Nagy tábor állt a mező közepén. A mező Sonora-ban, Mexikóban található. A táborban egy század amerikai gyalogos lakott ideiglenesen. A katonák következő feladata egy Onavas nevű település kitisztítása volt, és a csapatok épp kivonultak a táborból. A vonulók között volt Thomas Red tizedes, valamint két társa, John és Fred. A három tizedes egyike volt azoknak, akik feladta az volt, hogy az embereikkel átfésüljék a falut, ahonnan ellenséges egységeket jeleztek. A település látótávolságban volt, és Fred hirtelen megszólított egy, a közelben vonuló mérnököt, aki az ismerősük volt.
- Hé, Chris! Fogadjunk, hogy előbb átfésüljük ezt a falut, mint a Guradianosok délnyugatra Suaqui Grande-t.
A Guardianosok egy külön táborban voltak délnyugatra, hogy senki más ne láthassa a gépeket közelről. Egy kicsit nagyobb falut kellett átfésülniük, ami sokkal gyorsabban meg kell, hogy legyen nekik. Chris elmosolyodott.
- Komolyan gondolod?
- Persze!
- És miben? Mondjuk, mit szólnál száz dollárhoz?
- Legyen ezer.
Többen felhördültek, amikor ezt hallották. Chrisnek leesett az álla. Végül lassan megszólalt.
- Biztos vagy benne?
- Persze! Na, benne vagy?
- Hát… Igen. Miért ne? Ki ne akarna egy kis pluszpénzt?
Többen nevetni kezdtek. Valaki megszólalt.
- Mi van Fred? Szórod a pénzt? Félsz valamitől?
- Nem is tudom… Te nem akarsz fogadni? Vagy valaki más?
Néhányan kacagva mondták, hogy ők fogadnának. Fred mindegyikkel megegyezett ezer dollárban. Végül összesen nyolcezer dollárja volt függőben. Az egyik rádióst felkérték, hogy szóljon, hogy mikor fejezik be a Guardianok a városukat. Chris halkan Redhez szólt.
- Szinte szégyellem magam… Mintha egy kisbabától lopnék nyalókát…
Red mosolygott. Amikor elérték a falut, a mérnökök már lemaradtak, Fred odaszólt néhány katonának, akivel fogadott.
- Aztán semmi csalás! Ne álldogáljatok sehol!
Felnevettek, és elindultak a másik irányba, John vezetésével. Red és Fred elindultak a fő utcán hat katonával. A feladatuk a posta biztosítása volt. A város kihalt volt, senki sem lakott már itt, mindenki elmenekült a harcok miatt. Néhány ház ajtaja be volt deszkázva. A posta nem messze állt a főutcán. Néhány perc múlva odaértek, és miután alaposan átfésülték, kiderült, hogy az épület üres. Red rádiója megszólalt.
- Figyelem, fiúk! Három helikopter tart felétek délnyugatról! Vigyázzatok!
- Kösz! Figyelni fogunk.
Két perccel később zúgást hallottak, és a helikopterek megjelentek a látóhatár peremén. Fred elővett egy rakétavetőt, és felment az emeleti ablakra. Red elővette a távcsövét, és a helikoptereket nézte. Mexikóiak voltak. A gépek már egy kilométerre se voltak. Fred lassan bemérte az elsőt, és amikor lőtávolságba ért, tüzelt. A rakéta kirepült az ablakon, és becsapódott a helikopterbe. Az felrobbant, és a másik kettő szétvált. Red jelzett a többi katonának.
- Felkészülni!
A katonák elhelyezkedtek. Az egyik helikopter lejjebb ereszkedett. Fred újratöltötte a rakétavetőt, és kidugta az ablakon, célozni kezdett. A helikopter oldalából egy rögzített gépfegyver tüzelni kezdett, és Red lebukott. Fred tüzelt, de célozni nem volt ideje, és a rakéta elszállt a helikopter előtt. A gép a szemközti épület fölött volt, és néhány mexikói kiugrált belőle. Az amerikaiak tüzelni kezdtek, de a golyók ártalmatlanul lepattantak a házról. Fred ismét töltött, és tüzelt, de ezúttal a házra. A robbanás hátralökte Redet és Fredet is, majd egy hatalmas darab kő repült be az ablakon, lyukat ütve a falba. Miután elült a por, meglátták, hogy a szemközti ház eleje teljesen beomlott. A tetőből nem sok maradt, és az első emelet is rogyadozott. A helikopter feléjük fordult, és ismét tüzelni kezdett. A fal lassan megadta magát a hatalmas kalibernek. Red felpattant, és rohanni kezdett a lépcső felé, és Fred követte. A helikopter rájuk lőtt, és Red lebukott. Kidugta a fegyverét a falon, és vakon tüzelni kezdett a gép felé. Amikor kifogyott a tár, visszahúzta a fegyvert, és újratöltött. A földszinten egy másik katona felpattant, és tüzelni kezdett a gépre. A gépfegyver elhallgatott, majd ismét tüzelni kezdett, ezúttal a fölszinti katonára. Red kihasználta az alkalmat, és felpattant. Tüzelni kezdett a pilótára, és látta, ahogy a golyók keresztülhatolnak a helikopter ablakán, és a pilótába csapódnak. Az ráborult a műszerfalra, és a gép orra hirtelen lefelé mozdult. A helikopter a földbe csapódott, és a föld megrázkódott. De a zúgás még mindig hallatszott. A másik gép az épület fölött volt. Hirtelen dobbanások hallatszottak a plafonon, ahogy a mexikóiak a tetőre ugrottak. Néhány pillanatig csönd volt, aztán robbanás rázta meg a házat. Red a szeme elé kapta a kezét, ahogy a folyosó vége beomlott. Fred behúzódott egy ajtó mögé, míg ő egy fal mögött keresett fedezéket. Amikor elült a por, két mexikóit láttak a folyosó végén. Mindketten tüzelni kezdtek, és az egyik megtántorodott, és elesett, míg a másik visszalőtt. A falon golyók kopogtak, és Red visszahúzódott a fedezékbe. Elővett egy gránátot, és a folyosó végére dobta. A robbanás beszakította a padlót, és a mexikóiak azonnal meghaltak. Red kinézett a fedezékből, de a folyosó üres volt. Csönd ült a házra. Red Fredre nézett, és a szája elé tette a kezét. Halk dobbanások hallatszottak a fejük fölött. A másik irányba tartottak, és végül megállapodtak. Néhány másodpercig semmi sem történt, majd Red hirtelen megragadta Fredet, és maga után rántotta, vissza a folyosóra. Fred döbbenten felkiáltott, és elesett, de még mielőtt földet ért volna, felrobbant a plafon mögöttük. Fred Redre zuhant, aki felnyögött a hirtelen rázuhanó súlytól. Apró kődarabkák repkedtek a fejük fölött, és Fred felpattant. Golyók kezdtek záporozni. Fred megtántorodott, és elesett. A fejét lassan Red felé fordította, és kacsintott. Lassan mindketten a fegyverük után nyúltak. A golyózápor elült. Lépések hallatszottak mögöttük, egyre közeledtek. Lentről kiabálás hallatszott, és a mexikóiak idegesen néztek körül. A folyosó végén egy amerikai tűnt fel, aki döbbenten kiáltott, majd tüzelni kezdett. A mexikóiak gyorsan viszonozták a tüzet, és a katona felkiáltott. Az egyik lövés a térdét, egy másik pedig a kezét találta el. A fegyvere elrepült, keresztül az ablakon, az utcára. A lépcső felé vetette magát, ahonnan az imént feltűnt, de elvétette, és a sérült térdére esett. Felkiáltott, és maga elé kapta a kezét, de már nem tudta megállítani magát, és végigbucskázott a lépcsőn. A mexikóiak lassan elindultak arra. Fred ismét kacsintott, és lassan, hangtalanul feltérdelt. Red követte. Megfordultak, és négy feketeruhás mexikóit láttak maguk előtt. Red Fredre nézett, és az bólintott. A gépfegyverük felkelepelt, és az egyik katona megtántorodott. A három másik megfordult, és tüzelni kezdett rájuk. A golyók ártalmatlanul fütyültek el a fülük mellett, és a mexikóiak láthatóan pánikban végigrohantak a folyosón, le a lépcsőn. A két tizedes utánuk futott. lentről fegyverropogás hallatszott. Néhány kiáltás után elült. Red kinézett a lépcsőn, de a terep tiszta volt. Az aljában a lezuhant katona hevert vérbe fagyva. Lent két másik halott hevert, és egy sérült a falnak vetette a hátát. Fegyvere mellette hevert, és a szeme üvegesen meredt a semmibe. Fred gyorsan odarohant hozzá, és megpróbálta életre lehelni, ami lassan sikerült. Közben egy szanitéc csapatot is hívott. A ház másik oldalából a másik két katona érkezett vissza. Red az ajtó felé mutatott, és elindultak, bár ő sem hitte, hogy még itt lesznek. Ahogy az várható volt, az utca üres volt. Red otthagyta a két katonát őrnek, és visszament az épületbe. Fred odament hozzá, és megvonta a vállát.
- Remélem, túléli.
Red bólintott. Végül megszólalt.
- Kik voltak ezek? Nem a szokásos katonák voltak. A fekete ruha… Ilyet még nem láttam.
- Én se.
Fred ismét megvonta a vállát. Hirtelen két szanitéc rohant be az ajtón. A katonához léptek, és elkezdték az ellátását. Végül felrakták egy hordágyra, és kivitték, ahol már várt rájuk a katonai mentő. Egy perccel később már ott sem voltak. Hirtelen recsegni kezdett Fred
rádiója.
- Figyelem! Egy repülő tart felétek! Vigyázzatok!
Valóban, fél perccel később egy repülő húzott el a fejük felett, és kilőtt egy rakétát. Az a távolban csapódott be. A gép megfordult, és elindult vissza, de egy rakéta eltalálta, és a pilóta katapultált. A rádió ismét megszólalt.
- A mentőt eltalálták! Azonnal menjetek oda!
Fred és Red döbbenten nézett egymásra, majd rohanni kezdtek a távoli füst felé. Legalább fél kilométer, gondolta Red. Azonban, a rádió ismét magszólalt, mikor már félúton voltak.
- Nem kell sietni fiúk! Egy másik csapat már ott van.
A két tizedes lelassított. Keresztülbaktattak a városon, és hallották, ahogy az összes csapat bejelentkezik, jelezve, hogy a város tiszta. A rádiós, aki a fogadás ellenőrizésével volt megbízva, bejelentkezett Fred rádióján.
- Fred! Nyertél! A Guardianok még nem fejezték be. Tied a pénz.
Red oldalba vágta Fredet, és csettintett.
- Gratulálok! De, áruld el, Fred: miért akartál fogadni? Honnan tudtad, hogy nyerni fogsz?
- Hát…
Fred körülnézett, és kikapcsolta a rádióját.
- Nos, hallottam, ahogy az ezredes és egy százados beszélgettek. Állítólag, a városka, ahol a Guardianok vannak, tele van ellenséggel. A mexikóiak főereje ott állomásozik. Így, úgy gondoltam, hogy hátha szerencsém lesz. Hátha igaz a hír.
Red elképedt.
- Te csaló!
- Ez nem csalás! A hír vagy igaz, vagy nem. A Guardianok nagyon erősek, ki tudja, mennyi idő alatt végeznek. Könnyen az is megeshetett volna, hogy vesztek. Kockáztattam és nyertem. Bár, ilyen könnyen még sose szereztem ennyi pénzt. Mintha csak egy kisbabától lopnék nyalókát.
Fred döbbenten kapta fel a fejét, ahogy Red hangosan felnevetett, és tökéletesen értetlenül kérdezett.
- Mi ilyen mulatságos?
Ui: Itt több a szöveg, és teljesen máshogy épült fel az egész. Egy "béta-novella" volt ez, ki akartam próbálni ezt a stílust is.
Az én véleményem az, hogy ez nem annyira jó, de persze nekem szokatlan, és több visszajelzés alapján (nem innen, persze), általában tetszett ez is, bár persze az is igaz, hogy szerintem a #3 a legroszabb, míg mások szerint a Sci-Fi vonal #2-es a legroszabb. (Ami meg nekem bejön, bár az abszolút kedvencem Red. Már három novellám kész vele kapcsolatban és még egy készül.
)
