2012-ben aztán jött az áttörés a The Walking Dead képében. A képregény univerzumát alapul véve, egy saját sztorit írtak. Ami rettenetesen erős érzelmi hullámvasútra ültette fel a játékost. Fantasztikus hangulata és a dráma tette kiemelkedővé a címet. A játék folyamatosan döntési helyzetekbe kényszerít minket, ezzel elérve azt az illúziót, hogy van befolyásunk bizonyos eseményekre (valójában nem sok van, de erről később). A Telltale Games azóta is ebben az epizodikus, döntésekre fókuszáló, interaktív filmes zsánerben mozog és egészen ügyesen helytállnak. A múlt héten véget ért a Trónok Harca és nemrégen elindították új sorozatukat, a Minecraft: Story Mode-ot. És ez elgondolkodtatott.
Bár nagyon tetszik amit a csapat csinál, azt be kell látnunk, hogy 2012 óta igazából ugyanazt a mechanikát ismételgetik újra ás újra. Komolyabb változtatások nélkül. Csak a tálalást cserélgetik. Ami eddig nagyon is jól működött. Hiszen a TWD-t a rendkívül erős dráma és az apokaliptikus hangulat miatt szerethette meg az ember. A The Wolf Among Us-t a kifordított világa és karakterei végett. A Tales from the Borderlands-et pedig a zseniális humora viszi el a hátán. Hogy a Minecraft játékuk mivel fogja meg az embereket nem tudom, egyelőre tartózkodok tőle. A Trónok Harca baromi jól elkapta az HBO sorozat hangulatát, de maga a sztori nem annyira érdekes, mint a TV sorozaté. Túlságosan érződik, hogy ez csak egy mellékág a nagy egész mellett. Persze vannak igazi Trónok Harcás pillanatok. Hullanak a karakterek ahogy kell. Kár, hogy egy idő után túlzásba estek és inkább öncélú lett a vérengzés.
Igen, jól sejtitek, számomra a Game of Thrones Telltale "kiadása" egy kisebb csalódás lett (ettől persze még egy jó kis játék), de nem csak a sztori miatt. A varázs, az illúzió, ami a Telltale játékokat elvitte a hátán, egyszerűen megkopott. Elfáradt. És ezt nem itt vettem észre először, de itt a legszembetűnőbb. Mindez nem csoda, hiszen 2012 óta, hat játék jelent meg, ugyanazzal a játékmenettel. És az sem túl szerencsés, hogy idén megjelent a Life is Strange is. Ami játszi könnyedséggel tört az élre ebben a kategóriában. Bár a LiS, játékmenetében másolja a Telltale címeket, minden aspektusában túlnőtt a rajtuk.
Bevallom, nagyon félek attól, hogy a Telltale elkényelmesedett és tényleg csak a jó írással akarja a közönséget elkápráztatni és lassan elfelejtenek a címeik tényleges játéknak lenni. Ezt sokan felhozták negatívumként már korábban is. Részben igazuk van ezeknek az embereknek, de az élmény bőven kárpótolta az erre fogékony embereket. A GoT-nál viszont már érződnek a bukdácsolások. Több probléma is kezd kínosan előtérbe kerülni és ezek megoldására szeretnék néhány ötletet megosztani veletek. Mivel jó pár negatívumot csak bizonyos spoilerekkel tudok illusztrálni, innentől kezdve csak az olvassa a cikket tovább, akiket nem zavarnak az ilyesmik. Vagy már végig vitték a 2012-től elindult TT címeket és a már emlegetett Life is Strange-et.
Legyen több interakció
Az egyik legfontosabb dolog, amit a Telltale-nek vissza kell hoznia! Még a The Walking Dead 1. évadja tök jól kezelte ezt. Kellett bizonyos tárgyakat összeszedni, odaadni azokat valakinek. Ne adj isten kombinálni és felhasználni azokat! Persze ezek sem voltak bonyolult dolgok, de legalább hasonlítottak a régi kalandjátékokra. Agyalni sem igazán kellett, de mégis megvolt a maga varázsa. Ezek azóta, valami elképesztő módon kikoptak. Szinte csak a fontos, a cselekményt tovább görgető tárgyakat tudjuk babrálni. Na és persze sétálni és beszélgetni. Az akciókat meg elintézik könnyed QTE részekkel. Kis túlzással, a Life is Strange egy random szobájában több interakciós pont van, mint egy TT játék egy teljes epizódjában. Mondom, túlzok, de lassan tényleg ide jutunk. A Game of Thrones-ban például alig-alig kell mást csinálni, mint sétálni és beszélgetni. Persze a sorozatban is inkább az intrikáké a főszerep, amit a játék nagyon jól elkapott, de ez akkor is kevés. Akkor húztam fel először a szemöldököm, mikor el kellett mondani az egyik karakterrel az Éjjeli őrség esküjét, méghozzá úgy,hogy rákattintottam a megadott sorra. Most ez komoly?
Igenis újra előkell venni ezeket a lehetőségeket, mert hamarosan azzal szembesülünk, hogy 9000 Ft-ért animációs filmeket veszünk, amiben néha kattintgatni kell. Megint csak a Life is Strange-et hozom fel ellenpéldának. Egy helyszínen, egy rakás tárgyat megnézegethetünk, felfedezhetünk. Van, hogy a történet szempontjából nem releváns dolgokkal akadunk össze, de legalább van! Bővíti a játék világát! Vagy ott vannak az opcionális fényképezgető lehetőség. Akarsz fotót készíteni a mókusról, vagy hagyod a fenébe? Rajtad áll. Apróság, de adva van a lehetőség. Vagy a 4. epizód legjobb része, amikor az összegyűjtött bizonyítékokat kell összekombinálni, hogy fontos következtetéseket vonjuk le, amik elvezetnek egy újabb nyomhoz. Hova lettek ezek?
Grafikus motort cserélni azonnal!
Akármennyire is szereti az ember a cell shaded megoldásokat, azt be kell látnunk, hogy a Telltale grafikus motorja mára már megöregedett. A mozgás animációk túlságosan robotszerűek, túl aprók a bejárható helyszínek és látványosabb, akciódúsabb játékmenetre szinte teljesen alkalmatlan. Pedig ezeket is szeretik használni. A grafikus motor elavultságát, a GoT címűkön lehet leginkább megfogni. Most had ne menjek bele, hogy a GoT-nak egyébként sem áll jól a rajzfilmes külcsín, mert nagyon nem. Nézzük csak objektíven.
Ez a játék iszonyat ronda! A színvilága szinte csak a barna és szürke összemosott keverékéből áll. A karakterek mimikája nagyon gyenge és a színészekről mintázott figurák -- bár felismerhetőek -- rettenetesen néznek ki. A Telltale által kitalált és rajzolt karakterek már egész tűrhetőek. Úgy látszik, hogy a valódi emberek átportolása a játékba nem megy a csapatnak. A vágó és háttérképeknek használt 2D-s rajzok meg egyszerűen igénytelenek. Az egész játék külcsínéről süt a kapkodás és összecsapottság. Ami érthetetlen, tekintve, hogy a Borderlands meg marha jól néz ki! De tovább megyek, vagy még inkább visszafelé, a megjelenés szempontjából. A 2014-ben véget ért The Wolf Among Us, a legszebb Telltale játék! Gyönyörűek a színek, az árnyékok! Az arc animáció is remekül fest. Ott miért tudták ezeket így megvalósítani és itt miért nem?
Lényeg a lényeg, a Telltale Tool-nak keresztelt motort most már el kell felejteni. A legelső játékuk óta, ami a Telltale Texas Hold'em volt, ezt használják. Tíz éve! Az elavult technológiát nem toldozgatni és foltozgatni kell, hanem lecserélni.
A döntéseink valóban számítsanak
A TT szinte minden egyes alkalommal, azzal példálózik, hogy a játékaikban a döntések változtatják a sztorit. Felületes szemlélő számára talán így is tűnhet. Aki viszont tényleg figyel és már több címüket is végigvitte, vagy egyet többször, az tudja, hogy ez nincs így. Egy illúzió az egész, ami egy ideig jól működött, de mára már tök egyértelmű, hogy nincs nagy befolyásunk az eseményekre. Kisebb elágazásokra letérhetünk, de a sztori túlságosan jól megvan írva ahhoz, hogy kényünk-kedvünk szerint felborítsuk a cselekményt és dramaturgiát. Van egy jól látható fő csapásirány amire mindig visszatérünk.
Néhány példa: The Walking Dead első évad első rész. A játék egy pontján el kell döntened, hogy Carley vagy Doug életét mented meg. Ez tök jó. De igazából nagy befolyással nincs a sztorira. És különben is tökmindegy mit csinálsz, bármelyikük maradt életben, a harmadik epizódban Lilly úgyis lelövi. A The Wolf Among Us-nak igazából csak a legvége ami számít. A GoT-ban sem igazán látom a különbséget, hogy az 5. epizód végén a döntés mit befolyásolna. Hogy Rodrik, vagy Asher hal meg. Gondolom a második évadban lesz ennek inkább foganatja.
A környezeted hozzáállását a figuráidhoz igen, arra tényleg van befolyásod. De mivel szinte mindenki meghal, vagy eltűnik a játékokban... Ez is elég fura megoldás. Viszont nagyon jól lehet tesztelni bizonyos emberek lelkivilágát és erkölcsi beállítottságát. Norvégiában etikát tanítanak a The Walking Dead első évadának segítségével.
A Life is Strange-et is ostorozzák, hogy igazából csak a játék végső döntése számít. De ezzel nem értek egyet. Az egy sokkal személyesebb, emberközpontúbb sztori. Az egész játék koncepciója arra van felépítve, hogy nem a végcél a legfontosabb, hanem az átélt élmények és hogy a sorssal nem szabad packázni. Vagy vállald a következményeket. És a főszereplő Max (és maga a játékos is), nagyon sokat változik ezek hatására. Hiába nem fog emlékezni a környezete azokra a dolgokra.
Valahogy megkellene oldaniuk a TT-s srácoknak (illetve nem csak nekik, de rajtuk kívül nem készít senki évente több ilyen címet), hogy legyenek nagyobb elágazások, amik tényleg máshova futnak ki. Tényleg más élményt nyújt, ha jobbra megyek és nem ballra. Ez a félmegoldás, vagy megvezetés, hívjuk akárhogy is, nem fog már működni a jövőben. Már unalmas.
De akár azt is bevezethetnék, hogy egy feladatot többféleképpen lehessen megoldani.
Saját ötlet
Ez az a pont, ami igazából már elindult a megvalósulás útján. Talán egy hullámhosszon vagyok a TT-s arcokkal. A Telltale igazából mindig licenceket vásárolt (legelső játékuk az egyetlen kivétel), amik alapján aztán dolgozhattak. Hiszen sem a TWD, sem semelyik más címük nem eredeti ötlet volt. Ezen fognak változtatni hamarosan. Ugyanis bejelentettek egy saját IP-t, amire nagyon komolyan odafigyelnek és hatalmas odaadással dolgoznak rajta a Lionsgate-tel közösen. Hogy pontosan mi lesz, azt nem tudni. Elmondásuk szerint egy hibrid cím lesz. Ami félig Telltale játék lesz, félig pedig TV sorozat. Semmi konkrétum nincs még róla, hogy ez pontosan mit takar, de biztos, hogy komolyan veszik a munkát. A Lionsgate-es összefonódás akár újabb licenceket is jelenthet, illetve már az is biztos, hogy 2017-ben egy Marvel-es játékuk is lesz.
És persze jönnek a folytatások is. Game of Thrones 2. évad, The Walking Dead 3. évad. De még ezek előtt jön, a The Walking Dead: Michone is. Szóval igen, minden címűket folytatják. Csak a legjobbat, a The Wolf Among Us-t nem. Érthetetlen. Ugyan nincs bejelentve, de szerintem a Borderlands is kap majd folytatást. Aztán ha minden jól megy, idén a Minecraft is végig megy. Rekordsebességgel, teszem hozzá.
Akárhogyan is, én kíváncsian várom a Telltale játékait, de mostantól fenntartásokkal kezelem őket. Mert ha nem lesznek képesek valódi fejlődésre, idővel biztosan lemorzsolódnak a lelkes rajongók és a kalandjátékok megint eltűnnek a radarról. Ezt pedig senki nem szeretné. Én biztosan nem.
