A játék lényege, hogy kis lényeinket irányítsuk mi - az isteneik, akiknek saját négybetűs neve is lehet
- dobolással, és négy paranccsal. Ezzel a négy ritmussal kell végigvinni a játékot, és sikerült így is elérni, hogy ne fulladjon monotonitásba! A támadás ütemére (Pata-Pata-Pata-Pon!) harcosaink teljes erővel vetik bele magukat a harcba. A menetelés (Pon-Pon-Pata-Pon) hangjaira kis seregünk nekilendül, és addig megy amíg csak tud! Ha a védekezést (Chaka-Chaka-Pata-Pon!) választjuk, megpróbálják megvédeni magukat, miközben ez erre képtelen egységek zárótüzet zúdítanak az ellenségre, míg az utolsó parancs a "csoda" (Don-DonDon-DonDon) pedig azaminek hangzik: egy csoda! 
A kis hadsereg tíz féle egységből áll, a legkülönbözőbbekből, az egyszerű Yaripontól (lándzsahajító közkatona), a sokkal erősebb Kibapon-on át (lovas egység), egyensesen a szuper Robopon-ig (óriáskezű szuperkatona). Van egy új fontos dolog: a hős! Már a játék egyik első pályáján megkapjuk őt, és többféle maszkkal fel lehet vértezni; ezek más és más speciális kéopességet adnak neki, amellett, hogy feltámad. Az ellenség a Karmen törzs: az arcukat maszkok mögé rejtő titokzatos ellenségek, illetve több főellenség is megjelenik, például a már a legelején felbukkanó Dodonga, egy nagy röpképtelen sárkány. Fontos (újítás) a Fever mód, hogyha sokszor jól "kombózunk", akkor harcosaink ádázan támadnak, és ez boizony gyakran életbevágóan fontos. Az elsőhöz képest sokkal több pálya van, 60 db! Multi is van, ilyenkor a hőseinkkel tudunk akár 4-en egy pályán küzedni, vagy ha nem vagyunk elegen, akkor a gép irányítja a maradékot.
A grafika nem sokat változott az előzőhöz képest. Kicsi lényeink tökéletesen festenek a PSP-n, hisz direkt erre a konzolra készült a játék, ezért semmiféle textúraproblémát, vagy hiányt nem találhatunk. Szép színes a környezet, minden pályán más és más, bár a tereptárgyak nem mondhatók nagyon változatosnak. A zene kellemes, köszönhetően saját magunknak, bár ha valakinek pocsék ritmusérzéke van, vagy egyszerűen nem megy neki, akkor bizony elég csikorgó lesz a hang(ulat). Az egyéb zenék rendben vannak, a főmenü viszont annyira el van találva, hogy én többször végighallgattam, annyira tetszett a muzsika. A pataponok énekelnek, kis szövegbuborékban beszélnek, de ha elrontjuk a ritmust, kidőlnek.
Összeségében szuper játék a Patapon 2, kötelező MINDEN PSP tulajdonosnak!
Játékélmény: 10/10
Tartósság: 9/10
Grafika: 8/10
Hangok, zene: 10/10
Összesen:9,5/10
Az év PSP játéka? Könnyen lehet...
