Ezt az itthoni közönség Halálszárny néven ismeri, melyet - logikusan - a Day of the Dragon titulusú szellemi táplálékból fordítottak. Bár Knaak lezárta a történetet előző művében, a nagyérdemű nem telt el azzal pár száz oldallal, így az írónak ismét egy gnóm hozzáállásával kellett leülnie az alkotói kerek asztalhoz, hogy kitaláljon valami szebbet, jobbat, érdekesebbet, úgy, hogy a prioritás nyomása maradjon a monumentalitáson. A végtermék, pedig oldalt látható, 320 oldalban kifejtve, Night of the Dragon (vagyis A Sárkányok Éjszakája) címmel.
Knaak az azerothi fonalat kapja fel ismét, néhol megcsomózva azt, Draenor-t (az orkok szülőhazája) és Argus-t (az eredar faj bolygója) érintő szállal, hogy éreztesse az olvasóval, nem viccel; kedvenc világunk komoly veszélyben van. A történet egy éteri sárkány, Zzeraku elfogásával kezdődik, akit egy ismeretlen eredetű, hatalmas erő kényszerített földre. Hamarosan megjelennek fogvatartói: a vérelf mágus, Zendarin, illetve annak feketébe öltözött úrnője, kinek arcát egy hatalmas sebhely csúfítja el, és a durva bánásmód ellenére, gyermekének nevezi a hüllőt.
Eközben a sárkánymágus, kit fajtársai Korialstrasz, a halandó népek, pedig Krasus néven ismernek (és nem mellesleg a képünkön karddal a kezében látható), megérzi a második háború utolsó csatájának színhelyéül szolgáló Zordszirtnél (Grim Batol) felgyülemlő rossz természetű mágiát, és elindul, hogy kivizsgálja a helyet. Arra azonban már az út során rájön, hogy valaki nem akarja, hogy elérje a korrupt varázs forrását, és mágikus viharral, nagákkal, sőt egy jól megtermett krakennel is meg kell küzdenie.
A hegyekben élő törpék is felkapták a fejüket a régi jelekre, és a fenyegetés elhárítása végett kisebb csapatokat küldtek felderítésre. Küldetésük során rájönnek, hogy fekete sárkányok vették birtokukba a helyet, akik szolgasorba kényszeríttették az alacsony intelligenciával rendelkező, ragadozó fogazatú, görnyedt skardyn-okat. A konfliktusba továbbá belekeveredik az íjász Vereesa (képen balra), és a menekült eredar pap, Iridi (képen jobbra), kik szintén Zordszirt fenyegetésére jöttek válaszolni. Ami, - mint később kiderül - nagyobb, mint gondolták volna: a feketébe öltözött hölgyemény egy olyan sárkányrajt akar teremteni, amely egész Azeroth-ot is uralhatná.
Knaak remekül vezeti végig a történeten az olvasót, nincs üresjárat, mindig hagy nyitott kérdést, emberek motivációi, nézetei ütköznek a másikéval, visszautal korábbi történésekre, hogy majd felhasználja azokat, mikor eljön az idő. Ezek alapján azt mondhatnám, hogy a publicista legjobb könyvével van dolgunk, de ez sajnos nem igaz.
Knaak, Zzeraku-t erőltette bele a múltban elkövetett tetteiért vezeklő lény szerepkörébe, ami addig nem is volt gond, amíg be nem fejeztem a regényt, és fel nem mértem a kihagyott helyzeteket. A sárkányról szinte semmit sem tudunk meg, - azon kívül, hogy megbánta, és jót szeretne tenni - pedig a cselekményszálak az Ő elfogása miatt bonyolódnak. Nem sok jót tudok elmondani az új sárkányraj első képviselőjéről, Dargonax-ról. Az elvileg gyermek, gyakorlatilag a több ezer nyarat látott anyját méretben felülmúló leviatán, buta, csak az energiának él, és egyetlen olyan tulajdonságát sem tudnám kiemelni, mely pozitív hatással volt rám. Ezzel szemben, a saját fajtájának mindent megadó, ám szupremáciát és hazugságot nem tűrő, feketébe öltözött hölgyemény személyében, végre egy normálisan kidolgozott karakterrel van dolgunk. Persze a Burning Crusade megadta a löketet Knaak-nak, ahol bemutatták a Netherwing fajt, és még egy külön jelenetet is szenteltek a könyv előzményének.
A másik oldalon nem volt nehéz dolga a publicistának, az olyan karakterek, mint Korialstrasz, Rhonin, vagy Kalecgos jellemét Ő maga alakította ki regényeiben. Utóbbit kiemelném; a kék sárkány drámája rendkívül jól sikerült, mely nem merül ki abban, hogy elvesztette a lányt, akit szeretett, hanem, hogy ez milyen nyomokat hagyott maga után. Knaak, pedig hála istennek ezeket megvizsgálja, mind spirituális szemszögből, mind a mágikus utat járva.
Knaak-ra jellemző, hogy a semmiből is képes háborút teremteni; és most is ezt teszi, méghozzá úgy, hogy az, közel 100 oldalon keresztül tartson. A karakterek különböző motivációi végig fenntartják az érdeklődést, ám maga, a végső csata, az első 30 oldal után vontatottá válik, a koreográfián sem agyalt sokat az író, ám a harcot addig húzza, mint goblin, az anyacsavart. Sokat levon az összértékből, - a már említett - Dargonax, közönséges mivolta, és a tény, hogy a karmoláson, illetve az energialöketen kívül más eszközt nem használnak fel a sárkányok. Ergo ugyanazt a hibát követi el Knaak, mint a Végtelen Forrás (Well of Eternity) esetében, minden probléma az utolsó oldalon oldódik meg, majd a balhé végeztével, úgy köszönnek el egymástól a szereplők, mint egy séta után a parkban.
Egy kicsit többet vártam egy New York Times bestseller írótól, ki mellesleg olyan szériákban is alkotott, mint a fergeteges Dragonlance, vagy az általam kicsit erőtlennek vélt Diablo. Folytatás mindenképpen lesz, a zárómondat egyértelművé tette számomra, melynek, ha hihetünk, hamarosan „eljő egy új világ hajnala”. Remélem tényleg így lesz, ám ettől függetlenül a Night of the Dragon marad Knaak eddigi leggyengébb műve.
Ez azonban nem feltétlenül negatív kritika.
- Oldalak: 319
- Angol nyelvű
- Ragasztott, kartonált
- Fantasy stílusú, néhol steampunk elemekkel
Köszönöm a figyelmet, és ha van rá igény, máskor is fogok efféle könyvkritikákkal jelentkezni.
Addig is vigyázzatok magatokra.
Hallottam már az "asimovi mélységekről" úgyhogy már szemezek némelyik könyvvel, csak a legnagyobb gond, hogy nem jut mindenre pénz és idő. Lovecraft egy kicsit durva nekem, mint ahogy a horror is elég távol áll tőlem...
Köszönöm, ennél nagyobb dicsérettel még nem illettek.
WoW könyvek közül egyértelműen Christie Golden: Rise of the Horde-ját emelném ki győztesnek. Szinte hibátlan regény, az író, pedig tökéletesen megérti az orkok eredettörténetét. A Gyűlölet Kora a leggyengébb az összes közül, és erre még rátesz egy lapáttal a borzalmas honosítás, ahol már könyörögsz a Delej névért, ugyanis hű maradva a magyar nyelvhez, Szolgának fordították Thrall barátunkat.
A Napkút trilógia képregény akar lenni, így az egészhez alig kell 3 óra. Egyébként az is korrekt.
A pengék királynője egész korrekt lett, szerintem a legjobb Aaron Rosenberg könyv, mivel sem a Tides of Darkness, sem a Beyond the Dark Portal lett kiemelkedő (utóbbit az mentette meg, hogy Christie Golden-nel működött közre, és az ő munkája vitt valami megfoghatatlant a könyvbe).
Starcraft könyvek terén, pedig magasan vezet a Jeff Grubb által alkotott Tűzkeresztség (vagyis a Liberty's Crusade).
Jah, és köszönöm.
Ugyan a könyvről még nem hallottam, de ezzel a cikkel sikerült rávenned, hogy beszerezzem majd. A Halálszárnyat olvastam még régebben, de a történethez most nem igazán tudok hozzászólni. A DragonLance sorozatból megvan az összes könyv, ami le van magyarra fordítva, és most fogom majd beszerezni a folytatást, angolul. Emellett elolvastam mindhárom Diablo könyvet (A gonosz ösvényét, A vér szavát, illetve az Árnyak birodalmát). Mindegyik olvasható volt, de egyik sem volt igazán kiemelkedő alkotás. Warcraft könyvekből viszont sajnos kimaradt nálam egy-két alapmű, melyet pótolnom kéne. Elolvastam az Ősök háborúja trilógiát, a Halálszárnyat, a Klánok urát (ejj, ez a Delej...), illetve az Utolsó Őrzőt. Most fogok majd nekiállni a Napkút trilógiának, illetve azon gondolkodom, hogy át kéne szoknom majd az angol nyelvű könyvekre (sajnos elég kevés könyvet fordítanak le magyarra, és azok is sokszor gyengére sikerednek). És akkor még ott van a Gyűlölet kora, amit szintén nem olvastam el még. StarCraft könyvek terén pedig A pengék királynőjét tervezem beszerezni. Majd lehet írni is fogok róla valami rövid szösszenetett... és akkor még ott van egy rakat kötelező olvasmány is. Ráadásul ez nem egy olcsó mulatság, hiszen manapság egy-egy komolyabb könyvért szó nélkül 7-8 ezret elkérnek.. No mindegy, azért végére még lenne egy-két kérdésem. Először is: honnan lehet beszerezni ezt a Warcraft könyvet? Illetve szerinted melyik WoW könyv sikerült idáig a legjobban? Ment az ötös.