Abd al-Hazirról azt érdemes tudni, hogy egy híres úriember, aki egyben történész és tudós is, és azt a nemes feladatot tűzte ki maga elé, hogy felkutassa, tanulmányozza és dokumentálja a világ (mármint a Diablo 3 világának) érdekes állatait. Tőle tudhatunk meg néhány dolgot a scavengerekről.
„Mikor elkezdtem zuhanni, Burroughs megragadott a galléromnál fogva, és durván megrázott.” „Meg akarsz etetni egy „cséplőt” (threshers), al-Hazir? Nem láttál még scavengereket?”- kérdezte.
Már láttam scavengereket, ezeket a kis, föld alatt élő, vakondszerű állatokat, akik hullákból táplálkoznak. Eltérően a hasonló típusú állatoktól, ezek nagyon agresszívak, és bárkit megtámadnak, aki van olyan bolond, hogy eléjük kerüljön. A scavengerek erős hátsó lábaikkal az áldozatuk nyakába ugranak, hogy célba vegyék a védtelen fejet és nyakat. A testfelépítésük nagyon hasonló az Aranoch-sivatagban fellelhető „szökkenőkhöz” (leapers), ezáltal számos kutató ugyanahhoz az állatfajhoz sorolja a kettőt. Az állat varázslat alatt álló (sokak ezt démoninak nevezik) válfaja huszonvalahány évvel ezelőtt megfertőzött néhány kalandort a Tristram körzetben, és a scavengerek voltak a felelősök ifjúkorom egy aggasztó kalandjáért is, amit most nem fogok elmondani.
„Igen. Ásók (burrowers) az ásók ellen.” Ezután elvett egy hosszú kötelet a ketrecről, és a földbe szúrta egy erős dárda segítségével, majd hosszú, késeknek tűnő tárgyakat erősített a viseltes bakancsához, és a pengéket a földbe szúrta.
„Jobb, ha arrébb állsz” - mondta, és ezután a köteleket fogva kioldotta a ketrec oldalán lévő nyitószerkezetet, aztán a homokra dobta. A ketrec kirobban a scavengerek őrjítő ordítása közepette, amit annak reményében tettek, hogy megússzák a halált. Alig volt időm belegondolni, hogy Burroughs miként tudta a hurkokat (amik a kötelek végére voltak erősítve) a scavengerek nyakába tenni, mielőtt még azok a puha földbe ásták volna magukat. Ebben a pillanatban nagyon feszült voltam, és sérülékenynek érzetem magam. Miért gondoltam azt, hogy jó ötlet ide lejönni.
A halovány fény mellett próbáltam meglátni a „cséplő” hegyes végtagjait, amint a homokon fúrják magukat, aztán mindenféle figyelmeztetés nélkül a dűnecséplő kirobban a homokból, miközben mind a három scavengert elkapta ijesztő pofájával. Robbanásszerűen csapódott fel a homok, ahogy a cséplő be akarta húzni a zsákmányait. Ebben a pillanatban a kötelek megfeszültek, és arra gondoltam, hogy Burroughst is mindjárt behúzza, majd megöli. Nem értettem, hogyan gondolhatta, hogy elég erős ahhoz, hogy egy ekkora szörnyet visszatartson, de nem is próbálkozott, csak tartotta a köteleket.
Pár feszült pillanat után, ami akkor végtelennek tűnt, a kötelek furcsán kezdtek mozogni.
„Áh, a kis szemétládák, már csinálják a dolguk” mondta ezt egy szörnyű mosollyal, „már nem tarthat sokáig.”
Néhány másodperc után a kötelek rángása abbamaradt, és mikor már egy sziklán álltam, csak akkor láttam, mi történt valójában. A cséplők egészben nyelték le a scavengereket, akik erre elkezdték belülről kirágni magukat, még mielőtt a gyomorsav felemészti őket. Az egyik scavenger még mindig élt, de már csak alig. Félig sikerült is kirágnia magát, és a levegőért kapkodott miközben a bőre szépen lassan emésztődött. Elhánytam magam.
Burroughs kinevetett, miközben levágta a szörny háromszög alakú fejét, majd elkezdett egy előadást tartani a lenyűgöző cséplőről. A kiálló alsó állkapcsáról, ami lehetővé teszi, hogy átvágjon, szinte ússzon a földben számunkra elképzelhetetlen gyorsasággal és könnyedséggel, és még sok másról is beszélt, de ez engem akkor nem érdekelt. Csak bólogattam elgyengülten, és azon gondolkodtam, vajon mennyi idő kell még, hogy hazajussak és ágyba bújjak.” - Abd al-Hazir.
„Mikor elkezdtem zuhanni, Burroughs megragadott a galléromnál fogva, és durván megrázott.” „Meg akarsz etetni egy „cséplőt” (threshers), al-Hazir? Nem láttál még scavengereket?”- kérdezte.
Már láttam scavengereket, ezeket a kis, föld alatt élő, vakondszerű állatokat, akik hullákból táplálkoznak. Eltérően a hasonló típusú állatoktól, ezek nagyon agresszívak, és bárkit megtámadnak, aki van olyan bolond, hogy eléjük kerüljön. A scavengerek erős hátsó lábaikkal az áldozatuk nyakába ugranak, hogy célba vegyék a védtelen fejet és nyakat. A testfelépítésük nagyon hasonló az Aranoch-sivatagban fellelhető „szökkenőkhöz” (leapers), ezáltal számos kutató ugyanahhoz az állatfajhoz sorolja a kettőt. Az állat varázslat alatt álló (sokak ezt démoninak nevezik) válfaja huszonvalahány évvel ezelőtt megfertőzött néhány kalandort a Tristram körzetben, és a scavengerek voltak a felelősök ifjúkorom egy aggasztó kalandjáért is, amit most nem fogok elmondani.
„Igen. Ásók (burrowers) az ásók ellen.” Ezután elvett egy hosszú kötelet a ketrecről, és a földbe szúrta egy erős dárda segítségével, majd hosszú, késeknek tűnő tárgyakat erősített a viseltes bakancsához, és a pengéket a földbe szúrta.
„Jobb, ha arrébb állsz” - mondta, és ezután a köteleket fogva kioldotta a ketrec oldalán lévő nyitószerkezetet, aztán a homokra dobta. A ketrec kirobban a scavengerek őrjítő ordítása közepette, amit annak reményében tettek, hogy megússzák a halált. Alig volt időm belegondolni, hogy Burroughs miként tudta a hurkokat (amik a kötelek végére voltak erősítve) a scavengerek nyakába tenni, mielőtt még azok a puha földbe ásták volna magukat. Ebben a pillanatban nagyon feszült voltam, és sérülékenynek érzetem magam. Miért gondoltam azt, hogy jó ötlet ide lejönni.
A halovány fény mellett próbáltam meglátni a „cséplő” hegyes végtagjait, amint a homokon fúrják magukat, aztán mindenféle figyelmeztetés nélkül a dűnecséplő kirobban a homokból, miközben mind a három scavengert elkapta ijesztő pofájával. Robbanásszerűen csapódott fel a homok, ahogy a cséplő be akarta húzni a zsákmányait. Ebben a pillanatban a kötelek megfeszültek, és arra gondoltam, hogy Burroughst is mindjárt behúzza, majd megöli. Nem értettem, hogyan gondolhatta, hogy elég erős ahhoz, hogy egy ekkora szörnyet visszatartson, de nem is próbálkozott, csak tartotta a köteleket.
Pár feszült pillanat után, ami akkor végtelennek tűnt, a kötelek furcsán kezdtek mozogni.
„Áh, a kis szemétládák, már csinálják a dolguk” mondta ezt egy szörnyű mosollyal, „már nem tarthat sokáig.”
Néhány másodperc után a kötelek rángása abbamaradt, és mikor már egy sziklán álltam, csak akkor láttam, mi történt valójában. A cséplők egészben nyelték le a scavengereket, akik erre elkezdték belülről kirágni magukat, még mielőtt a gyomorsav felemészti őket. Az egyik scavenger még mindig élt, de már csak alig. Félig sikerült is kirágnia magát, és a levegőért kapkodott miközben a bőre szépen lassan emésztődött. Elhánytam magam.
Burroughs kinevetett, miközben levágta a szörny háromszög alakú fejét, majd elkezdett egy előadást tartani a lenyűgöző cséplőről. A kiálló alsó állkapcsáról, ami lehetővé teszi, hogy átvágjon, szinte ússzon a földben számunkra elképzelhetetlen gyorsasággal és könnyedséggel, és még sok másról is beszélt, de ez engem akkor nem érdekelt. Csak bólogattam elgyengülten, és azon gondolkodtam, vajon mennyi idő kell még, hogy hazajussak és ágyba bújjak.” - Abd al-Hazir.
! de remélem azért a jó öreg diablo is majd előkerül a játékban 
.. csak még kitudja mikor jelenik meg 
.
