Usg-Ishimura a jelképes űrhajó,
ami szintén rengeteget segített a játék hangulatának megteremtésében, mondjuk
vicces is lett volna, ha az egész egy cirkuszban zajlik le. :D Eleinte ódzkodtam a játéktól,
leginkább időigényt illetően, de a héten végül is, sikerült rászánnom 6-7
órácskát, ami idő alatt sikerült teljesen kipörgetni, kiismerni és megszeretni.
Sok játékból hiányzik az, ami itt
meg van és sok egyéb színvonalas játékban is. Természetesen ezen érték változó,
itt nálam kiverte a biztosítékot, hisz horror tekintetében minden klappol
benne, durvuló monsták, fények-árnyékok, zajok, hangok, zene mind-mind profin
lettek kidolgozva. Ezekkel trükközve a készítők elhozták nekünk az űr poklának
lávafolyóit. És mivel az űr egy félelmetes hely is tud lenni, ha kicsit beborul
az „idő”, ezzel is fokozva a darkos feelinget. A történet nem egy világot
megváltó cselekménysorozat, mégis kiemelkedő (kicsit kezd ajnározásba
torkollani) – miért? Hisz a felületes sztorit még is megspékelik néhány
szubjektívebb drámai fordulattal, ami sokkal színesebbé teszi a játékot. Főleg,
ha van bennünk együttérzés. :-P
A játékhoz kapcsolódik egy
Cybergenre készített videjó teszt, amit ezen a linket találhattok meg.
Isaac Clarke, no és amivel
szembenéz...
A játékvilágban terjedő némaság
vírussal megfertőzött karakterünkről nem tudunk meg sokat a játék során. Nagyjából
annyit, mint mondjuk a Crysisban Nomádról. Egy kis párhuzam a két játék között,
hogy itt is nagyrészt támaszkodnunk kell majd ruházatunkra, ugyanis nem
pehelysúlyú birkózók lesznek ellenfeleink. Ruhánk ellentétben a nano-rucival,
kicsit masszívabb, összetettebb, mint a feszülős szadó-szerkó. Legyen szó
oxigéntartályáról, sztázis-moduljairól vagy csupán az életerőről. Ugyan is őket
majd játék közbe szükségszerűen fejlesztenünk kell, természetesen lesznek
magasabb szintű ruhák is, ezek leginkább páncélzatuk, erősségük miatt fognak
sokat nyomni a latton. De ennél látványosabb a fegyverfejlesztés, ahol egy
adott fegyvert alapról egy teljesen felturbózott futurisztikus masinává
változtathatunk majd, mondjuk én ezt külsőre, felépítésre egyik eszköznél sem
vettem észre, no, de sebaj. Példaként felhoznám kedvenc hentelőmet az
Ívfegyvert, ő az a bunkó nagy fegyver, mellyel alapszinten kisfeszültségű
vízszintes ívű sugárlövedékeket lőhetünk ki, idővel, ha mindig őt óhajtjuk
tuningolni, akkor már a végére egy tűzokádó sárkányt kapunk, nagyobb ívben való
pusztítással, magasabb feszültséggel és ezt még valami izzó fénycuccal is
megdobja nekünk a játék. A fal kormozása mellett, minden fegyvernél van
másodlagos tüzelési mód, itt nem automatára való váltásra gondolok, hanem
például a kedvencemnél egy destruktív elektromágneses gömböt lövünk, ki és ha
az ellenség a gömbhöz közel van, könnyen meg lehet, hogy atomokra szakad. Vagy
belezőnknél, ami inkább hasonlít egy flexvágóra – alapszinten egy fegyver által
kibocsátott pályán darál kis ideig vagy az opcionális lövés típus, ahol már ki
is lőheted a pengéket.
Összességében nagyon izgalmas akcióval megspékelt játékot kaptunk, az EA legújabb franchisában, amire már biztosan büszke a kiadó és fejlesztőcég.
videó is jó elején Mass Effect zene
apropó ME: Vader, te csak ne kiáltsd ki a Fallout-ot év játékának az ME mellett
Spike eleinte énis halálcsillagra gondoltam, de aztán az Eclipse osztály szuper csillagromboló jutott eszembe, abból is csak az utótag, hisz az fér ki.