Szöveg
Idióta játékmenet
Elég egyértelmű. Ha valami az alapokban rossz, akkor hiába a szép grafika, vagy a jó sztori, ha egyszerűen játszhatatlan vagy nincs értelme. Erre az első példa, ami eszembe jut, az IGI 2. Az alap nem rossz, lopakodós játékmenet, de ez elég megvalósíthatatlan FPS nézetben, főleg akkor, ha úgy is simán kiviszi az ember, ha lelő mindenkit. És még egy példa, a kedvenc rossz játékom, a CnC: Renegade. Ezt nem ragoznám, ott van az egyszer majd kikerülő tesztem.
Optimizálatlan motor
Ez talán nem egy főbenjáró bűn, és nem is vonja maga után a vacak játék jelzőt (lásd: Crysis), de azért jócskán visszavesz az élvezeti értékből, ha sokaknak nem indul el vagy csak diavetítés, de nagyon. Legutóbb ez a Turning point: fall of liberty-vel fordult elő. Igaz, én nem játszottam vele, de ismerősöm, aki kipróbálta, arról nyilatkozott, hogy konfigurálhatatlan, és szinte minden gépen akad. Bravó. Apropó, skálázhatóság. Ez nekem a másik mumusom. Bevallom, én ritkán szoktam a csúszkákkal kísérletezni, de jól esik, ha leglább 5 pontban lehet skálázni a grafikai színvonalat. Az eddigi legszebb példám erre a Commandos 3-ban fordult elő. Ez várt a grafikai opcióknál: "minőség: alacsony, magas". Kész.
Nehézségi szint
Na, most sikerülni fog. Nincs több katona, a hajó előttem áll. Kijelölöm az embereimet, futás... erre az épületből előrohan 6 német és halomra lövik a kommandósokat. Én csak bámulok, ahogy a játék a képembe röhög: "Hát erre sem vagy képes?". Hányszor fordult elő ez a jelenet azokkal, akik voltak olyan balgák, és játszottak a Commandos első részével. Sok nehéz játékkal játszottam már, de amekkora kihívást az elébem dugott, az már azért elég durva arcon csapás volt a részemre. A játék huszonvalahány pályája közül nekem nagy nehezen sikerült elküzdenem magam a negyedikig! Ennél már csak ugyanezen mű kiegészítője volt keményebb ellenfél, ahol is az első szint legelső részfeladatának elejével gyűlt meg a bajom. Pedig én nem vagyok annyira rossz játékos.
De sajnos sokszor a készítők átesnek a ló túloldalára. Örökérvényű ízirájderem a Serious Sam első felvonása, ami döbbenetesen könnyű volt. Összesen ha tízszer feküdtem ki a játék során. Igaz, hogy ez a legkönnyebb fokozaton volt, de akkor is... Vagy másik kedvencem a Warhammer 40k: Dawn of war. Megesett, hogy 2 adag űrgárdistával kiírtottam egy pályát. De mentségükre legyen mondva, a Dark Crusade nehézre sikerült. Ha ez boldogít valakit.
Írányítás
Na, ez az a probléma, amivel szerencsére nem sokszor találkoztam. Ami viszont ezen a téren a legjobban megmaradt bennem, az F-16 nevezetű ősrégi (?) szimulátor. Amikor ránéztem a billenytűkiosztásra, elkerekedett a szemem. Annyit elárulok, azért, mert elég sokat kellett görgetni ahhoz, hogy a lista aljára érjek. Itt már tudtam, nem leszünk barátok, de amikor fél hét után sem sikerült az első tréning kurzus, vagyis a leszállás, eldöntöttem, a CD-nek lakásom egy eldugott zugában a helye.
Orbitális bugok
Ez mindenki kedvence, a gyönyörű bogarak. Amiken egy ideig jót röhögünk, de később bizony a játék halálában lesznek ludasak. Most nem a "katona-feje-a-falban" mindennapi bugra gondolok. Nem egészen. Az olyanokra, amik miatt bizony a játékot nem lehet kipörgetni. Bevallom ilyenbe még nem botottam bele, de fordult már elő, hogy egy ilyen bogár miatt fejeztem be egy egyébként kitűnő játékot. Ez volt a Gothic. Másodjára vittem ki. Először azért nem ment, mert elsúrtam a nagy eszemmel a mentésemet. De másodjára! Szörnyűség! nem figyeltem, és "véletlenül" nem jó sorrendben vittem ki egy egyik feladat elemeit. Mi volt a jutalmam? A kulcs NPC megfagyott, én meg foghattam a fejem.

Röviden ennyi lenne, igaz, van még milliónyi tényező, de az én részemről ezek azok a dolgok, amikot egy jó játék nem tartalmaz. Ha jut eszembe, akkor kiegészítem, vagy tőletek is várom az ötleteket!
szerk.: eszembe jutott még egy!
Brutális AI
Egy játékot eléggé haza tud vágni az, ha az ellenfelek teljes idióták. Sok mindennel játszottam már, de az eddigi legretardáltabb ellenféllel a Project I.G.I-ben találkoztam (lásd tesztem). Telán az egytlen előnyük az, hogy sok setben halál pontosan lőnnek, de egyébként teljesen vakok, süketek és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Persze stratégiai játékokba is igaz ez. Ott nem is annyira az ellenfél hülyesége, hanem inkább a sajátok útkeresése szokta megkeseríteni az életemet. Kattintasz a szerencsétlen tanknak, hogy na menny már a sarokra, erre elkezd forgolódni és belerohan az ellenséges tűzbe. Aki játszott a Totla Annihilation-nal, az tudja miről beszélek.