Thomas Red tizedes kinyitotta a szemét. A szürke fém plafon vészjóslóan fénylett. Lassan felkelt. Felült az ágyán és megrázta a fejét. A kis szobában ketten aludtak, és három ágy üresen állt. Felállt, és kibaktatott az előtérbe. Nem volt nagy nyüzsgés, ahhoz képest, hogy háború volt. Mondhatni egy lélek se járt sehol. Ásított, majd az ebédlőbe ment. Üres volt, így megfordult és a pihenőbe indult. Ott néhányan üldögéltek, így ő is letelepedett, két másik tizedes – John és Fred - mellé, akiknek az ágyuk üresen állt. A harmadik – Mitchell - nem volt ott. Lassan a kávéjukat iszogatták. Red már épp azon volt, hogy megkérdi, hol a harmadik, mikor hirtelen riadó harsant. Mindhárman felpattantak, és az eligazító felé rohantak. Ott már a kaszárnya majd összes tagja összegyűlt. Az ezredes, akit ők csak Bulldognak hívtak, az arca miatt, épp egy térképen mutatott valamit.

- Amint látják, ezen a ponton várható a legerősebb támadás. Á! Végre a tizedes urak is méltóztattak megérkezni. Nos, a Tucson előtti erőket felmorzsolták, és rohamtempóban vonultak vissza. A mexikói támadók áttörték az elsődleges védelmi vonalakat, és nagy erővel közelednek felénk. A San Franciscói sereg erre tart,de legalább négy óra, amíg a segítségünkre lehetnek. Addig nekünk kell feltartani őket Tucsonban és körülötte. A város felé tartanak, és nincs időnk újabb védelmi vonalakat kiépíteni. mindenki ismeri a pozícióját. Gyerünk!

Az emberek elindultak a felszerelésükért, majd a pozíciójukba. Red a tizedesi egyenruháját gyorsan magára kapta. Ez a ruha kicsit jobb anyagból volt, mint a sima közlegények ruhája, de nem különbözött sokban. Kevlar páncél volt a mellkasánál, a hátánál, és a combjánál. Felcsatolta a sisakját. Ez egy sima mindennapos sisak volt, melyet a közlegények is kaptak. A jobb szem előtt egy vékony, áttetsző, kék lapocska volt. A katona innen értesülhetett mindenről, ez segített megállapítani, hogy barát vagy ellenség-e aki előtte áll, valamint megjelölte az ellenséges egységeket, így a baráti egységek is láthatják őket. Miután kész volt, felkapta a fegyverét, egy G36K-t. Ez a fegyver egy félautomata gépfegyver volt, melyet felszereltek egy lézeres célzóval, hangtompítóval és elülső markolattal is, hogy ne húzzon a fegyver felfelé. Elindult kifelé, a pozíciójába. Amikor kiért a laktanyából, kint hatalmas nyüzsgést talált. Mindenfelé katonák szaladgáltak, felszerelést és lőszert cipelve. Néhány civilt épp egy katona oktatott ki az óvóhelyek hollétéről és fontosságáról. A civilek sietve elindultak. A katona megfordult, és Red a saját felettesét, Jefferson századost ismerte fel benne. Jefferson biccentett, majd a város széle felé bökött. Red megfordult és elindult a kijelölt pozíciója felé. Egy csapat technikus épp egy önműködő löveget próbált felszerelni. Az egyik csiga, melyen az ágyú teteje függött, felcsikordult, és eltört. A hatalmas darab fém lezuhant, a technikusok ijedten ugráltak szerteszét. Szerencsére, mind ki tudott térni a zuhanó elem elől. Néhány orvos szaladt feléjük, és más munkások is. Red továbbsietett. Befordult az utca végén, és már látta a város szélét. Egy nyitott ajtón beszaladt, majd a lépcsőházban fel az emeletre. Már ott volt három katona. Biccentett. Ő felsietett a tetőre, ahol John egy távcsőn figyelte a tájat. Megrázta a fejét, lerakta a távcsőt, és Red felé fordult.

- Közelednek. Legalább két tankjuk is van.

Red komoran bólintott. Elővette a saját távcsövét és körülnézett. Nem látott semmit. Majd, a távoli erdőből kimeredő ágyúcső felkeltette a figyelmét. A táj egyébként változatlannak tűnt. Hirtelen megszédült. Megrázta a fejét, és ismét belenézett a távcsőbe. Megdermedt. A táj hullámzott. Legalább kétszáz mexikói katona osont a fűbe olvadva. Rednek elállt a szava. A tájra mutatott, de John értetlenül állt. A fejét rázta. Red még szabad szemmel is meglátott a fűben valamit. Egy kis domb. Mint egy nagy vakondtúrás. Lassan ismét szóhoz jutott.

- John! A fű! A mexikóiak! Ott vannak!

John láthatóan nem értette, mit akar mondani, és Red még mindig össze-vissza hebegett. Hirtelen mintha megmozdult volna a vakondtúrás, és Red rájött mi az. Egy ütést érzett a fején, és a következő pillanatban hanyatt feküdt a tetőn. John döbbenten bámult, majd gyorsan cselekedett. Red szeme előtt homályosodni kezdtek a dolgok. Látta Johnt a feje felett, és látta, hogy mond valamit. Hangokat hallott, de nem értette mit. Hirtelen John eltűnt a látóteréből, és valami elrepült magasan fölötte. Rövid, kis csíkot húzott maga után. Majd még néhány repült. A világ elhomályosult, és elsötétült előtte.

***

Hangokat hallott. Lövéseket, és robbanásokat. Lassan kinyitotta a szemét. A nap még nem járt magasan. Kiáltásokat hallott. Lassan a fejéhez nyúlt. A sisak behorpadt, és egy golyó állt belé. Kirántotta, és a szeme elé emelte. Egy mesterlövészpuska tölténye volt. Hatalmas szerencséje volt, ezt ő is elismerte. Lassan felült. Előtte John és két katona ott állt, és tüzelt. A ház eleje leomlott, és a katonák egy kis fedezék mögött kuporogtak. Red körültapogatózott, és megtalálta a fegyverét. Lassan odakúszott, Johnhoz és megszólalt.

- John! Mi a fene folyik itt?

John döbbenten pördült meg. Eltátotta a száját, ahogy meglátta Redet.

- Red? Azt hittem… Lelőttek.
- Ezek szerint mégsem. De mi történt?
- Elkezdtek tüzelni ránk aknavetőkkel. A város védelme összeomlóban. Már csak a kaszárnyánál és itt van komoly ellenállás.
- Itt? Három ember, mint komoly ellenállás?
- A másik épületben még hatan vannak, és lent az épületben is lesznek néhányan. De a kommunikációt kilőtték. Nem lehetünk biztosak benne.
- San Francisco?
- Még legalább két óra…
- Akkor ki kell tartanunk.
- Bizony.

Red megrázta a fejét, és kibiztosította a fegyvert. A katonákra nézve meglátta, hogy sisakjukból egy apró vezeték nélküli adatküldő állt ki. Gyorsan előkapta a sajátját, ellenőrizte, hogy ép-e, és bedugta. Hirtelen apró vörös jelek jelentek meg a szeme előtt. Ellenséges egységek. Gyorsan felpattant, és kinézett a fedezék mögül. A ház elejéből csak romok maradtak, egy katona holtteste hevert a közepén. Több lövés dörrent, és Red lebukott. Néhány golyó süvöltött el a feje fölött. Káromkodott. Az egyik katona felpattant, és tüzelni kezdett, az egyik vörös jel felé. A jel mozogni kezdett, majd eltűnt. A katona lelőtte. Hirtelen lövések dörrentek. A katona megtántorodott, a fegyverét elejtette, az átrepült a fedezéken, a romok közé. Lépett egyet, majd megbotlott, és átesett a fedezéken, majd a fegyvere után zuhant. Hallották, ahogy felkiált. John arca megvonaglott. Hallották a katona nyöszörgését. Még élt. John hátrébbkúszott, és kinyitott egy csapóajtót. Lenézett. Intett, és a másik katona odakúszott hozzá. John suttogva mondta el tervét.

- Itt mássz le, aztán forduljon jobbra. A lépcsőház pont szemben lesz. Menj le, és balra fordulva a kijárathoz érkezel. Hozd be a sérültet! Mi fedezünk.
- Igen, uram!

A katona gyorsan lemászott, majd eltűnt a szemük elől. Hallották lépéseit, ahogy a lépcsőházban lemegy. John elővett egy apró optikai kábelt, és átdugta a fedezéken. Négyfős mexikói osztag szaladt az utcán. John tudta, ha nem cselekednek, a katona lent meghal. jelzett Rednek és átugrottak a fedezéken. Red meglátta a négy mexikóit, és tüzelni kezdett. Az egyik katona megtántorodott, felkiáltott, és eldőlt, míg egy másik ijedten nézett körül. John mellette a két hátsóra tüzelt. Az egyik sikoly nélkül rogyott össze, míg a másik két lábát szétlőtte. Az összeesett, a fegyverét elejtette. Kinyúlt érte, de túl messze volt. John még két golyóval fejbe lőtte. Az utolsó katona felnézett, és megpillantotta a két tizedest. Felkiáltott, és tüzelni kezdett. A golyók sokkal lejjebb, a romok között csapódott be. Hirtelen a katona a földszinten kiugrott a berobbantott ajtón, és megsorozta. Az rongybabaként repült el. A katona körülnézett, majd felkapta a sérült társát. A sarkon hirtelen egy csapat mexikói fordult be. Kiabálva indultak a katona felé, láthatóan nem vették észre a tetőn állókat. Jack és Red tüzelni kezdett, mire az első két ember összerogyott. A mexikói osztag tüzelni kezdett, alul golyók csapódtak be. Az egyik rakétavetőt vett elő. Red meglátta és tüzelni kezdett felé. A golyók felkavarták a port, semmit se láttak, így vakon tüzeltek. Hirtelen a porból egy rakéta süvített ki, egyenesen a földszintbe. Az épület megremegett. Repedések futottak fel a tetőn, és John megtántorodott. Már majdnem lezuhant, amikor Red eldobta a fegyverét, és utána vetette magát. A fegyver koppant a tetőn, és épphogy sikerült elkapnia a kezét Johnnak. Lassan felhúzta. A por elült, és a mexikóiak meglátták a két tizedest. Golyók fütyültek a fülük mellett, ők átvetették magukat a fedezék mögé. Mexikói káromkodás és golyók kopogása hallatszott. Red oldalra kezdett araszolni, majd egy kis lyukon átdugta fegyvere csövét. A vörös rombuszok nagyjából mozdulatlanok voltak. Körülbelül az egyik felé célozva tüzelni kezdett. A fegyver felkelepelt, és a rombuszok gyorsan mozogni kezdtek, majd megtorpantak, valószínűleg fedezék mögött. Red visszahúzta a fegyvert. Hirtelen robbanás lökte hátra őt. A rakéta csak épphogy elkerülte a fedezéket, így alul csapódott be, felborítva azt, és a mögötte fekvőket. Red a hátára esett. Hallotta, ahogy John felnyög, és hordók, valamint fedezékdarabok repkedtek a feje mellett. Az egyik közel zuhant le, kiütve a kezéből a fegyvert. Az elrepült, leesett a tetőről. Red káromkodni akart, de csak egy köhögésre tellett tőle. Gyorsan megfordult, és Johnhoz kúszott. Ő az oldalán feküdt, a fegyvere kettétörve hevert mellette. Red megrázta, de John nem mozdult. Ellenőrizte, de életben volt, csak elájult. Az oldalához kapott, de a pisztolya nem volt ott. Káromkodott, és John fegyveréért nyúlt. Az ott volt. Felkapta, és az övébe dugta. Johnt megfogta a vállánál, és hátrahúzta. Mexikói kiáltozást hallott. Feltérdelt. Átkukucskált a ház pereme felett és egy mexikóit látott közeledni. Előrántotta a pisztolyt és tüzelt. A golyó karján találta a katonát, aki elejtette a fegyverét, és elesett. Egy másik tüzelni kezdett Red felé, aki visszalőtt. A katona fedezékbe futott, és fojtatta a tüzelést. Amikor kifogyott a tár, Red gyorsan keresztülszaladt a tetőn, és leugrott a csapóajtón, az első emeletre. Egy mexikói mögött ért földet, aki döbbenten pördült meg. Red ösztönösen tüzelni kezdett, és négy golyót eresztett a katonába. Az felhördült, hátratántorodott, és megbotlott, betörve az ablakot, keresztülesett rajta. Egy puffanással ért földet, lent több hang kiáltozni kezdett. Red eldobta a kiürült tárat, majd egy másikért nyúlt. Ekkor jutott eszébe, hogy ez nem az ő fegyvere és tölténye sincs hozzá. Káromkodott, majd kihajította a fegyvert az ablakon. Az oldalfegyveréért nyúlt, és előrántotta. Egy fűrészes élű kés volt. A pengén megcsillant a fény, amely az ablakon sütött be. Red halkan leosont a lépcsőn. Hallotta, ahogy a mexikóiak tanakodnak odakint. Hirtelen elindultak felé. Ő megfordult és az egyik szoba felé sietett. Beugrott és a falhoz lapult. A mexikóiak felmentek a lépcsőn, csak egy maradt lent. Kinézett, a mexikói az ajtó felé nézett, egy cigarettát fogott a kezében. Hirtelen kiáltozások hallatszottak fentről, és a mexikói eldobta a cigit, majd elindult fölfelé. Red kirontott a szobából, és mögé rohant. A mexikói már az első lépcsőn állt, amikor megfordult. Red a torka felé szúrta a kést, mire a katona elejtette a fegyverét, és elernyedt. Red kihúzta a kést, mire a mexikói eldőlt. Kilépett az ajtón és körülnézett. Az utca üres volt. Felsóhajtott. Hirtelen kiáltozást hallott maga mögül, így átrohant az utcán, a szemközti épületbe. A mexikóiak megtalálták a halottat. Ingerült beszélgetés hallatszott, végül egy erős akcentussal beszélő hang szólalt meg.

- Gyere elő Amerikai! Tudjuk, hogy itt vagy! A barátod meghal, ha nem jössz elő!
Egy mexikói lépett ki a házból, maga előtt tartva Johnt, aki már felébredt, és nyugtalanul nézett körül, de végül felkiáltott.
- Ne! Red! Menekül…

A mexikói fegyvere egy csapásával elhallgattatta a kiabálót. Red nyugtalanul kilesett az ajtón. A katona egy gépfegyvert nyomott John tarkójába, aki előtte térdelt. Ismét megszólalt.

- Ez az utolsó esélyed… Red. Ha nem jössz elő, meghal!

Red ökölbe szorította a kezét. Végül kilépett az ajtón.

- Itt vagyok.

A mexikói elmosolyodott.

- Helyes! Dobd el a fegyvered! Gyerünk!

Red elhajította a kést, ami csattanva hullott a földre. A csattanás mintha vízhangzott volna, halk csattanások, lövések és durranások hallatszottak a távolban. A mexikói fejbe rúgta Johnt, aki eldőlt, és most Redre irányította a fegyvert.

- Te szemét! Megfizetsz, azért amit tettél!

A csattanások egyre hangosabbak lettek. Most, már tisztán hallatszott, ahogy jobbról jönnek. A mexikói idegesen arra pillantott. valamit kiáltott mexikóiul. Csönd volt. Megismételte, de csak a csattogás lett egyre hangosabb. Hirtelen valami befordult a sarkon. Egy nagy szürke fémtest volt az. Körülbelül akkora volt, mint ez hűtő. Amikor lerakta a lábát, a csattanás ismét hallatszott. Semmi kétség, abból a tárgyból jött. Felemelte a kezét, és golyózápor tört ki belőle. A döbbent mexikóit elcsapta a sorozat, repült hét-nyolc métert, majd szétvetett tagokkal, kifacsarva csapódott a földbe. A tetőn egy másik katona tüzet nyitott a testre, de a golyók lepattantak. A test feje arra fordult. Red odarohant Johnhoz. Fogalma se volt arról, hogy mi az, vagy kinek az oldalán áll, de ez nem is érdekelte. Felsegítette Johnt, aki feljajdult, amikor saját lábára állt. Átkarolta, és Redre támaszkodva végül sikerült bejutniuk a szemközti épületbe. Abban a pillanatban a test másik kezéből egy kicsi rakéta süvített ki, és becsapódott a már egyébként is összeomlott épületbe. A teteje teljesen beomlott. Az épület megrázkódott, és összeomlott. A fémtest végigcsattogott az utcán. Megállt a ház előtt, és benézett az ajtón. Egy ismerős, de eltorzított hang szólalt meg.

- Sziasztok, fiúk! Látom jókor jöttem. Beszélgetnék még, de sajnos mennem kell, még vannak csilizabálók a városban!

A fémtest lassan végigment az utcán. John és Red döbbenten nézett egymásra. Végül Red rekedten szólalt meg.

- Ez… Ez… Mitchell volt?

John sápadtan nézett vissza rá. A szemközti ház lángjai tükröződtek világoskék szemében. Végül alig láthatóan bólintott.



____________________________________________________________________________________________
Ui: A formázás elég rossz lett Majd próbálom javítani.
Ui2: Így utólag tűnt fel, hogy tényleg mennyit káromkodik