A lehető legjobb döntés volt George Millertől, az eredeti Mad Max alkotójától, hogy 2015-ben feltámasztotta a szériát A harag útjával. A Tom Hardy és Charlize Theron nevével fémjelzett akciófilm története egyszerű volt, mint a faék: a szereplők elmennek A-ból B-be, majd vissza A-ba. Viszont mindezt annyira látványos és izgalmas módon oldották meg, hogy a kétórás játékidő egy szempillantás alatt elrepült. Miller az a fajta rendező, aki megdolgoztatja a színészeit. A perzselő napsütésben, a sivatag közepén forgatnak (A harag útja például Namíbiában és a Dél-afrikai Köztársaságban is forgott), Tom Hardy pedig tényleg oda volt kötve az egyik járgány elejére és úgy száguldoztak vele. Továbbá pont Miller az a fajta rendező, aki egy ilyen film esetében a minimálisra veszi vissza a CGI használatát. A bemutatott ütközések, a robbanások, a látványos bunyók mind-mind valódiak, és ez fizikailag nagyon megterhelő volt, mind a stábnak, mind pedig a színészeknek. A kemény munka viszont meghozta gyümölcsét: a 2015-ös akciófilm 380 millió dolláros bevételt és hat Oscar-díjat szedett össze. George Miller ezután nekiállhatott a Furiosa előzmény-sztori megrendezésének, amelynek alapötlete (és forgatókönyve) már 15 évvel ezelőtt elkészült. Eredetileg animében gondolkodtak (The Peach címmel), viszont ezt végül elvetették. Ma már tudjuk, hogy Miller több Mad Max-filmet is tervez, ezek közül pedig az első fecske Imperator Furiosára koncentrál.
A sztori kezdetén tanúi lehetünk, amint a nagyon fiatal Furiosát (Alyla Browne) foglyul ejti egy rablóbanda és Dementus hadúr (Chris Hemsworth) elé viszik. Nem végeznek vele, de egy személyes tragédiát testközelből kell átélnie, majd Dementus a saját lányaként neveli tovább. Ahogy a Pusztaságot járják, elkeverednek a Várhoz (vagy Citadella, ahogy az előző filmből ismerjük), ahol már az ismerős Halhatatlan Joe az uralkodó. A két vezető egymásnak feszül, majd némi közjáték után eljutunk oda, hogy Furiosa a Várban marad, Dementus pedig egyeduralkodóként ráteszi a kezét Gázvárosra. Telnek-múlnak az évek, a kis Furiosa felnő (innen Anya Taylor-Joy alakítja), és bár az otthona egyre távolabbinak tűnik, egy valamiről nem mond le: a bosszúról. Eltökélt szándéka, hogy végez Dementus hadúrral a múltban elkövetett borzalmak miatt, viszont ez nem egyszerű. Már csak azért sem, mert Dementus és Halhatatlan Joe között egyfajta diplomáciai kapcsolat jött létre, mikor megállapodtak Gázváros sorsáról. Azonban ez a Mad Max világa, ahol a Pusztaság törvényeit vérrel és benzinnel írják – a béke itt nem tart sokáig. Furiosa pedig csak az alkalmat várja, hogy végre szemtől-szembe állhasson azzal, aki örökre megváltoztatta az életét.
Ha A harag útja arról szólt, hogy a szereplők elmennek A-ból B-be, majd onnan vissza A-ba, akkor a Furiosához nyugodtan vegyetek hozzá egy C-t is (Skúlóváros), de a sztori nem lett sokkal komplikáltabb. A hangsúly továbbra is a piszok látványos akciójeleneteken és ezekben nemcsak bővelkedik a Furiosa, hanem egy nagyjából 15 perces üldözéses jelenettel még rá is tud licitálni az előző felvonásra. Ez egy olyan rész, amit át kell élni a moziban. Mikor a spéci War Rig motorja felzúg, az valami hidegrázós pillanat, én rendesen beleborzongtam. És amikor elkezdődik az akció… srácok, túlzás nélkül állíthatom, hogy az év legjobb akciójeleneteit kapjuk meg ebben a filmben. A hadfiúk a kocsik oldalán lógnak, motorosok cikáznak előttük, egyszer csak valaki kinyit egy siklóernyőt (!), mindezt a sivatagon át, miközben repkednek a lövedékek és egymás után potyognak a karakterek. Elképesztő, amit ebben a filmben összeraktak látvány szempontjából! Ó, és még valami! A 2015-ös Mad Max-játék óta vártam, hogy végre eljussunk Gázvárosba a nagyvásznon.
Kicsit tartottam attól, hogy az angyalarcú Anya Taylor-Joy ki fog lógni a sorból és a sokat látott, harcedzett Charlize Theron után nehezen fog megbirkózni a szereppel, de az a helyzet, hogy a színésznő nagyon szépen helyt áll. Nem igazán szólal meg (jó, ha összesen 30 sora volt a forgatókönyvben), de nem is kell neki, mert csodálatosan játszik a pillantásával is. Nekem még nála is jobban tetszett viszont Chris Hemsworth alakítása, aki egy totál elborult, a ruháján egy plüssmacit hordó önkényúr – amolyan kiskirály a Pusztaságban. "Darwinra táncolunk!" – üvölti a bandájának, mielőtt azok motorokkal széttépnek egy szerencsétlen fosztogatót. A Furiosa rettentő jól ragadja meg az apokaliptikus hangulatot, nemcsak a kietlen sivatag vészjósló képeivel, hanem a díszletekkel is. A megépített járgányok nagyon mutatósak: Dementus átalakított Mack DM-800-as Monster Truck például bármin átmegy, de feltűnik egy Plymouth Valiant és egy Volkswagen Beetle is. Poén, hogy Dementus – mint valami római hadvezér – egyfajta fogatként irányítja dupla-motoros benzinfalóját.
A Furiosa: Történet a Mad Maxből egy mocsok jó akciófilm lett. El lehet menni a moziba olyan CGI-pornóra is, mint a Godzilla x Kong, de minek? A szerverek szétizzadták magukat, hogy egy óriásmajom meg egy óriáshüllő egymásnak feszüljön egy olyan filmben, amiről kijőve már azt is elfelejti az ember, hogy ki melyik oldalon állt, vagy hogy ki volt egyáltalán a főszereplő. Ezzel szemben itt van nekünk a 79 éves George Miller, aki továbbra is olyan filmeket képes lepakolni az asztalra, amitől azonnal letesszük a hajunkat. Az ilyen alkotások miatt érdemes még moziba járni. Remélem, hogy Miller még sok-sok filmet készít nekünk a Mad Max világából, hiszen ezek olyan élménnyel ajándékozhatnak meg bennünket, amit ma már ritkán kapunk meg Hollywoodtól.
Képek forrása: The Hollywood Reporter, Collider, IMDB
