Furcsa, de már azóta is lassan egy évtized telt el, hogy a Fallout-sorozat első két részét kézhez kaphattátok a Guru teljes játékaként -- már, ha akkoriban is vásároltátok a magazint. A 2D-s, izometrikus grafika, és az időnként még korához képest is csúnyácska, elnagyolt helyszínek azonban valami olyasmit rejtettek, amelyet azóta se nagyon sikerült újra megalkotni: lelket, amely egy mára már megszűnt fejlesztőcsapat, és egy megszűnt kiadó közreműködésével kaphatott helyett egy poszt-apokaliptikus szerepjátékban. A folytatásra rengeteg esztendőt kellett várni, az Interplay bedőlésével a készülő harmadik rész ment a levesbe, a cím végül kikiáltásra került, és nem más vásárolta meg, mint az Elder Scrolls szériával már gyakorlatilag minden platformon taroló Bethesda. Ezután következett be a katasztrófa.
Lényegében szólva a rajongói keménymag -- kik között nagy számban olyanok is találhatóak, akik a Tactics címet viselő taktikai játékon kívül még csak bele sem szagoltak az univerzumba -- kaszákkal és vasvillákkal rohamozta meg a stúdiót: a szemükre vetették az Oblivion "elmainstreamesedését" (de szép magyar szó, lényegében a tömegek felé való elmozdulást próbálom vele leírni), azt, hogy ez a csapat nem elég tapasztalt (igen, elvégre csak négy, igen szórakoztató szerepjátékot raktak már le az asztalra), sőt, egyesek egészen odáig merészkedtek, hogy bármiféle információ meg egyéb alap nélkül leoblivionozták a programot, és előre temették az első szinten is legyőzhető szupermutánsokat. Ez volt a múlt -- aztán, ahogy elkezdtek csepegni az információk, megjelentek a meglehetősen óvatosan, a cég előző játékához képest minimalista módon kiszórt videók és képek, egyre kevesebb lett a felháborodott hang, egyre több a felfokozott várakozás...
Végül pedig, alig egy hete, a két konzolra és Windows operációs rendszerekre megjelent a trilógia harmadik része. A piacra kerülés után jó pár napig csend volt a fórumokon, majd egyszerre robbant a bomba: a legnagyobb érv, amelyet a széria rajongói fel tudtak hozni a folytatás ellen, hogy "hát ez nem olyan, mint az első két rész", a hihetetlen mély tartalom, a maximalizmus, amely végigkísérte a negatív visszhangok után hihetetlen módon bizonyítani akaró Bethesdát -- akik azzal haragították leginkább magukra a közösséget, hogy az ő elképzeléseik helyett a sajátjaikat ültették be a szoftverbe -- meg is hozta a gyümölcsét: először a szaksajtó esett hanyatt, csak úgy repkedtek a GTA negyedik része óta berozsdásodott 100% közeli értékelések, aztán a vásárlók bizonyíthattak, és úgy néz ki, meg is tették.
Bár még messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, annyi bizonyos, hogy a Bethesda nem aprózta el: egy hét alatt közel ötmillió példányt szállítottak le az üzletekbe a posztapokaliptikus szerepjáték folytatásából, ha pedig ezek elkeltek -- már pedig erre igen nagy az esély -- az közel 300 millió dolláros (nem is kezdem átszámolni, borzalmasan nagy összeg, hollywoodi szuperprodukciók is sírva könyöröghetnének a receptért) bevételt jelent -- figyelem, egyelőre csak az első héten! Üröm az örömben, hogy az első becslések szerint ezeknek a számoknak mintegy alig 20%-a a PC-s eladásoké, 60%-ot pedig az Xbox 360-as bevásárlások vittek el. Annyi már most bizonyos, hogy az év egyik legnagyobb kasszasikerével (és legjobb játékával) állunk szemben, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a komplett szerkesztőségünk rámozdult, ki boxon, ki PC-n, hogy aztán hetekig ne tudjuk elérni...
Lényegében szólva a rajongói keménymag -- kik között nagy számban olyanok is találhatóak, akik a Tactics címet viselő taktikai játékon kívül még csak bele sem szagoltak az univerzumba -- kaszákkal és vasvillákkal rohamozta meg a stúdiót: a szemükre vetették az Oblivion "elmainstreamesedését" (de szép magyar szó, lényegében a tömegek felé való elmozdulást próbálom vele leírni), azt, hogy ez a csapat nem elég tapasztalt (igen, elvégre csak négy, igen szórakoztató szerepjátékot raktak már le az asztalra), sőt, egyesek egészen odáig merészkedtek, hogy bármiféle információ meg egyéb alap nélkül leoblivionozták a programot, és előre temették az első szinten is legyőzhető szupermutánsokat. Ez volt a múlt -- aztán, ahogy elkezdtek csepegni az információk, megjelentek a meglehetősen óvatosan, a cég előző játékához képest minimalista módon kiszórt videók és képek, egyre kevesebb lett a felháborodott hang, egyre több a felfokozott várakozás...
Végül pedig, alig egy hete, a két konzolra és Windows operációs rendszerekre megjelent a trilógia harmadik része. A piacra kerülés után jó pár napig csend volt a fórumokon, majd egyszerre robbant a bomba: a legnagyobb érv, amelyet a széria rajongói fel tudtak hozni a folytatás ellen, hogy "hát ez nem olyan, mint az első két rész", a hihetetlen mély tartalom, a maximalizmus, amely végigkísérte a negatív visszhangok után hihetetlen módon bizonyítani akaró Bethesdát -- akik azzal haragították leginkább magukra a közösséget, hogy az ő elképzeléseik helyett a sajátjaikat ültették be a szoftverbe -- meg is hozta a gyümölcsét: először a szaksajtó esett hanyatt, csak úgy repkedtek a GTA negyedik része óta berozsdásodott 100% közeli értékelések, aztán a vásárlók bizonyíthattak, és úgy néz ki, meg is tették.
Bár még messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, annyi bizonyos, hogy a Bethesda nem aprózta el: egy hét alatt közel ötmillió példányt szállítottak le az üzletekbe a posztapokaliptikus szerepjáték folytatásából, ha pedig ezek elkeltek -- már pedig erre igen nagy az esély -- az közel 300 millió dolláros (nem is kezdem átszámolni, borzalmasan nagy összeg, hollywoodi szuperprodukciók is sírva könyöröghetnének a receptért) bevételt jelent -- figyelem, egyelőre csak az első héten! Üröm az örömben, hogy az első becslések szerint ezeknek a számoknak mintegy alig 20%-a a PC-s eladásoké, 60%-ot pedig az Xbox 360-as bevásárlások vittek el. Annyi már most bizonyos, hogy az év egyik legnagyobb kasszasikerével (és legjobb játékával) állunk szemben, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a komplett szerkesztőségünk rámozdult, ki boxon, ki PC-n, hogy aztán hetekig ne tudjuk elérni...
Mellesleg a Fallout olyan, mint az első játék, amiben mentés volt, mert KÉPZELD EL, a LOAD-töltöd be a mentett állást és a SAVE-el csinálsz újat.
Aztabetyár!
A szerepjátékok lényege a szabályrendszer. A Fallouté speciel a SPECIAL. Az Oblivioné tök más. Őszintén, kit érdekel az, hogy ugyanaz a gomb a várakozás? És mi a helyzet a WASD-vel? Azt sem írták át a JKIM-re? Még ilyet És tényleg, vannak páncélok mindkét játékban? Hű! Akkor ez tök olyan, mint a Mass Effect, mert ott is vannak páncélok, sőt, az ráadásul sci-fi. És hogy ugyanolyan a mozgás? Talán mert ugyanaz a motor... Szerintem egy ember amúgy ugyanúgy kell, hogy mozogjon egy fantasyvilágban, mint a jövő lepusztult városában, az ugyanis anatómia...
"Ez épp olyan, mint az Oblivion, csak ebben nincs varázslat, abban nincs Vault meg TA, orkok helyett mutánsok vannak, kard helyett pisztoly..." LOL .
Ha kívülről nézed az embert ugyan az a futás mozgás animáció mint az oblivionnál.
Ugyanúgy a T megnyomásával tudsz várni csak a skint cserélték le.
Igaz az oblivionban nem volt vault tech target assisting system.
Ugyan úgy vannak páncélok csak varázslatok nincsenek.
Ami pedig bosszantó hogy nekem eddig arról szólt a játék hogy találd meg az utat a metróalagutakon keresztül mert a városban Keleti Nyugati irányban áthatolhatatlan törmelékfal zárja el az utat. Nem azt mondom hogy rossz csak nem eredeti.
Ez az oblivion egy posztapokaliptikus washingtonban némi újítással.
Bocsi ne kövezzetek meg ez a véleményem.