Hát először is kezdjük a szárazabb részével a dolognak, lássuk a Wikipédiából kiollózott hardware (mondtam ) specifikációt:
* Microprocesszor CPU:
- MOS 6510 vagy MOS 8500 (a 6510/8500 valójában egy módosított 6502 egy integrált 6-bites I/O porttal)
(Csupán érdekességképp: édesanyám anno a Mechanikai Műveknél dolgozott anyagbeszerzőként, és ő mesélte, hogy 6502-eseket pakoltak a régi matávos utcai telefonokba. Aki elég öreg, az még emléxik azokra a régi nagy batár pénzbedobós piros izékre... )
- Órajel: 0.985 MHz (PAL) / 1.023 MHz (NTSC)
* Video hardware:
MOS VIC-II MOS 6567/8567 (NTSC) MOS 6569/8569 (PAL)
- Szöveges mód: 40×25, 16 szín
- Grafikus módok: 160×200, 320×200
- 8 hardware sprite
* Hang hardware:
MOS Technology 6581/8580 „SID”
- 3 hangcsatorna, ADSR programozható;
- 4 hullámforma: háromszög, fűrészfog, változtatható négyszögjel és zaj
- programozható alul/felül áteresztő és sávszűrő
- Oszcillátor szinkronizáció, gyűrűmoduláció
* RAM:
- 64 KB (65,535 byte) (38K használható BASIC programok számára)
- 0.5 KB szín RAM (1K nybble)
* ROM:
- 20 KB (( KB BASIC 2.0, 8 KB KERNAL, 4 KB karakter generátor két db 2 KB-os kisbetűs/nagybetűs karakter–készlettel )
* I/O Portok:
- Jóminőségű Y/C (S-Video) (8-pin DIN csatlakozóval) chroma/luma kimenettel és hang ki+bemenettel, amivel Commodore monitorhoz volt csatlakoztatható. A legelső NTSC egységeken nem elérhető. A manapság szabványos 4-pin Mini-DIN S-Video csatlakozó akkoriban még nem létezett, de egyszerűen lehet adaptert építeni.
- Kompozit video (egyvezetékes video kimenet a monitor számára az előbb említett 8-pin DIN csatlakozón, és külön RF modulátor antenna kimenethez, ami a TV felé a hangot is közvetíthette)
- 2 darab csavar nélküli DE9M játékvezérlő (Atari 2600 de-facto szabvány, egy digitális joystick és/vagy egy pár paddle támogatására; az egyik csatlakozón light pen lehetőséggel. Később a C64-specifikus egér (ki)használja a paddle tüskéket az egérvezérléshez.
- Cartridge port (ami gyakorlatilag a 6510 processzor cím és adatbuszára, valamint vezérlőjeleire engedett csatlakozást; memóriabővítésre, program modulokra is használták)
- PET tipusú Datasette (magnó) 300 baud-os interface (kazetta motor/írás/olvasás/érzékelés jelekkel, az áramot a gép biztosította)
- Felhasználói port (TTL szintű RS-232 jelek modemekhez stb.; byte-párhuzamos jelek amivel például nyomtatókat lehetett vezérelni; 17 logikai jel, 7 GND, 9V AC)
- Soros busz (az IEEE-488 soros változata, 6-pin DIN csatlakozóval) a CBM nyomtatókhoz és diskekhez (működési elve gyakorlatilag az USB-ben éledt újra)
* Tápegység:
-5V DC és 9V AC a külső „áramtégla-monolitból” (műgyantával teljesen kiöntött, elméletileg és gyakorlatilag szerelhetetlen tápegység, noha soha nem ment tönkre), 7-pin DIN anya csatlakozóval.
Akit érdekel, itt megtekintheti az egész irományt: Wikipédia - Commodore 64
Még elvetemültebbeknek egy kis doksi a 6502 belső felépítéséről, és működéséről, meglepően részletesen: Beregnyei Balázs - Mikroprocesszorok: layouttól a kapcsolási rajzig
Az igazán perverzeknek pedig ajánlom ezt a képet. Egy teljes 6502 layout baromi részletességgel. (majdnem 20 mega a kép ) Ja a fenti doksi is erről szól ;P
(Egyéb nyalánkságok ezen az oldalon)
Említhetném itt az újabb elvetemültségeket, mint Commodore One, meg a C64 DTV, de asszem ez egy későbbi post témája lesz...