Iron Man - A vasember

A sok ismeretlen film után ideje valami közismerttel jelentkeznem, így A vasemberre esett a választás. Adott a milliomos zseni és playboy Tony Stark, aki a filmünk során szuperhőssé válik. Már megszokott eredettörténet, de akkor miért is szeretjük? Tony Stark karaktere nem az a megszokott hőstípus. Egy nagyképű és beképzelt emberről beszélünk, akit Robert Downey Jr. kifogástalanul tud hozni. Mondjuk nehéz dolga nem volt, mert a Sherlock Holmesban is ezt alakítja. Azt olvastam a filmről, hogy sok benne az improvizálás, ami meg is látszik, de a jó értelemben. A beszélgetések tényleg olyanok, mintha barátok között zajlana és ez egyfajta hitelességet ad neki. A színészek tehát rendben vannak és ez az akciójelenetek terén sincs másként. Látványosak és pörgősek. Másik dolog, ami feltűnt, hogy nagyon tudatosan építkezik az Iron Man. Az elején jelentéktelen eseményeknek is jelentőséget kaphatnak a végére. Amiről nem is gondoltuk volna, mégis jóleső érzés a végén szembesülni vele, hogy "Igen, tényleg, ezt ezért mutatták.". Most pedig jöjjön, amire muszáj kitérnem. Bosszúállók. Hihetetlen, hogy a Marvel már 2008-ban így elkezdte építeni az univerzumot, amiből láttuk, hogy mi lett. Nagyon is tudatosan cselekedtek már ekkor is, nem véletlen a siker. Kemény munka van emögött, de megérte. Nézzük meg, hogy hol tart a DC most. Most kezdik építgetni rendesen az univerzumot, de félek, hogy elkapkodják, mert szorítva érzik magukat a Marvel sikerei miatt. De ez már nem tartozik ide. Nem teljes egészében képregényes, de mégsem annyira szakad el, mint Nolan Batmanje. Kicsit realisztikusabb, de ugyan az a színes hősvilág, amit a Marveltől megszoktunk. 8/10