- Megérkeztek a Flash – A villám első értékelései
- Nem minden kritikust győztek meg a látottak
- Többen vannak viszont azok, akik szerint egy remek szuperhősfilm született
- Andy Muschietti blockbustere június 15-től lesz látható a mozikban
Rengeteg komplikáció adódott a Flash – A villám forgatása során (jobbára Ezra Miller botrányai miatt), de végül csak elkészült, hiszen június 15-től már mi magunk is utánajárhatunk, hogy valóban ez lett-e minden idők egyik legjobb DCU filmje, amely ráadásul egy tiszta lapnak is tekinthető. Addig viszont lehet csemegézni a kritikusi vélemények közül, amiket ma már egyre kevesebb ember vesz komolyan (ez egyébként valahol érthető, és mindjárt ki is térek rá, hogy miért), ugyanakkor jó támpontot nyújthatnak azzal kapcsolatban, hogy milyen magasra tekerjük az elvárásainkat, mielőtt beülünk a terembe.
Nos, a jelek szerint azért ne A sötét lovag szintjét lőjük be (igen, volt, aki szerint annak minőségével vetekszik az opusz), mert akkor bizony könnyedén csalódhatunk. Jelen sorok írásakor ugyanis 60 ponton áll a film a Metacritic oldalán, melynek láttán csak a klasszikus idézet jut az eszünkbe: nem jó, de nem is tragikus. Szerencsére azért a pozitív vélemények vannak többségben (bár nem sokkal), a 85 pontot adó Alan NG például kiemeli, hogy mennyire erős a film sztorija és Andy Muschietti rendezése. Az NME újságírója, Alex Flood a történet érzelmi töltetét nevezi meg legfőbb pozitívumként (rögtön a sodró lendület mellett), míg a látottakat 70 ponttal jutalmazó Tim Grierson szerint úgyan túl sok az ismerős narratív elem, de ezt könnyedén kompenzálja a remek humor, valamint egy ikonikus beugró (természetesen Michael Keatonre gondolt, kinek Batmenje állítólag ellopja a show-t).
A közepes zónába átnyargalva már kritikusabb hangnemmel találkozhatunk: Matt Singer szerint a Flash pozitívumai épphogy csak képesek ellensúlyozni a rosszabbul sikerült dolgokat, a tesztvetítések utáni nyilatkozatok (miszerint ez az egyik legjobb DC film, ami valaha készült) pedig erősen túlzóak voltak, hiszen eléggé döcögősen sikerült csak célba érnie. A Collider munkatársa úgy véli, hogy a beugrók és a fan service rendben van, ugyanakkor nincs egy épkézláb történet, ami ezt támogatni tudná. A legrosszabb értékelést viszont a ScreenRant újságírója adta, és itt térnék vissza arra, miért is érzem jogosnak azt, hogy a közönség zöme mostanra szinte teljességgel ignorálja szakmai véleményeket. Molly Freeman ugyanis nem azért adott 40(!) pontot a mozira, mert nem tetszettek neki a látottak, hanem azért, mert szerinte egyetlen ütős cameo sem tudja elfeledtetni Ezra Miller magánéleti dolgait. Ergo csak azért húzta le a filmet, mert képtelen volt elvonatkoztatni a főszereplő botrányos viselkedésétől (amit azóta egyébként már megbánt, sőt, még segítséget is kért), holott egy újságírónak bizony kutya kötelessége lenne elválasztani egymástól a két dolgot. Vélhetően lesz még néhány olyan szaki, aki csakis a kamerákon kívül történt dolgok miatt ad majd rossz értékelést a filmre (elég csak a Hogwarts Legacy 1 pontos értékelésére gondolni), szóval ebben az esetben talán tényleg jobb fenntartásokkal kezelni az összesítéseket.
