Az Európában Genesia címen megjelent Ultimate Domain egy 1993-ban Amigára és DOS-ra megjelent izometrikus stratégiai játék a Microidstól, amelyben az új világba érkező 17. századi telepesek kolóniáját kellett menedzselnünk mindössze pár fős személyzettel és némi nyersanyaggal elindulva a világhódítás útján. Ennek sikerességéhez a hangzatos eredeti bemutatószöveg szerint mindössze Nagy Sándor stratégiai géniuszával, Napóleon háborús ambícióival, és Winston Churchill politikai szívósságával kell rendelkeznünk, szóval gyerekjáték!

Az Early Access státuszba lépett Genesia Legacy: Ultimate Domain címe elég egyértelműen jelzi, hogy az eredeti játék szellemi utódja kíván lenni, azt azonban érdemes tudni, hogy nem modern remake-ről, sokkal inkább az eredeti előtt tisztelgő újragondolásról van szó. Mivel a fent leírt képességek megléte 2017-ben is elkél a sikerhez, egy jó adag türelem és elszántság sem árt azoknak a keményvonalas stratégáknak, akik belevágnak Thomas Zighem könnyűnek semmiképpen sem nevezhető játékába. 

Tömény nosztalgia

Genesia világa egy fantasyvel átitatott XVII. század békét biztosító varázsékkövekkel és valós történelmi személyekkel. A faék egyszerűségű történet lényege, hogy alkohol helyett most egy nő az, aki öl, pusztít és nyomorba dönt, amikor ugyanis Neort király szerelembe esik egy érzelmeit nem viszonzó szépséges hölggyel, a világ legértékesebb kincsével, Neort hét ékkövével igyekszik megnyerni a szívét. A balga uralkodó a toronyban hét lakat alatt őrzött drágaságok ellopásával pusztító vihart, árvizet, meteoresőt, éhínséget és járványokat szabadított a királyságra. Évtizedek elteltével a természet szép lassan visszahódította az elnéptelenedett vidéket, míg egy szép tavaszi napon Neort leszármazottja hajóval elküldte három leghűségesebb urát, akiknek feladata az ő nevében és egymással versengve felkutatni és ismét egyesíteni az elkallódott varázserejű ékköveket.

Ezzel a felvezetéssel kezdődik a túlélősdi, új játékot kezdve a Genesia ugyanis csak survival mode-ban játszható, abban az értelemben, hogy a körök során minden egyes meghozott döntés végleges és hosszú távú következményekkel jár, amelyek pár évszakon belül könnyen a maréknyi emberből álló kolóniánk pusztulásához vezethetnek. Nincs manuális mentés, és a kezdetben viskóban élő pár emberkénkkel kell kihoznunk a legtöbbet a procedurálisan generált és szektorokra osztott térképből. Minden kör egy évszak, ami alatt építhetünk, mozgathatjuk és feladatokra utasíthatjuk az embereinket, majd később harcolhatunk, és így tovább. Időlimit sincs, és egyedül akkor érdemes sietni, amikor épp egy vihar csavarja ki a fáinkat. A hamisítatlan retrografika mellett az is a nosztalgia része, hogy internetes multiplayer helyett csak háromfős hotseat mode van a játékban, vagyis két barátoddal a képernyő elé húzhatjátok a székeiteket, és várhatjátok, amíg a másik letudja a körét, mint a régi szép időkben. A végcél a terjeszkedésen túl a két gép vagy két barát által irányított riválist megelőzve felderíteni a térképet, és megszerezni Neort ékköveit, ez azonban csak akkor megy, ha nem halunk bele egy keményebb télbe.

Túlélni a természetet

Bár induláskor kapunk mindenféle jótanácsot, az eredeti játék ismerete sem feltétlenül előny, és eleinte egy olyan egyszerűnek tűnő feladat végrehajtása is meghaladhatja a képességeinket, mint a tűzifa begyűjtése, ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogy ezt milyen utasítással vagy hová kattintva érhetjük el. A szándékosan régies tálalás, az ijesztő mélységeket tartogató játékmenet, valamint a hangok és a zene összessége elsőre nagyon ijesztően hathat a fiatalabbak számára, míg, aki a kilencvenes évek elején is aktívan játszott, annak mindez lehet annyira kellemesen ismerős, hogy türelmesebben próbálkozzon. Több játék során az ember megtanulja, hogy a Genesiához még véletlenül se úgy viszonyuljon, mint a Civilization- vagy a Total War-sorozat bármelyik részéhez, hiszen ezekhez vajmi kevés köze van. Kellő idő és kísérletező kedv ráfordításával előbb-utóbb a maga kárán tanulja meg a játékos, hogy figyelni kell az évszakok jellemzőire, és a józan paraszti ész is sokat segít annak eldöntésében, milyen teendőt mikorra érdemes időzíteni. Ha azt akarjuk, hogy telepeseink gyarapodjanak, költöztessünk minden felépített házba egy nőt és egy férfit, télire tűzifa kell, az ivóvízhez meg kellő számú kút, és a változatosan képzett civilek mellett legyen pár katonánk is, hogy ha jönnek a fosztogatók vagy a vezetési stílusunkra ráunt dezertőrök, ne vágjanak le mindenkit.

A harc a Populushoz vagy a Powermongerhez hasonlóan szintén körökre osztva zajlik, az igazán meglepő mégis az, hogy nem a még elég butus mesterséges intelligencia vezérelte emberi ellenfelek a legveszélyesebbek kis provinciánkra nézve, hanem az anyatermészet. Farkasok, medvék, viharok és fagy, elégtelen mennyiségű nyersanyag… Rengeteg tényezőre kell ahhoz odafigyelnünk, hogy egy tartósan funkcionáló gazdasági rendszert hozzunk létre.

Baromi nehéz

A régi sulis kőkemény stratégiai játékok szellemében olyan szinten nincs kézfogás, hogy klasszikus értelemben vett tanítószakasz sincs, legfeljebb tippeket és általános magyarázatokat kapunk, az összefüggésekre azonban tapasztalás és sok-sok korai game over útján magunknak kell rájönni. 2017-ben ez furcsa és megszokást igényel, hiszen manapság a játékok hemzsegnek a túlélést segítő szájbarágós és figyelmeztető üzenetektől. A Genesia Legacy könyörtelenül megbüntet minden rossz döntést, amiből jobb esetben levonjuk a tanulságot, hogy a következő próbálkozásunkkor valami egész más legyen a vesztünk. Nem elég arra figyelni, hogy mindenkivel lépjünk a kör során, és idővel legyen a közösségben elég gyakorlott ács, építész, kereskedő, kutató, felfedező és hadra fogható egység, eközben vigyázzunk például arra is, hogy legyen elég magas az elégedettség, és ne tegyük tönkre a környezetünket. Ültethetünk virágokat és építhetünk lakóházat, kocsmát, boltot, barakkot, labort és egy csomó egyebet, de ezeket is muszáj jól időzítve és nem erőnkön felül felhúzni. Ha kellően sokáig kihúzzuk, a világban zajló véletlenszerű események részeseivé is válunk, és híres történelmi alakokkal is összefuthatunk, így minden körültekintésünk ellenére nem árt némi szerencse sem. Fejlődésünk során eldönthetjük, hogy célorientált, pusztító fegyvereket kifejlesztő és embereket kizsigerelő zsarnokként, avagy igazságos és megfontolt vezetőként próbálunk érvényesülni, és nyilván mindkét véglet nagyon csúnyán visszaüthet.

Az eleve rém nehéz játék korai verziójának legnagyobb hibája a balansz hiánya, vagyis néha olyan igazságtalan helyzetekbe kerülünk, amelyek a legkitartóbbak kedvét is elvehetik a további próbálkozástól. Ilyen a gyakran végzetes viharos időjárás vagy a határaink környékén ólálkodó, valószínűtlenül sok bandita, akiket szinte esélytelen visszaverni. Maga a játékmenet még az eredetihez képest is igen lassú, és néhány egészen alap feladat végrehajtása idővel rém fárasztóvá válik, például a már említett fafeldolgozás. Sok mindenre több óra játék után sem igazán tudni a választ, például arra, hogy min múlik a telepeseink termékenysége, és sokat segítene, ha valamilyen módon jelezné a játék, ha gond van, például valamelyik nyersanyag vészesen fogy.

A 20 eurós (nagyjából 6100 forintos) Genesia Legacy minden erénye ellenére sajnos kevesek játéka lesz, mert mai szemmel nézve nagyon nem játékosbarát, és ez így is van jól, hiszen aki bolondul a műfajért, épp ezt szereti benne. Rettentő átgondolt, nosztalgiahuszárok számára pedig igazi csemege, a többségnek azonban nem igazán ajánlott.

Galéria
Genesia Legacy: Ultimate Domain Játékképek d8d29215ca501624ac85
Kattints a galéria megtekintéséhez!