Ha valami tényleg jobban megy a Warner/DC duónak a Marvelnél, akkor azok az animációs filmjeik. Valahogy ügyesebben nyúlnak hozzá az animációs arcok a történetekhez, mint az élőszereplős filmeket dirigáló rendezők és producerek. Így nem volt meglepő, hogy mindenki elkezdett pezsgőt bontani, mikor kiderült, hogy a Gyilkos tréfa című képregényfüzetből, egy animációs film készül. Ráadásul nem is akárkik készítik. A rendező ugyanaz a Sam Liu, aki a Batman Year One animációs filmet is összehozta és az Igazság ligája a Tini titánok ellent is. Ezek nekem hatalmas kedvenceim. Szinkronhangnak pedig jött Kevin Conroy, a leghíresebb és legnépszerűbb Batman hang és Mark Hamill (Luke Skywalker), aki szintén a legelismertebb Joker szinkron. Aki ráadásul azt mondta, hogy az Arkham játékok után nem akarja Jokert szinkronizálni többet, de mégis rávették. Plusz a film 18-as korhatár besorolást kapott. Tehát joggal dőlhettünk hátra és várhattuk a fantasztikus végeredményt. Egy tökéletes világban biztos így működne...
Megtörném a kritikáim szokásos menetét és rögtön a dolgok közepébe vágnék. Ezt a filmet olyan magas szinten eltolták, hogy nem akartam hinni a szememnek. A film legnagyobb baja, hogy csak részben szól arról, ami a címe. Ez egyébként egy elég tipikus betegség a DC-nél. Terveim között szerepel majd ezekről is írni egyszer. Szóval az eredeti Killing Joke füzet arról szól, hogy Joker elrabolja Gordon felügyelőt és megpróbálja őrületbe kergetni és közben megnyomorítja Barbara Gordont, mindenféle visszaemlékezésekben pedig tisztázzák Joker zavaros múltját. Ki volt ő, miért lett ilyen stb. Ezt David Moore (Watchmen, V, mint vérbosszú, A szövetség képregények írója), egy 30-40 oldalas füzetben, tökéletesen megoldotta. Az alkotók úgy gondolhatták, hogy ez kevés egy animációs film kitöltésére. Így az első fél óra a hetven percből(!) egy nyomorult Batgirl sztori! Könyörgök, ez minek kellett? Unalmas, jellegtelen, érdektelen. Párhuzamba próbálják állítani a Batman-Joker kapcsolatot, Batgirl és valami huszadrangú gengszter fogócskájával. Nem működik! Senkit nem érdekel ez. Nem ezért ültünk le.
Batgirl a bűnüldöző problémáit pedig megbeszéli (persze balettnak hívja), most kapaszkodjatok meg, egy meleg haverjával... Miért? Mi célt szolgálnak ezek a beszélgetések? Mert kettőnél több nincs belőle és miért kell kihangsúlyozni, hogy a csóka egyébként a saját nemére gerjed? Iszonyatosan idegesít most már ez a mindenhová beerőszakolt polkorrektség.
Hab a tortán, hogy drága Batmanünk még egy gyengébb pillanatában meg is farkalja a legjobb barátja lányát! Ez például engem jobban kiakasztott, mint az, hogy a BVS-ben Batman öli a rosszfiúkat. Céltalan és teljesen karakter idegen.
Fél óra értelmetlen időhúzás után aztán elkezdődik végre a valódi sztori. Itt azért már kezd magához térni a film, jönnek az ikonikus jelenetek, a hátborzongató monológjai Jokernek az őrületről az életről stb. Vannak nagyon erős részei a filmnek. Iszonyatosan bizarr és kegyetlen, pont amilyen a képregény is volt, de! Kapkod. Iszonyatosan érezni, hogy a film minél előbb elakarja mesélni Joker múltját, hogy végre szembekerüljön a Sötét lovag és Bűn Bohóc hercege. Mintha nem lenne elég idő, kibontani mindent. Pedig 80 perc sincs az alkotás. Hát, talán nem kellett volna fölösleges Batgirl sztorikkal elcseszni a játékidőt. Így a film inkább csak egy sebtiben összedobott, a képregény szolgai másolatának tűnik és nem valódi feldolgozásnak. Ami csak karcolgatja az eredeti mű valódi értékeit és gondolatiságát. Olyan, mintha pusztán a névvel akarták volna eladni a filmet. Hiszen ez az egyik legmeghökkentőbb, legdurvább Batman sztori. Mindegy hogy nyúlunk hozzá, úgyis bekajálja a sok nerd. Hát nem.
Azért nem kell megijedni, a film nem nézhetetlen. Tényleg vannak nagyon erős, nagyon emlékezetes jelenetei és szövegei. Mark Hamill és Kevin Conroy továbbra is tökéletes szinkron munkával kelti életre, a képregény történelem legnagyobb szuperhősét és annak nemezisét. A zenék is elég jók. A rajzok mondjuk nekem annyira nem tetszettek. Túlságosan is hajazni akartak a régi animációs sorozatra. Jobban örültem volna, valami modernebb kinézetnek, mint ami az Arkham Ostrománál vagy az IL. Vs TT-nál is volt.
Sajnos, most igaza lett a negatív hangoknak (nekem akkor is tetszett a BVS, meg a Suicide Squad), a Batman: Gyilkos tréfa csak egy erős közepes lett. Meg sem tudja közelíteni az eredeti füzet színvonalát. Összecsapott, fókuszt tévesztett alkotás lett, pedig ez a történet sokkal méltóbb feldolgozást érdemelne. Az egyik legnagyobb filmes csalódásom idén.
