Előre leszögezném,hogy egyéniséggel nem igazán bírnak az osztrák srácok,de amit feljátszottak erre az albumra az több egyszerű iparosmunkánál.
Már a lemez borítója is a régi időket idézi: egy gázálarcos katonatiszt,kezében egy dárdával(?),melyre egy szívet szúrtak fel. A sárgás,szürkés enyhén zöldes árnyalattal megbolondított kép nagyon jó összhangban van a zenével.
Az Anthems Of Resistance a Last Dance Of A Dying King című dallal indít,amely a lemez egyik legfülbemászóbb száma.A refrén azonnal megragad,köszönhetően az egyszerű,de a maga nemében nagyszerű dallamnak.Apropó a melódiákat leginkább a két gitáros (Karl Preiniger és Wops Koch) játéka alapozza meg.Az énekes-basszusgitáros (Günther Wirth) pedig megfejeli ezt az egészet egy-egy dallamosabbra vett sorral.A srác leginkább rekedtes,rekesztett hangját használja,de a refréneknél rendes ordításokat is kiszakít magából. Ebben a dalban is megmutatkozik,hogy a gitárosok a szólók terén is otthon vannak.Nem játszák túl, és ami a legfontosabb jól felépítik "ujjgyakorlataikat".
A következő dal,mely a Religion Of Control (Radio Edit) címet viseli egy rövid iszlám(?) énekkel indít,majd megérkezik a zenekar és egy jó kis old-school málházás veszi kezdetét,ami végül tradicionális thrashelléssé alakul.Az első refrént követően érkezik egy nyúlfarknyi kapkodós szóló.
Next Victim kiáltja a refrénben Günther,én pedig a szobában,mert elérkeztünk az album talán legjobb dalához.Már az elején egy markáns dallammal indítanak a gitárok,ami a refrének alatt visszatér.A végére az addig kissé monoton dal felgyorsul és a tempóváltással együtt szinte a végéig szólóznak a gitárosok.
A következő három dal (Killing Fields,Disgrace Erased,Warzone) a kissé technikásabb vonalat követi,Daniel Haberl-dobos nagyon precízen püföli végig a bőröket remek,feszes alapokat szolgáltatva a muzsikának.
A hetedik,csatazajjal indító To Challenge Death című tétel hangulatilag nagyon hasonlít a Next Victimre.A refrén itt is megkerülhetetlen,de nem hallójáratba tolakodó.
Az albumot két tradicionális thrash nóta az Eroica és a Wolfpack Unleashed zárja.Az előző szellősebbre vett verzéi jól felvezetik a szaggatot átkötést és a kimért refrént.
Bónuszként még helyet kapott a korongon a Religion Of Control hosszabb,teljes verziója.
Röviden összefoglalva ez egy remek thrash album,nagyon jó dalokkal,de kevés egyéniséggel. Meglátjuk,mit hoznak ki magukból a fiúk legközelebb. Bár ha ilyen lemezeket alkotnak,akkor én szemet húnyok az alcímben felsorolt bandákhoz való gyanús hasonlóságok felett is.
Értékelés : 10/8.5
Wolfpack Unleashed - Last Dance Of A Dying King
