Szóval tegnap vettem egy PcGurut. Az utolsó ilyen cselekedetem asszem még '94 táján történt, szenvedő alanya egy CoV #50 volt ... Gyorsban végignyaltam a hardware rovatot, a levelezést, meg a blogokról szóló, kissé önreklám szagú, de roppant élvezetes cikket. (Meg persze GTA4-et, de ezt remélem mondanom sem kell :o)
Egyből megrohamoztak az emlékek, és természetesen egyből összehasonlítottam legutolsó (sz)ámítástechnikai magazin lapozós élményemmel. Hát döbbenetesen sz*r volt. Nem az újságra gondolok, hiszen azon semmibe nem tudok belekötni, szép, színes, százakárhány oldal,DVD-s, aktuális, meg mittudomén. De az a feeling valahogy mégsincs meg. Aztán lehet, hogy ha most lennék 10-12 éves, akkor 15 év múlva ugyanezt mondanám majd egy másik magazinról. :-S
Mindegy is. Az idők változnak, és persze az öregek mindig fikázzák a 'mai fiatalok'-at Bezzeg az én időmben!

Az én időmben nem voltak sokmillió polygonos játékok. Voltak viszont pixelek, meg randa sprite-ok. Nem volt 16 millió szín, csak 16. Nem volt 5.1, meg sztereó hang sem, de tökéletesen elszórakoztatott a 'Tííí-rirí-rííí-tááááá'...

Nem vettünk 2 havonta új vasat, 2 havi fizetés áráért, és nem töltöttünk le naponta 5 dvd-nyi játékot. A warezolás kimerült a 'haveroktól ellejmolom és fél óra alatt átmásolom' című dögunalomban. És persze ha valami csoda folytán a haver egy egész cipősdoboznyi lemezt ránkbízott másnapig, akkor aznap nem sok alvásra számíthatott az ember, a csúcsgyorsaságú copy programoknak, és a f*sza minőségű 5,25-ös lemezeknek köszönhetően. És valahogy megvolt a varázsa, amikor először láttam Defender of the Crown-t, azt hittem magam alá... a gyönyörűségtől. Most nézegetem a GTA4 videókat, ámulok, hogy szép meg jó, meg minden, de jövőre úgyis kijön valami, ami 100szor szebb, és jobb, és 80 gigahertzes proci meg 32 gigabyte videoram kell majd hozzá, és ugyanúgy szétb*sz az ideg, mert az én vasamon képregény lesz az egész, ráadásul annak is randa, mert levettem mindent minimumra, hogy legalább elinduljon.
Elveszi a kedvem az egésztől ha eszembe jut, hogy amikor mi leültünk a SZÁMÍTÓGÉP elé nagy lelkesen, hogy majd mi is csinálunk játékokat, sokkal többet kellett tanulnunk, olvasnunk és trükköznünk, mint a mostani csecse drag&drop programming IDE-ken kattintgatva elzsibbadt ujjú, magukat hűdemájernek gondoló lámáknak. (Tisztelet a kivételnek, mert vannak tényleg naggyon zseni arcok is)
Ki emlékszik már arra, micsoda ötletesség rejlik az FLI-ben, vagy a keretre rajzolásban? 8-nál több sprite a képernyőn? Vagy 120 szín? Mekkora elhivatottság és tudás kellett ahhoz, hogy a srácok rájöjjenek hogyan vághatják át a grafikus chipet, mint sz*rt a palánkon?
És ha belegondolok, hogy anno a Lego Star Wars nem volt hajlandó elindulni a videokártyámmal, mert nem volt benne Pixel Shader 1.0 ... Programozóként nem tudom elhinni, hogy ekkora munka lett volna megoldani ezt szoftveresen, vagy kihagyni a p*csába, ha éppen nem támogatja a videókarim. Lóf...ityfenét! Vegyél újat paraszt! Akkor játszhatsz. És ne érezzem lehúzásnak az egészet?
Hol vannak azok az idők, amikor a játékos nem a lóvéja miatt volt középpontban, hanem azért, hogy jól szórakozzon? Manapság a tucatgémek dömpingjében úgy érzem, mindez másodlagossá vált. És hol vannak az eredeti ötletek? Mi van ma? FPS, TPS meg RTS. Ez kell az embereknek. Lassan olyanná válik az egész, mint a brazil sorozatok, meg az amcsi akciófilmek. Egy kaptafára készül az egész, csak kicseréljük a szereplők nevet. A főhősnek pedig vagy a barátnője hal meg, vagy a gyerekét rabolják el, aki miatt véres bosszút állhat. Elvétve akad csupán egy-egy egyedi ötlet.
Lehet, hogy az emberekben van a hiba. Ha valami újat látnak beparáznak, húúúú ez bonyolúúúúúlt... Mert ahhoz már ész kéne, hogy felfedezd a játékot, és ne csak a megszokott rituálé szerint klikkelgess, mint egy hülye zombi...

Szóval ezek mennek ma. Asszem túl is vagyok az első poston Véleményem szerint sokan vagyunk még odakint, akikben hasonló tűz és igények vannak. Bár ahogy magamon látom, az évek alatt lassan ez is elkopik. Beleszokunk a zombulásba, meg az agymosásba.

Semmi gond, mindjárt benyomom az újsághoz melékelt DVD-t, feltelepítem a játékot és nyomom hajnalig. Apró reménysugár, hogy nem RTS, hanem (félig) körökre osztott stratégia, és a képek alapján olyan DotC-os fílingem lett

A Civilization és az UFO1 óta valahogy semmi nem tud lekötni...

De persze ez már zombulás, semmi köze egy ilyen retro-oldskool-80as évek feelingje bloghoz