Mint fanatikus le voltam nyűgözve, ám hamar átvette az uralmat felettem a kritikus, ebből kifolyólag pedig a buszmegálló felé sétálva már azon spekuláltam, hogy mitől csökkent az élvezeti faktor. Szépen meg is fogalmazódott bennem eme iromány, melyet most megosztok a nagyérdeművel.

Először is a szlogen, - hogy ezer emberöltőn átívelő kaland - egy kicsit csalóka. No, nem minthogyha nem tartották volna be a játékszabályokat, és valami Kristálykoponya Királysága-féle földönkívüli sztorit kapnánk. A problémám csak annyi, hogy egy ilyen kaliberű témát feldolgozó művet sűrítettek másfél órába. Ez a legsúlyosabb bűn, melyet egy stáb tehet, egy mozi kreálása során. Látszik, hogy elkapkodott, össze-vissza vágott, ezáltal - szó szerint - több sebből vérzik a project. Az érzelmi szálnak nem jutott több 5 nyomorult percnél, a dialógusokból (melyeket folytonosan megszakítanak akciójelenetek) pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni. Mikor végre kellően elmélyülne egy jelenet következik is a másik, így elvéve a szinészektől a lehetőséget, hogy kibontakozzanak. A képen látható Brandon Fraser az egyetlen, aki rövid idő alatt tudott kiemelkedő eredményt felmutatni. Arcjátéka kitűnő, jól bírta a gyűrődést, és a jelenetek bármely fajtájában 100%-osan megállta a helyét. Az "aktorok" többsége már csak másodhegedűs lehet, ez pedig az előbb felhozott zavaró tényezőnek köszönhető. A 100 perces játékidő (alias minden probléma forrása) egyszerűen erőltetett: az egyik pillanatban még itt vagyunk, a következőben egy másik helyen. Olyan volt, mintha WoW-val játszottam volna. Először láttam Badlands-et, aztán a kamera Dun Morogh felé fordította lencséjét, majd fél minutumra feltűnt az amögött elterülő mocsárvidék, majd egy mágus elteleportált a tanarisi sivatagba. Ám míg egy fantasy témájú produktum mivolta miatt ezt el lehet nézni, addig itt, ugyanez nem mondható el. Összességében: A Világ Végén tapasztalt Gore Verbinski zsenialitást ne várjunk, Gyűrűk Urára hajazó, Peter Jackson által meghonosított hosszú produkcióról pedig legfeljebb csak álmondhatunk.

Ám ott van a másik véglet, hogy az ember azon cél által vezérelve pengeti ki az ezrest, hogy egy akciódús, humoros, sokatmondó művet lásson. Nos, ezesetben a legújabb Múmia kaland majdnem ötösre vizsgázik. Az akciójelenetek lenyűgözőek, bár hiányzik belőlük, az amely megadná azt a (nagybetűs) EPIC érzést. Hosszúak, nem vontatottak, mindvégig (izgul a kisebb korosztály, a nagyobb "csak" az állát keresgéli) érdekfeszítőek; a kérdés mely körül a mozi forog (vagyis az áldozatok) pedig remekül van ábrázolva. Itt is lesz egy pár minutum, mely arról szól, hogy a karakter mit hajlandó bevállalni, feláldozni. Minden poén a helyén van: idióta szituációk, és frappáns beszólásoknak sincs híján a film.

Konklúzióként azt kell hogy mondjam: erősen befolyásolja a végítéletet az, hogy milyen elvárásokkal ül be a terembe a szórakozásra vágyó főemlős. A fent leírtak alapján mindenki döntse el, hogy megér-e 100 perc játékidőért egy nullával többet fizetni. Én nem bántam meg, ám az már kérdéses, hogy 3-4ezer forintért beszerzésre kerül-e DVD formában.

Személyes (fantáziafanatikus) vélemény: 80%

Trailer! NÉMI SPOILER VESZÉLY!