Talán nem én vagyok az egyetlen, aki már halálosan unja a szuperhős-filmeket és sorozatokat. Egyszerűen egy rossz viccnek tartom, hogy jelmezbe bújt felnőttek bohóckodnak a zöldháttér előtt és teljesen komolyan vehetetlen az egész. Még emlékszem gyerekkoromból a Smallville című sorozatra, amit kifejezetten szerettem, mivel egy időben nagy Superman-rajongó voltam (aztán elmúltam 12 éves). De a Smallville-ből is leginkább azok a részek maradtak meg, mikor Clark bekattant és gonosz lett pár rész erejéig. Már ott kezdett motoszkálni bennem, hogy mennyire menő lenne egy olyan szuperhősös film, amiben nem mindig a jók győznek. Ami kendőzetlenül mutatja be, hogy az emberek megmentése bizony többnyire igen mocskos és kemény meló – az Invincible és a The Boys elhoztak valami ilyesmit (ahogy mondjuk a 2009-es Watchmen – Az őrzők is). Garth Ennis nevével viszont nem a The Boys kapcsán találkoztam először. Ő áll minden idők legbrutálisabb, legvéresebb és leggusztustalanabb képregénysorozata, a Crossed mögött is, ami tényleg csak és kizárólag felnőtteknek ajánlható – nekik is csak óvatosan. Az a helyzet, hogy nekem majdnem a teljes Crossed-sorozat megvan a polcomon (és titokban imádom). Ezek után természetesen, hogy Ennis miatt rákattantam a The Boys-ra és nagyon vártam a spinoff sorozatot is, amiből már ki is jött három rész.
(Kép forrása: NY Post)
A főszereplőnk ezúttal Marie (Jaz Sinclair), aki ahogy ráeszmélt, hogy szuperképességei vannak, mindjárt okozott is egy szörnyen véres jelenttel megtámogatott családi tragédiát. Ezután nyolc évet ugrunk előre az időben, mikor is Marie felvételt nyer a Godolkin egyetemre – ami mögött természetesen az anyasorozatból megismert mega-vállalat, a Vought áll. Ide csak szupik járnak, és megvan rá az esély, hogy a legjobbak egyszer akár a Hetek tagjaivá is válhatnak. Marie szobatársa, Emma (Lizze Broadway) például egész picire tud összemenni, úgyhogy ennek apropójából üzemeltet is egy YouTube-csatornát, ahol kisállatokkal verekszik – nem vicc, tényleg egy hörcsöggel boxol, akinek az a neve, hogy David Caruso (ti is halljátok a Miami helyszínelők főcímdalát?). De itt van még Andre (Chance Perdomo), és a suli legnépszerűbb tanulója, Aranyifjú (Patrick Schwarzenegger) is. Marie hamar beilleszkedik, ám a suli igazgatója (Clancy Brown) nem igazán engedi kibontakozni a lányt. A helyzet akkor kezd – szó szerint – felforrósodni, amikor Aranyifjú elveszti a kontrollt. Ami ezután következik, az egyszerre keveri össze az amerikai tinisorozatok bájosan bárgyú világát egy mindent átszövő misztikummal, a szálak pedig épp az iskola alá vezetnek.
Többet nem is szeretnék elárulni a sztoriról, akinek bejött a The Boys, az most azonnal ugorjon fel a Prime Video-ra, ahol már darálhatja is az első három részt a Gen V-ből! Aki még maradt, annak lelkendezek egy sort, hogy nagyon klassz volt viszontlátni a Sabrina hátborzongató kalandjaiból Jaz Sinclairt és Chance Perdomót – utóbbit főképp, ugyanis szerintem abban a sorozatban is a legjobb volt Kiernan Shipkáék mellett. Tökéletesen látszik, hogy a Gen V mögött is a The Boys veteránjai állnak, hiszen mocskosul véres és obszcén lett. Azért valakinek a nemi szervébe itt most nem másznak bele (nem úgy, mint a The Boys harmadik évadában), de akad egy hasonló jelenet mindjárt a legelső részben, ami bizony a picire összement Emmához kapcsolódik – többet nem is mondok! A fényképezés profi, a zenék ütnek (rohadt jó lett a licencelt soundtrack!) és az egész egy nagyon érdekes és rejtélyes sztorit kezd el kibontani, ami akár több évadot is megérhet. Nincs értelme tovább húznom a szót, hiszen majd az évadkritikával úgyis visszatérünk, de addig mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani a Gen V-t, hiszen ilyen szuperhős-sorozatot nem láthattok minden nap!
A Gen V a Prime Video kínálatában található, új részek péntekenként jönnek!
