mostanában népszerű sétaszimulátorok, vagy másképpen narratív kalandok stílusára. Festő foglalkozású antihősünkkel egy régi, úri kúriának a szegleteit kell bejárnunk, miközben felfedezzük a múlt és a jelen állapotait, ahogyan a családjával élt a művész. A horrorisztikus hangulat már mindjárt a sztori elején penetráns lesz – akinek elvből tiltakozik a szervezete az ilyesmi mókák ellen, annak az első félóra talán még lehetőséget biztosít a feszélyezettség nélküli dobbantásra, utána viszont esélye sincs a menekülésre.

A felfedezés során belenézhetünk a bútorok rejtett zugaiba, mintha csak egy betegebb Gone Home-változatot játszanánk. Tárgyakat keresgélünk, itt-ott kapcsoló jellegű dolgokat hozunk működésbe, ha máshogy nem, hát egy-egy szkriptelt cselekedet formájában. Nagyobb agymunkára, elakadásra, vagy durva anyázásra ne számítson senki – a Layers nem az a tipikus, szívatós kalandjáték. Itt a történet és az emlékfoszlányok retrospektív átélésén, a festő rejtélyes személyisége körüli puzzle-darabkák kirakásán van a hangsúly, miközben egyre inkább süllyedünk a félreértett, és egy idő után lelkileg is kisiklott művész poklába.

A sztoriból túl sokat nem is volna szerencsés elárulni, hiszen minden egyes fordulat, a kirakós minden kis darabja egy újabb jutalomfalat a játékosnak, aki a játékmechanika kihívását nem a túlbonyolított logikai minijátékokokban, hanem a lelki nyomásban fogja megtalálni. Ezt a súlyt a produkció kifejezetten jó érzékkel csepegteti a sztori előrehaladásával. Bár vannak kicsit üresjárat-jellegű részei a történetnek, a program dinamikája, a szörnyűségek, horrorelemek fokozatos adagolása jó dramaturgiai érzéket sejtet. Elég a játék mozgatórugóira gondolni, azokra a tárgyakra, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a festőnk megalkothassa a nagy művét, a rettentő Magnum Opusát! (A „Layers of Fear” esetében, ha nem is az egymásra húzott ecsetvonásokra értjük a cím szoros jelentéstartalmát, akkor ezekre a tárgyakra bátran ráhúzhatjuk a félelem valódi rétegeinek interpretálását…) És hogy miként sikerül majd a mű? Ez rajtunk és a játékmenet során vállalt apróbb választásainkból fog összeállni. Annyit elárulhatunk, hogy háromszor is érdemes nekifutni a sztorinak, mivel ennyiféle befejezést kaphatunk, amely tény a régivágású horrorjátékosok számára is kellemes bizsergéssel jár majd.

KEMÉNY VONALVEZETÉS

A Layers of Fear grafikai megvalósítása bő másfél évvel a megjelenése után is a kifejezetten csinos kategóriába tartozik. Az akkoriban, avagy 2016 elején már meglehetősen kiforrottnak tartott Unity motor napjainkban is korrekt látványt présel ki a kódból. Persze a prezentáció minőségi mivoltához a lengyelek művészeti víziója is kellett, amely ügyesen lavíroz a viktoriánus építészet és belső lakberendezés megoldásai között, mindezt pedig fokozódó tébollyal önti nyakon. Ha láttál már pár hasonló horrorfilmet, persze azonnal tudni fogod a hivatkozásokat, de nem kell betojni attól, hogy az egész látványvilág innen-onnan összelopkodott részletek kavalkádja volna. A festészet, mint művészeti ág, és a családi dráma keverése bizony hoz érdekes fordulatokat a vizualitás terén is. A kifordított, valóságban is létező festmények pedig csak fokozzák a borzongást. (Nem kisebb maestrók műveire kell itt gondolni, mint Goya és Rembrandt…) Az audioszekció is hozza a kötelezőt. A zongora, mint olyan, központi szerepet játszik a történetben is, így aki szereti a klasszikus filmzenei fortélyokat, némi klimpírozással, modern horror-hangszerelésben megszólalni, az kifejezetten örülni fog a kulturáltan megszólaló háttérzenéknek. Mit ne mondjak, az OST-t bármilyen rozsdás őszi délutánon be lehet pattintani valamelyik streamer oldalon, garantált lesz a hangulat. Bár itt engedtessék meg egy kis kritika – a gyermekjátékok hangzásvilágát, csengését-bongását kicsit erőltetettnek érzem, ha horror-atmoszférateremtésről van szó.

LÁGY, VÉRVÖRÖS SZÍNEK

Mostan színes tintákról álmodom… Írtam nemrégiben a Tinker Guru-játék bemutatójánál. A Layers of Fearnél ezeket a színeket és ezeket a tintákat inkább kiverném az álmaimból. Blooberék játéka egy súlyos kirándulás egy bomlott művészlélek tudatalattijában, szörnyűséges múltjában, és megkérdőjelezhető józanságú jelenében. Ha ránk hallgatsz, akkor nem egy hosszú este során fogod lepörgetni az első végigjátszást. Próbáld meg részleteiben átvenni és megrágni az egyes szakaszok mondanivalóját, olykor kifejezetten bizarrá fajuló élményeit. Aztán ha megvolt az első befejezés, és elégedetlen vagy a végével, akkor mehet minden újra, egy picit másképpen, és akár nagyobb falatokban is fogyasztva. A Layers of Fear meghálálja a törődést, a lassan és körültekintően kiélvezett pillanatokat, és a még megfontoltabb emésztést. És bár vannak laposabb szakaszok, kritizálhatóan egyszerű fejezetek, néhol ordas, túlzó szörnyűségekbe hajló mozzanatok, az élmény garantált, az emlékkönyvünkbe pedig egy maradandó horrorélmény fog beivódni. Akár a vérvörös festék, a kifeszített bőrvásznon…

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csakóvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

A PC GURU OKTÓBERI SZÁMA OKTÓBER 12-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN!