2004 kiemelkedő év volt videojátékos szempontból (a teljesség igénye nélkül: Far Cry, Painkiller, Sims 2, Need for Speed Undergrund 2, Half-Life 2, World of Warcraft, satöbbi), az egyik legnagyobb várakozás mégis az id Software klasszikusának harmadik felvonását övezte, mely az elődöktől eltérően egy sokkal lassabb tempójú, horrorisztikus játékként mesélte el a UAC állomás démoni megszállását – némileg megosztva ezzel a rajongótábort. Pedig a recept működött, pláne az első órákban, amikor még nem voltak kiismerhetőek a dizájnerek félelemkeltési praktikái. Az első pályán név és hang nélküli hősünk még többnyire rendben találja a marsi komplexumot. Suttognak ugyan a munkások eltűnt személyzetről, furcsa hangokról a falakban, és az antagonista szerepét betöltő Dr. Malcolm Betruger sem tűnik teljesen százasnak, de a dolgok azért a protokoll szerint haladnak. Aztán jön a második, Mars City Underground névre hallgató fejezet, és körülbelül a szint felénél olyan hirtelenséggel rúgja be azt a bizonyos ajtót, hogy a fal adja a másikat. A zaklatott hangvételű átvezető videóban szó szerint elszabadul a pokol.
Koponyaszerű lelkek lepik el a bázist, elragadva minden élő embert, köztük az addig mellettünk jajveszékelő tudóst is, aki másodpercekkel később már előhalottként csoszog felénk, miközben ott állunk egy szál pisztollyal a káosz kellős közepén.A recsegő rádióból csak ordítozás és géppuskalövés hallatszik, mindenhol tűz ömlik a csövekből, a vér mennyisége szobáról-szobára nő, a legváratlanabb helyekről előbukkanó zombik pedig hol franciakulccsal, hol parasztlengőkkel törnek az életünkre. Mi pedig tudjuk, hogy ez még csak a kezdete egy pokoli hullámvasútnak. Sokkolóan intenzív és félelmetes nyitánya volt ez egy olyan kiváló kalandnak, melynek emlékét a mai napig rengeteg játékos őrzi, vagy épp éli át újra, hisz mostanra szinte minden létező platformon elérhető ez a kiváló program.
A rovat korábbi cikkeit erre a linkre kattintva érhetitek el!
