Az Arany Málna-díjat (angol nevén Golden Raspberry, népszerűbben Razzie) 1981-ben alapította John Wilson, és azóta olyan rangot ért el, hogy anti-Oscarnak is nevezik: itt ugyanis a filmipar legrosszabb alkotásait, alkotóit és művészeit tüntetik ki, az Oscar-gála előtti napon megrendezett eseményen. Ezen azonban ritkán jelennek meg a díjazottak, és ritkán is veszik át a szobrocskát – azt hiszem, érthetően, de például Halle Berry 2004-ben nemcsak elfogadta a Macskanőben nyújtott alakításáért, de beszédében „egy rakás sz*rnak, istentelenül borzalmas mozinak” nevezte (jogosan) a filmet.
Nos, lenne egy tippem arra, hogy idén kit fogunk látni a Razzie színpadán: Uwe Bollt! „Németország válasza Ed Woodra”, a celluloidpazarlás nagymestere ugyanis ritka kitüntetésben részesül: ő kapja az életműdíjat. A „Worst Career Achievement Award” eddig nem sok tulajdonossal büszkélkedhet, ám a lista annál pazarabb: 1981-ben Ronald Reagan kapta, még színészkorában elkövetett „bűneiért”, 1983-ban Linda Blair, aki az Ördögűzővel felépített karrierjét sikeresen lerombolta drogokkal ás olyan rettenetekkel, mint a Hell Night és a női börtönös Chained Heat, 1985-ben Irwin Allen, aki dokumentumfilmesként kapott Oscart, de a „katasztrófafilmek mestereként” vált ismertté, elsősorban a Pokoli torony és a Poszeidón katasztrófa révén, no és 1987-ben a Cápa főszereplője, Bruce, a gumiragadozó... Igen, 11 éve nem talált gazdára a díj, de most azt hiszem, méltó kezekbe kerül, hiszen kevés ember van e földön, aki képes ilyen minősíthetetlen, ma már csak Boll-kategóriásnak nevezett műveket létrehozni, és mint említettem, erős a gyanúm, hogy a jóember el is megy a gálára...
Egyébként Boll nemcsak a „fődíjat” zsebelheti be, hiszen a jelzőkkel már tényleg nem illethető rémület, a Dungeon Siege-ből készített (legalábbis állítólag...) A király nevében (In the Name of The King) egész sor jelölést kapott: Legrosszabb film, Legrosszabb rendező, Legrosszabb forgatókönyv, Legrosszabb férfi mellékszereplő, Legrosszabb női mellékszereplő. Komoly mezőnyben kell helyt állnia: Katasztrófafilm (Disastermovie – nomen est omen...), Az esemény (The Happening -- Shyamalan és Walhberg, gratulálunk), A dögös és a dög (The Hottie And The Nottie – Paris Hiltonnal, no comment), a Love Guru (Mike Myers, köszönjük), no és a „felejthetetlen” A spártaiak titkos élete (Meet The Spartans – a Friedberg-Seltzer páros másik tavalyi bűne a Katasztrófafilm mellett). Kemény meccs lesz, de drukkolok Bollnak, hogy minél több díjat zsebeljen be, hiszen annyira megérdemli...
Nos, lenne egy tippem arra, hogy idén kit fogunk látni a Razzie színpadán: Uwe Bollt! „Németország válasza Ed Woodra”, a celluloidpazarlás nagymestere ugyanis ritka kitüntetésben részesül: ő kapja az életműdíjat. A „Worst Career Achievement Award” eddig nem sok tulajdonossal büszkélkedhet, ám a lista annál pazarabb: 1981-ben Ronald Reagan kapta, még színészkorában elkövetett „bűneiért”, 1983-ban Linda Blair, aki az Ördögűzővel felépített karrierjét sikeresen lerombolta drogokkal ás olyan rettenetekkel, mint a Hell Night és a női börtönös Chained Heat, 1985-ben Irwin Allen, aki dokumentumfilmesként kapott Oscart, de a „katasztrófafilmek mestereként” vált ismertté, elsősorban a Pokoli torony és a Poszeidón katasztrófa révén, no és 1987-ben a Cápa főszereplője, Bruce, a gumiragadozó... Igen, 11 éve nem talált gazdára a díj, de most azt hiszem, méltó kezekbe kerül, hiszen kevés ember van e földön, aki képes ilyen minősíthetetlen, ma már csak Boll-kategóriásnak nevezett műveket létrehozni, és mint említettem, erős a gyanúm, hogy a jóember el is megy a gálára...
Egyébként Boll nemcsak a „fődíjat” zsebelheti be, hiszen a jelzőkkel már tényleg nem illethető rémület, a Dungeon Siege-ből készített (legalábbis állítólag...) A király nevében (In the Name of The King) egész sor jelölést kapott: Legrosszabb film, Legrosszabb rendező, Legrosszabb forgatókönyv, Legrosszabb férfi mellékszereplő, Legrosszabb női mellékszereplő. Komoly mezőnyben kell helyt állnia: Katasztrófafilm (Disastermovie – nomen est omen...), Az esemény (The Happening -- Shyamalan és Walhberg, gratulálunk), A dögös és a dög (The Hottie And The Nottie – Paris Hiltonnal, no comment), a Love Guru (Mike Myers, köszönjük), no és a „felejthetetlen” A spártaiak titkos élete (Meet The Spartans – a Friedberg-Seltzer páros másik tavalyi bűne a Katasztrófafilm mellett). Kemény meccs lesz, de drukkolok Bollnak, hogy minél több díjat zsebeljen be, hiszen annyira megérdemli...
