Bár akadtak remek filmek tavaly mind a moziban, mind streamingen, az tagadhatatlan, hogy bele lehetett futni igazi hamisíthatatlan mocskokba is. Olyan botrányosan gagyi filmekbe, amiket legszívesebben már akkor elfelejtettünk volna, mikor elindult a stáblista. Hogy nektek melyek voltak ezek, azt megírhatjátok nekünk kommentben – most pedig lássuk a mi helyezettjeinket!
Joker: Kétszemélyes téboly
Jómagam annyiban maradtam meg DC (és Batman) rajongó, hogy van nagyjából 100 képregényem a Denevéremberről, de ezek nagyobb részét is 11-12 éves fejjel könyörögtem ki a szüleimtől a helyi vegyesboltban. Ettől függetlenül a 2019-es Joker nagyon tetszett, talán pont azért, mert nem egy újabb ostoba szuperhősfilmet kaptunk, hanem valami sokkal mélyebb, sokkal drámaibb alkotást, méghozzá Joaquin Phoenix fantasztikus játékával. A Joker egy nagyon szép lezárást kapott, ahonnét már lehetett következtetni arra, hogy mi vár Gotham városára. Ha ott annyiban hagyják az egészet, akkor egy rossz szavam nem lenne – de nem, nekik kellett egy második rész. A tavalyi év, de talán az évtized legfeleslegesebb folytatásában mindössze Phoenix, Lady Gaga alakítása, meg a fényképezés ér valamit, de az, hogy Joker karakterét ennyire a sárba tiporják, bizony jogosan verte ki a biztosítékot a legtöbb DC-rajongónál.
(Forrás: Bloody Disgusting)
Borderlands
Ez a film el volt átkozva. A Gearbox már 2011-ben feldobta az ötletet, hogy jöhetne egy adaptáció és 2015-ben Leigh Whannell (A láthatatlan ember, Fűrész) már tárgyalásokba is kezdett a Lionsgate-tel, hogy megrendezhesse a filmet, viszont a dolgok másképp alakultak. A filmet bejelentették, de Whannel nélkül, majd a forgatókönyvhöz is legalább három embert szerződtettek az évek során. 2020-ban Eli Roth ülhetett a rendezői székbe, viszont a stúdió egy sokkal családbarátabb megközelítést akart az eredeti R-kategóriás történet helyett. Szóval értitek, családbarát megközelítést egy BORDERLANDS-filmbe! A végeredmény persze olyan is lett. Roth összedobott valami alibi-filmet, ahol néhány nagyobb név ripacskodik, de aki például egyáltalán nem ismeri a Borderlands világát, az csak pislog az egész alatt, mert semmit nem magyaráznak meg, csak dobálják be a karaktereket és az újabb helyszíneket. Van egy sejtésem, hogy Roth és a stáb arra alapozott, hogy majd a fanservice úgyis eladja a filmet, de végül még ezt sem sikerült összehozni.
(Forrás: IGN Africa)
Madame Web
És sem gondoltam volna, hogy a Sony tud még mélyebbre süllyedni a Venom és a Morbius után (meg a Kraven előtt), de csak összejött a bravúr, mikor landolt a mozikban a Madame Web. A sztori borzalmas, a párbeszédek pedig a legidiótábbak, amiket 2024-ben hallottam. Azt sem tudom hova tenni, hogy ki tartotta jó ötletnek Dakota Johnsont megtenni főszereplőnek. A Madame Web az a film, ahol a forgatókönyv is darabjaira hullik. Egy többszereplős látványfilmnél elképesztően bravúros módon sikerült elérni, hogy a központi karaktereket egy kicsit se tudjuk megkedvelni vagy kötődni hozzájuk. Van egy sejtésem, hogy ki volt az elsődleges célcsoport. Azok a mozilátogatók, akiknek teljesen mindegy, hogy DC vagy Marvel, a lényeg az, hogy legyen valami szuperhősös látványfilm. A nézettségi-statisztikák alapján viszont ezúttal még őket sem sikerült meggyőzni.
(Forrás: Variety)
Gladiátor 2
Valószínűleg eretneknek fogtok bélyegezni, de nekem már az első, 2000-ben debütált Gladiátor sem volt sokkal több egy korrekt filmnél. Láttam többször, és minden alkalommal tetszett is, azonban nem tudtam olyan szinten lelkesedni érte, mint sokan mások. Viszont jócskán felhúztam a szemöldököm, mikor kiderült, hogy Ridley Scott megcsinálja a folytatást – minek? Scott lassan az összes nagyobb filmjénél rábólint a folytatásra, legyen szó akár az Alienről, akár a Szárnyas fejvadászról, de az se lepne meg, ha előbb-utóbb az Amerikai gengszter vagy a Mennyei királyság is kapna tőle egy második részt. A Gladiátor 2 fájdalmasan felesleges továbbgondolása lett egy remek filmnek és én mindössze csak annyit tudok értékelni benne, hogy a főszereplőt alakító Paul Mescal nevét ezzel végre többen jegyezték meg. Mescal a Volt egyszer egy nyár óta az egyik legnagyobb kedvencem és igencsak fényes karrier áll előtte Hollywoodban, ha már maga Ridley Scott is rábízta a Gladiátor 2 főszerepét. Ettől függetlenül maga a film felesleges volt.
(Forrás: The Hollywood Reporter)
Éjszakai merülés (Night Swim)
Imádom a horrort. Noha évről-évre egyre mélyebbre kerül ez a műfaj a rengeteg középszerű vagy annál is sikányabb próbálkozások által, azért rendre akadnak igazi gyöngyszemek. Hiába akadtak remek horrorfilmek tavaly, pont ez a kategória volt az is, amely kiokádott magából értékelhetetlen, filléres vackokat. Egy ideje már uralkodik a trend Hollywoodban, mely szerint lényegtelen, hogy az adott horror mennyire pocsék, ha van benne legalább egy értékelhető jumpscare-ijesztés, akkor már mozikba küldik. Az Éjszakai merülés tipikusan az a film, amiből nem kellett volna egy 98 perces verziót készíteni. Lopkod össze-vissza, akad benne némi A kör, meg egy kis Ragyogás, de ezek mellett vért izzadva próbál megfelelni a manapság oly divatos horror-követelményeknek is, viszont rögtön a prológus után léket kap és akkora hülyeségek történnek benne, hogy csak pislogtam.
(Forrás: MUBI)
Jumpscare-parádéba fordul, előre kiszámítható ijesztgetésekkel, idióta döntésekkel és olyan, ezerszer elpuffogtatott közhelyekkel, amiktől a rutinos horrorfilm-néző már az arcát kaparja. Például egy nappali medencés jelenet után a fiú szülei persze megvitatják, hogy mi történhetett. És mire jön ki az egész? Arra, hogy biztos, csak képzelődött. Borzalmas film – süllyesztőbe vele!
És szerintetek melyik volt a legrosszabb film idén?
