Ahogy az várható volt, a Duke Nukem Forever a megjelenését követően azonnal felkorbácsolta a kedélyeket. Akadt, aki imádta, akadt, aki gyűlölte, a szaksajtó pedig igen szigorúnak bizonyult a tizennégy éven keresztül, három fejlesztőcsapat által is hegesztett játékkal. Kár is lenne tovább szaporítani a szót, mi is végigküzdöttük magunkat az idegenek újabb támadásán, és most Chris és Chocho osztja meg veletek a véleményét:
A videó ezúttal is elérhető HD felbontásban a YouTube csatornánkon, aki pedig kíváncsi, hogy milyen kibontva a Duke Nukem Forever gyűjtői kiadása, a Balls of Steel Edition, az látogasson el a WE Collect Games oldalára.
A videó ezúttal is elérhető HD felbontásban a YouTube csatornánkon, aki pedig kíváncsi, hogy milyen kibontva a Duke Nukem Forever gyűjtői kiadása, a Balls of Steel Edition, az látogasson el a WE Collect Games oldalára.
Szívesen. Mindenesetre Birkucnak igaza van, ez nem a Gearbox játéka, szóval egy következő minden bizonnyal sokkal jobb lesz majd. Egyébként jelenleg a Gearbox elnökéjé a Duke Nukem minden joga.
Érdekes, a DNF "igen mérsékelt sikere" után nem vártam volna, hogy ilyen hamar beígérik a folytatást, de azért örülök neki. Köszönöm az információt!
Tuti lesznek még Duke Nukem játékok. A 2K már nyilatkozott is erről.
Én személy szerint eddig minden elérhető Duke Nukem epizóddal játszottam, szerettem is őket, így ez a tizenpár évnyi passzív várakozás igencsak felkorbácsolta az elvárásaimat. Abban az esetben, ha állást kéne foglalnom, azt mondanám, hogy csalódtam. Viszont nem tudom elképzelni, hogy ez nagyon másképp is történhetett volna.
Nem a linearitás, a regenerálódó egó-élet, a kétfegyveres rendszer, grafika, butácska mesterséges intelligencia vagy a "botrányos bossfight" miatt érzem ezt. A linearitás szükségszerű. Az élet töltődés modern megoldás, de ez nem feltétlenül probléma...halad a korral (bár csak pár tényezőben), emiatt kár megkövezni. Az, hogy csak két fegyvert vihetünk magunkkal, szerintem nem rossz, bár az előző tétellel együtt tényleg sokat levesznek a "retro feeling"-ből. A grafika nem szép, de megfelelő, akárcsak az MI (utóbbira, ha nem hívják fel a figyelmemet, nem is tudatosult volna...). A végső harc, és az azt megelőző pályaszakaszok viszont tényleg kiábrándítóak.
Azért van rossz szájízem a játék miatt (és gyanítom másoknak is), mert valami rendkívülit, valami maradandót vártam. Sajnos hiába.
Szó esett még az ízléstelen humorról, a nagyobb pályaszakaszokat lezáró főellenségekről és a minijátékokról, "logikai feladványokról".
Tény, hogy a játéknak sajátságos humora van, de ez jellemző volt a korábbi részekre is, amennyire a kor lehetőségei engedték. Nem olyan poénok voltak ezek, amiken az ember könnyesre neveti magát, de ha nem lettek volna, szerintem hiányoznának. Az izomszagú beszólások is kellettek, ezek is részei Duke üdítően sekélyes karakterisztikájának.
Realisztikus, hogy egy stadion méretű szörnyet nem tudsz pisztollyal vagy sörétes puskával legyőzni, normális ember inkább a rakétavető után nyúlna (akkor is, ha történetesen 10 fegyvert visel). Pár másodperc keresgélés után rá lehet akadni a közelben jó előre elhelyezett RGP-re, és lőszert is vételezhetünk a lőszeres ládából. Ez ismételten csökkenti a retro-hatást. A minijátékokból pedig nyugodtan jöhetett volna több, szerintem színesítették a játékmenetet.
A DNF hibrid játék lett, igyekezett kielégíteni a veterán játékosok és a fiatalabbak igényeit is, így gyakorlatilag mindenkinek hiányérzete lett. Ennek ellenére örülök, hogy elkészült, reméljük nem akarják ezzel lezárni a Duke Nukem szériát, és ennél már csak jobb folytatásokat kapunk majd kézhez., és persze hamarabb...
Erre nem tudok mit mondani. Nem mindenki tudja élvezni a DNF-et, de attól még ők sem idióták...
Már megbocsáss, de ez nem érvelés, hanem előítélet. "Elkommerszesedtünk"? Miért, mert nem tetszik egy játék dizájnja, és ennek hangot merünk adni? Ismét ki kell emelnem, hogy én megértem azokat, akik szeretik a játékot, mert én is közétek tartozom. De ettől függetlenül, szakmai szemmel (igen, "szakértőként") átlátom, hogy miért nem lett jó játék. Ennek adtunk hangot a fenti tesztben is, és ezt taglaltam alant részletesebben, a Te általad kiemelt példákhoz idomulva.
Én örülök, hogy élvezed és tetszik. Ez esetben már nem volt hiába, hogy kiadták.
Oké, a látvánnyal kapcsolatos érveid elfogadom, mert bár szerintem technológiailag nagyon elavult, ízlés kérdése is egyben, arról pedig nem érdemes és nem is illik vitatkozni. A puzzle-ökkel kapcsolatban azonban pont, hogy nekem adtál igazat:
"...már az elődben is néhol fél órákra vesztünk el a pályákon és egyszerű gombnyomogatós fejtörőket oldottunk meg."
Most komolyan, ez egy jó tulajdonság? Én játszottam a Duke Nukem 3D-vel, sőt, hozzád hasonlóan Duke Nukem rajongónak vallom magam. Ezzel a megoldással viszont nem vagyok kibékülve, mert speciel anno jól állt a sorozatnak, de akkoriban a pályák sem voltak ennyire lineárisak. Sok volt a rejtett szoba, a felfedezhető easter egg, és így tovább, magyarán míg toporogtál, úgy érezted, hogy egy komplett világ részese vagy. Itt viszont a pályadesign teljesen modern: rövidek a szintek, lineárisak, nincs rajtuk mit nézni, maximum a Szellemvárosnál érdemes kiszállni a verdából.
Tényleg az a baj itt inkább, hogy összemosták a régit az újjal ahelyett, hogy egy irányt követtek volna a fejlesztés elejétől a végéig.
@Birkuc:
"...publikálták az ún. hiányzó láncszemet, egy kb 2004 -es, Doom3 kaliberű gámát 2011 -ben..."
Ööö... már megbocsáss, de a Doom 3 tényleg oldschool volt: nagyobb pályák, kulcskeresgélés, olcsó ijesztgetés és néma főhős jellemezte, felvehető páncélokkal és medkitekkel. Ráadásul akárhány fegyver lehetett nálunk. Akkor most mitől is hasonlít a Duke Nukem Foreverhöz?
Csak úgy megjegyzem, hogy Duke fanként állításaid hiteltelennek hangzanak, mert szubjektívek, bármennyire is lehetnek igazak.
Egyébként nekem nem csalódás a játék, mert nem is vártam többet. Duke Nukem erről szól. Menő duma, merész köbcentikkel megáldott hölgyek és szörnyirtás ezerrel, nincs is ezzel baj.
Én ezt inkább az eltérő designból eredő különbségnek tudom be: a HL2 tulajdonképpen poszt-apokaliptikus helyszínnel rendelkezik, így el is várható, hogy koszosabb, realisztikusabb legyen. A DNF-ben ezzel szemben a Duke által a Duke 3D-ben megmentett tökéletes Vegas-t látjuk egy kicsit rajzfilmesebb beütéssel. Kicsit steril, így van, de én nem éreztem sok éves elmaradást, és őszintén szólva jó is volt látni egy letisztult világot a CoD-ok után. Nem mindig kell, hogy az arcomba szálldossonak a falevelek vagy a füst, vagy hogy minden második percben robbanjon valami.
Duke 3D fanként pedig azt kell mondanom, hogy a fizikai fejtörők tökéletesen beleillenek a játékba: már az elődben is néhol fél órákra vesztünk el a pályákon és egyszerű gombnyomogatós fejtörőket oldottunk meg. Nem mellesleg pedig a játék egyik nagy erénye az interaktivitás, aminek részeként én még el is vártam, hogy találkozzak ilyen feladatokkal, és részemről én nagyon örültem az autós részeknek is, mert egyszerűen nagyon poénos volt lekicsinyítve szágulgozni és ugrálni, vagy monster truck-al darálni be a pigcop-okat.
Ha egyszerű darálós-lövöldözős játék kell, akkor úgyis jön a Serious Sam 3 nyár végén, de a Duke Nukem sorozat sosem szólt a monoton lövöldözésről, mindig a változatos játékmeneten volt a hangsúly. A Half-Life 2 pedig az egyik kedvenc játékom, havonta előveszem, de látványban a DNF-et végig szebbnek éreztem nála, egyedül az Episode Two az, ami egyértelműen jobb. A mimikák és az animációk valóban jóval gyengébbek, de akkor ennyi erővel majd minden Unreal engine 3-as játék is hátrányban van.
Xear: Persze lehet fikázni. Csak köztudott, hogy Duke Nukem Chuck Norris faterja. Szal ha apja fia össze fog akkor végetek!