GTA IV: A részletek!

A városábrázolás a fejlesztők szerint úgyszintén következő generációs. Él, lélegzik Liberty City, az utcákat járva valóban azt érzed majd, mintha ott lennél a hatalmas város forgatagában. A járókelők intelligenciája teljesen megváltozik, mindenki éli az életét, ülnek a padokon, telefonálnak, beszélgetnek, cigiznek, könyvet olvasnak, lereagálják a környezet történéseit, és ezúttal sokkal változatosabb lesz az egész, nem ugyanazt a hat-nyolc karaktert fogjuk látni sokszorosítva, és mivel „Amerika a népek olvasztótégelye”, rengeteg náció képviselőjével találkozunk majd. A nap/éj ciklus is olyan kontrasztos lesz, mint a valóságban, hiszen a nappali és az éjszakai New York szinte két város, és ezt viszontlátjuk a játékban is. Mindennek élvezetében ráadásul semmi sem gátol meg minket, ugyanis a fejlesztők elmondása szerint a játék csak induláskor tölt, onnantól kezdve nincs semmi megakadás, az épületek belsejébe és onnan ki az utcára is folyamatos az átmenet.

Főhősünk egy kelet-európai bevándorló, Niko Bellic (neve alapján valahonnan a délszláv övezetből). Az Egyesült Államokba unokatestvére, a régóta itt dekkoló Roman invitálására érkezik, aki persze a „nagy álom” ígéretével csábítja őt, mondván, hogy neki már két csaja, négy jakuzzija és 15 sportkocsija van. Mindez persze nem igaz, sőt Roman nagy bajban van, hatalmas adósságot halmozott fel, jó pár bűnöző próbálja elkapni (bár a több autó igaz, ugyanis egy lepukkant taxis céget irányít), épp ezért csalja át Nikót, hogy a kemény, odahaza balhéiról ismert  srác segítsen neki. Hősünk így komoly csávába kerül, hiszen a nagyvárosban csak egy embert ismert, és az kuzinja.

Nemcsak a grafikai, hanem a fizikai motor is kőkeményen dolgozik a játék mélyén. Niko mozgását a nála lévő cuccok és a talajviszonyok is befolyásolják, nincs tehát előre letárolt animáció, minden mozgássor apró mozdulatokból áll össze. A fizikai a járművek esetében is megváltozik, és a kamera is közelebb került hozzájuk, mint az eddigi címekben. Annyit meg kell jegyezni: kimaradnak a játékból a repülőgépek, a Rockstar szerint azért, mert „ez csak egy város”, ám én érzem benne a félelmet, hiszen gondolom nem akarják, hogy a fél világ azzal szórakozzon, hogy belevezesse a gépet egy felhőkarcolóba... A többi opció megmarad (azaz autók, motorok, feltehetően vízi járművek is), a szokásos változatossággal, de olyan mókák, mint a roller vagy a jetpack szintén kimaradnak, hiszen egy hihető, valós helyzetet akarnak ábrázolni a készítők.

A mai trendeknek megfelelően a különféle akciókat és küldetéseket mobiltelefonon intézhetjük; amint hősünk előveszi a készüléket, a kamera ráközelít, láthatjuk a menüt (Telefonkönyv, Üzenetek, Szervező, Kamera), az első opciót kiválasztva jön az almenü: Városi kapcsolatok, Kikötői cimborák, Taxis kapcsolatok. Ahogy Dan Houser elmondta: az eddigi GTA-játékokban úgy érezhetted magad, mint egy rabszolga, hiszen különféle embereknek kellett mindenféle piszkos munkát elvégezni. A GTA4 ebben is előrelép, a szabadságfokot még magasabb szintre emelve. Felhívhatod az ismerősödet, és ha rááll, találkozhatsz vele, együtt lóghattok, beszélgethettek (így lehet például a randikat is lebonyolítani). A játék több szabadságot, több választási lehetőséget ad, és módot arra, hogy hősünk sorsát magunk formáljuk meg. Bár marad a narratív sztoriszál, minden más döntés a te kezedbe kerül. A küldetések elvállalása után bármit megtehetsz, és a kivitelezésre is számos módszer kínálkozik, néha komoly elágazásokkal, azaz lesz, hogy el kell döntened, megölsz valakit, ahogy a megbízás szól, vagy meghagyod az életét, így később az ő segítségét is élvezheted. Immár tehát nem az az alapfelállás, hogy van egy hős, és a küldetések végrehajtásával a világ urává válik. Niko egy kis hal a tóban, és hogy hogyan boldogul, az csak rajtad áll. A készítők hosszú beszélgetéseket folytattak bűnügyi szakértőkkel és rendőrökkel, így Liberty Cityben a mai New York bűnözői világa köszön vissza, és a rendfenntartók is ennek megfelelően viselkednek. Rengeteg zsaru lesz az utcán, észnél kell lenned tehát, nem lehet agyatlanul mészárolni többé, mert pikk-pakk a hátadon térdel egy egyenruhás.

Még valami: a Rockstar rájött, hogy nem kell a nagy nevek bűvöletében élni, így a hangszínészek listája nem feltétlenül tükrözi egy hollywoodi szuperprodukció szereposztását, inkább a karakterek hangjához illő orgánumokat válogatnak össze. Ugyanez vonatkozik a zenei anyagra is, inkább a hangulatra mennek rá, mely az adott szituációkhoz passzol, és melyben mindenki megtalálja a saját stílusát.

A konzolos és PC-s verzió teljesen megegyezik, az egyetlen különbség, hogy letölthető extra tartalmak csak az Xbox 360-hoz járnak majd. Mindegyik verzióban lesz többjátékos üzemmód; nem MMO, hanem „sima” multi, ám Dan Houser szerint „érdekes, szórakoztató és progresszív lesz, mely jól illeszkedik a szólómódhoz”. A játék három éve készül, és a Rockstar-főnök szerint az átmenet olyan lesz a GTA3-hoz képest, mint annak idején GTA3 és a GTA között...