Nah, akkor nekem is lenne egy véleményem: Valóban beteges, hogy egy virtuális karakterbe szerelmes, az pedig méginkább, hogy a WoW-tól való eltiltás miatt sír. A szülőnek kéne ott lennie, aki elmagyarázza, hogy a karakter nem valódi (és, hogy attól sosem fogja megkapni azt, amit egy "igazi" nőtől....mondjuk ez alap....kéne legyen) Ami viszont ismételten felhúzott a cikkben, hogy emiatt megint a játékot szidják. Ott voltam Black Temple-ben betekintettem Sunwell-be is, és tudom, hogy a program szinte egyenlő a zsenialitással. Kotor, Fable, Mass Effect: csak pár név melyekben szintén lehet szerelmes lenni/házasságot kötni. Mindegyik mérföldkő az RPG műfajban, és olyannyira sokatmondó, hogy lepipálja az összes filmet tartalomban, amelyeket láttam. A másik dolog pedig az, hogy a pszichológus közelíti meg a dolgot, aki azt sem tudja, hogy mi fán terem a jó játék, de látott már Doom-ot, Fear-t, és egyéb horrorisztikus termékeket. Az abban lévő brutalitást elítélem, ám elismerem, hogy mérföldkő az iparban. A Mass Effect esete különösen dühítő volt. Most játszottam ki másodszor e (istencsászár játék alias) remekművet, és nem értettem, hogy az a nagyon okos pszichológusnő miről beszél. Rögtön elkezdi a Playboy-hoz hasonlítani, majd utána rátér, hogy az erőszak, milyen hatással lehet a fejlődő gyerekre. Ezután jöttek az értelmes hozzászólások az ügyben szintén résztvevő újságírótól, aki játszott az XBox-os verzióval, és nem csak látta, hanem át is élte a kalandot, melyet a játék nyújt. Persze gyorsan el is hallgattatták az illetőt, és hagyták, hogy ismét a pszichológus beszéljen, aki - mint kiderült később - nem is játszott Mass Effect-et, csak a barátjától hallott a kialakult botrányról.



Nem a vér, nem is az erőszak, sőt nem is az a két másodperc, amíg láthatunk meztelen nőt, hanem a történet miatt lett a játék 18+ besorolású. Olyan döntéseket kell hoznunk, és olyan kapcsolatokat alakítunk ki benne, melyet csak az "érettek" tudnak igazán megérteni. Nem áll szándékomban megsérteni a fiatalabbb korosztályt (16 év alattit) ezzel a kijelentésemmel, de a program annyira "megmozgatott érzelmileg", (nem tudok jobb szót rá, ha valaki tud megköszönném XD) hogy le a kalappal a BioWare előtt. Ez nem függőség, nem szerelem. Ez egy olyan érzés, melyet ugyanúgy érezhetünk világunkban, de filmben is.

Ezért tartom felháborítónak, amit művel a "befogadott média" a játékprogramokkal; és nem, hogy javulna a helyzet, hanem egyre csak romlik. A sok álszent politikus, kik saját érdeküket a nép elé helyezve kampányolnak, előszeretettel használnak fel szellemi termékeket. Mostanában a bulvársajtó is ráállt a témára, (a Metrót nem sorolnám ide, az egy viszonylag igényes lap) ám a legrosszabb mégis a televízió, melyben a csatornák szüntelenül savazzák a játékokat; és sajnálatos ód a stúdióban sosem a játékesztéta, hanem a pszichológus ül.

Szerintem Thrall-tól kéne idéznem: "Perhaps this is Our destiny...."