Civilization: Beyond Earth előzetes

Ha a kedvenc játéksorozataimat kell felsorolni, előkelő helyen szerepel a Civilization, így természetes volt, hogy azonnal beinduljon a nyáltermelődés a legújabb rész láttán, ami nem titkoltan a szép emlékű Alpha Centauri alapjaira építkezve maga mögött hagyja a Föld bolygót, hogy a magamfajta stratégákat a csillagok közé költöztesse, ránk bízva azt a nemes feladatot, hogy telepeseinkkel virágzó kolóniát alakítsunk ki egy veszélyekkel teli planétán.

Ez a Civilization: Beyond Earth, ami megőrizte az 1999-es eredeti hangulatát, s keverte azokat a Civilization 5 évek során fényesre csiszolt játékmenetével, mindezt pedig megszórta pár újdonsággal -- a recept pedig működik. A csak a nevében nem Alpha Centauri 2 pont olyan szórakoztató játék, amilyet elvárhatunk egy olyan programtól, ami Sid Meier és a Firaxis nevét viseli, s már most garantált, hogy hosszú napokra és hetekre le fogja kötni a stílus kedvelőit a telepesek életének menedzselése.

Megjegyzés: az előzetes elkészítése során az első 200 kört próbálhattam ki, tehát csak egy kisebb betekintést nyertem a játékba.

Csak még egy kört!

Ezt a mondatot még sokszor el fogjuk mondani októbertől, mikor megjelenik a Civilization: Beyond Earth, hiszen akárcsak az elődjei, ez is nagyon jól tud függőséget kialakítani az emberfiában. Az addikciónkat tápláló dílerek ebben az esetben a Földtől nagyon messzire, fényévekre szakadt telepesek lesznek, akik az emberiség utolsó reményét képviselik, miután anyabolygónk egy, szándékosan ködbe burkolt eseménysorozat, a Nagy Hiba után már nem képes sokáig otthont adni nekünk.

A világ szuperhatalmai a krízisre válaszolva hajókat küldenek a lakható (procedurálisan felépített) planéták mindegyikére, nekünk, játékosoknak pedig az az első feladatunk, hogy kiválasszuk, melyik földi „szponzor” zászlaját kívánjuk az új otthonnak kiszemelt bolygón kitűzni. Összesen nyolc választási lehetőségünk van, s nem egy-egy civilizáció, hanem népek szövetsége, illetve egy esetben egy óriásvállalat várja azt, hogy teljesítsük a nagy küldetést. Természetesen mindegyik más háttérrel rendelkezik, s ahogy azt sejteni lehet, különböző előnyökkel jár, ha az egyik vagy a másik mellett döntünk. Az Afrikai Unió sajátossága például az, hogy az egészséges kolónia több élelmiszert termel, a Szláv Föderáció műholdjai tovább maradnak fenn, míg az American Reclamation Corporation ügyesebben kémkedik.

Érdemes tehát megfontolni, hogy kinek az oldalára állunk a játék kezdésekor -- de ugyanilyen fontos az is, hogy milyen felszereléssel indulunk útnak, ez ugyanis közvetlenebb befolyással van arra, hogyan telnek a körök a kezdeti szakaszban. A játék választás elé állít, hogy milyen legénységet (művészeket, mérnököket, tudósokat, vagy esetleg arisztokratákat) és rakományt (lényegében az, hogy milyen épülettel vagy egységgel akarsz kezdeni) viszünk magunkkal, valamint hogy milyen, a földet érést segítő fejlesztésekkel (nyersanyag-detektálás, a landolási pont szélesebb választéka vagy extra energiát adó reaktor) látjuk el a hajónkat. Ha ez mind megvan, akkor kezdődhet a tényleges játék, aminek menete nagyon ismerős lesz azoknak, akik sok időt eltöltöttek a Civilization 5-tel, illetve annak kiegészítőivel, de azért természetesen vannak újdonságok, s ahogy mondtam, az Alpha Centauri hagyatéka is megtalálható.

Ismerős, de mégis új

A Civilization: Beyond Earth a Civilization 5 motorját és szabályrendszerét használja, így a küzdelmeket egy méhsejtmintás terepen kell lebonyolítani, az egységeket pedig itt sem lehet egymásra halmozni, de ha mélyebbre megyünk, a csapatok, a nyersanyagok szerepe, a kémkedés, a karavánutak, a véletlenszerűen támadó idegenek, az építés (ez azért átvette az Alpha Centauriból azt, hogy egy városban akár több létesítmény/egység megépítését is parancsba adhatjuk, majd ezek sorrendben elkészülnek) és a munkások is mind-mind hasonlóan működnek, mint az alapot jelentő Civ 5-ben. Ez persze egyáltalán nem baj, ugyanis senki sem várt forradalmat a már ismert formulában, hanem inkább evolúciós lépéseket, másrészről pedig itt különösen igaz az a mondás, hogy ami nem romlott el, azt ne javítsd meg.

Akkor mégis mi az újdonság? Nos, egyrészt a fejlődés átalakult, ugyanis az eddig ismert lineáris fát itt egy úgynevezett fejlődési háló váltotta le, ami elméletben és gyakorlatban is változatosabb játékélményt eredményez. Az egészet valóban egy szerteágazó, az egész képernyőt betöltő, elsőre nem is átlátható pókhálóként kell elképzelni, melynek csomópontjaiban találjuk a nagy, jelentőségteljes fejlesztéseket, mint a fejlett robotikát, mesterséges intelligenciát, vagy a kvantumszámítógépeket, tehát egy sor olyan, ma még kezdetleges stádiumban, elméletben, vagy csak képzeletben létező találmányt és technológiát, amit itt a gyakorlatban is használhatunk a kolóniánk boldogulásának érdekében. Ezek a fejlesztések egymással laza logikai kapcsolatban állnak, így több irányba is terjeszkedhetünk, ha egyet feloldottunk, de ha igazán ki akarjuk használni az újdonsült tudásunkat, mélyebbre kell ásnunk az adott csomópont által kínáltakban. Minden fejlesztési pont ugyanis egy vagy több további lépcsőt kínál, amiket kifejlesztve új egységek, épületek és nyersanyag-feldolgozási lehetőségek kerülnek a birtokunkba, megkönnyítve a dolgunkat a veszélyes bolygón.

Másik fontos változás, hogy a social policies rendszere eltűnt, s a helyére a virtues, vagyis az erények kerültek, amelyek lényegében azonos módon, mégis egy kicsit másképpen működnek. Az közös, hogy a nem tudományos fejlődések és bónuszok útját határozhatjuk meg ezzel, ám jóval leegyszerűsödtek a választási lehetőségeink, ugyanis nem kilenc nagy gondolat köré épültek fel az opciók, hanem csak négy, egyébként lehetőségek széles körét lefedő erény (hatalom, tudás, fejlődés, ipar) által jelentett útra léphetünk rá, ami így átláthatóbbá teszi a játék ezen részét. Természetesen itt is fejleszthetünk egyszerre több szálon, de már nincs olyan döntés, ami miatt egy teljes ágat el kellene felejtenünk összeférhetetlenség miatt.

Végezetül átalakult az is, hogy milyen végcélokat tűzhetünk ki magunknak, vagyis milyen a telepeseink affinitása. Ebből három opciónk van: a Harmónia a legbékésebb lehetőség, ezt választva ugyanis arra törekszünk, hogy hozzásimuljunk, beleépüljünk a bolygó flórájába és faunájába; ennek ellentétje a Felsőbbrendűség, aminek során az a célunk, hogy robotika útján felülemelkedjünk a törékeny emberi formán; e kettő között helyezkedik el a Tisztaság, aminek követői sem beépülni, sem robottá nem akarnak válni, csupán meg akarják őrizni az emberiséget annak, ami. Ez a három opció adja meg a játék nagy, messzire nyúló ívét, ha ugyanis kiválasztottuk a nekünk legjobban tetsző affinitást, akkor annak megfelelően kell, vagyis hát érdemes vezényelnünk a kolóniát, illetve kiválasztani a megfelelő fejlesztéseket (az affinitáshoz kötődik a katonai egységeink szintlépése is, valamint ezek és a városok kinézete), s az affinitás határozza meg azt is, hogy mi lesz az egésznek a végére pontot tevő végjáték, a finálé, amikből van, amit mindenki feloldhat, s vannak affinitás-specifikus befejezések is.

A játékmenetet színesítik még az időközönként felbukkanó döntési lehetőségek, amik során ítélkeznünk kell a nyersanyagok vagy az új épületek felhasználásának legjobb módjáról, ebben az esetben is egyik vagy másik affinitás, vagy valamelyik rövid távú célunk felé terelve embereinket. Továbbá érdemes még említést tenni az új egységről, a műholdakról, amik egyszer használatos, nem mozgatható, de értékes eszközei játékunknak, ugyanis ahol kifejtik a hatásukat, ott némi bónusszal segítik csapatainkat vagy megtisztítják a mérgező anyagtól a földet, esetleg besegítenek a támadásban. Mindez természetesen csak egy adott ideig teszik, ameddig a földre nem hullnak.

Vár a kolónia!

Első ránézésre a Civilization: Beyond Earth egy újramelegített, sci-fi köntösbe bugyolált Civilization 5-nek tűnhet, de ez egyáltalán nem igaz -- bár azt meg kell jegyeznem, hogy jóval nagyobb az említett játék hatása, mint amire számítottam.  Mindazonáltal a Firaxis megint egy élvezetes játékot készített, s noha a felsorolt változások nem a leglátványosabbak, és semmiképpen sem értelmezik újra azt, ami a Civilization, (legalábbis az alapján, amit láttam) úgy tűnik. kellően mélyre hatnak ahhoz, hogy kellemesen szórakozhassunk, ebbe beleértve azokat is, akik több tíz órát beleöltek az előző játékokba, másrészről pedig aki egy Alpha Centauri folytatásra várt, az itt biztosan megtalálja a számítását.