A Killing Floor lelkiismeret-furdalás nélkül pontosan ugyanazt a receptet követi, mint nagynevű elődje. Ráadásul itt nem is négy, hanem egyszerre hat játékos szállhat be a csatározásokba. Az igazi buli persze pontosan a multi, de aki inkább Han Szóló szeretne lenni, természetes az is nyomulhat vele szingli módban. A játék célja természetesen pontosan az, mint a Left 4 Deadben: pucoljuk ki a zombik hadseregeinek hullámait, egész addig, amíg az utolsó főszörnyig, a Patriarch-ig el nem érünk. Aztán nem meglepő módon vele sem kell túl hosszan diskurálni, hanem a túlvilágra kell segíteni, és Game Over.

Game Over? Nos, azért nem egészen, mert a Steamen keresztül állandóan támogatják a játékot DLC-kkel, új pályákkal, szörnyekkel, sőt, nemrég még egy pályatervezős versenyt is lehetett nyerni, amelynél a legjobb pálya készítője 5000 dollár díjat kapott.

A játéknak egyébként van valami sztorija is, de akik arra tippelnek, hogy legfeljebb Uwe Boll izgul rá majd a filmadaptációk rendezői közül, az jó nyomon halad. A történet szerint Londonban, egy augusztusi napon minden megváltozik, amikor tüntetők betörnek a Horzine nevű, biotechnológiával foglalkozó céghez. A rendőrséget kivezénylik, ám mire odaérnek, a feldühödött polgárok már nem hagyományos tüntető formájában vágnak vissza kövekkel a kezükben, hanem „bezombulva” mészárolják le a rendfenntartók csapatát. Hamarosan egész London zombik martaléka lesz... Brrr...

Szóval nehéz lett volna gagyibb sztorit kitalálni, nagy képzelőerő kellett hozzá. Mindenesetre az akció a helyén van, a zombik pedig nemcsak „kézzel esznek”, hanem fegyverek is a kezük ügyébe kerülnek (lévén egy elfuserált katonai kísérletről van szó): motoros fűrész, egyszerűbb gépfegyverek, lángszórók, stb. A játékról még annyit kell tudni, hogy annak idején egy Unreal Tournament III mod volt, és később készült teljes értékű program belőle.