Az elmúlt cirka egy évtizedben megszokhattuk már, hogy ha valahol háromnál több focicsapat összegyűlik, abból az EA kiad egy játékot - ezek után pedig szinte természetes, hogy a világbajnokságra is keményen készültek. A legutóbbi hasonló program, no meg az Euro 2004 kiábrándító, hangulattalan megoldásai után kicsit féltünk, de végül a játék beváltotta hozzá fűzött reményeinket: a World Cup 2006 igen hangulatos feldolgozása lett a remélhetőleg még ennél is színvonalasabb világbajnokságnak.
Futballünnep
Az eddigi World Cup-játékok általában nem sok csapatot kínáltak a valóságban a döntőbe jutottakon kívül, most ezen változtatott az EA. A 32 helyett 127 válogatott próbálható ki, indítva akár a selejtezőktől, akár a német vébé-starttól. Megkapjuk a 12 német stadiont, csodálatosan lemodellezve, és kapunk mind a hat selejtező-régióból két-két további helyszínt. Persze nem a számok a fontosak, hanem a hangulat - az pedig itt dögivel van! A legutóbbi hasonló program, az Euro 2004 ilyen szempontból szánalmasan teljesített, itt azonban minden a foci szeretetéről szól. Imádtam a kis apróságokat, mint például azt, hogy az űrből egy kis animáció segítségével minden meccs előtt lezoomolunk a stadionba, hogy őrjöng a tömeg, hogy a kamera néha a szurkolók közül mutatja az eseményeket, hogy a kommentárorok hangján hallatszik az izgalom. A virtuális operatőr feszült helyzetekben fantasztikus munkát végez: büntetőknél hol a játékosok arcát, hogy a labdát mutatja, kiállításoknál megnézhetjük, hogy a bírót miként veszi körül és hogyan lincseli meg majdnem a pórul járt csapat, gólörömnél pedig egészen változatos ünnepléseket fogunk látni, kismillió szemszögből.
Új taktika
Természetesen a játékmenetben azért vannak változások, nem másolták le a FIFA 06 minden jellemzőjét. Az EA legnagyobb újításként azt reklámozza, hogy a kapura rúgások rendszerét átalakították. Eddig ugye minél tovább nyomtuk a gombot, annál erősebb lett a lövés - így aki izgalmában állandóan hosszú másodpercekig gyűjtötte az erőt, az állandóan a kapu fölé rúgta a labdát. Ez most átalakult, és a gomb nyomva tartása nem a lövés erejét, hanem a magasságát szabályozza, az erejét pedig rengeteg statisztika (például helyzetünk a labdához, a kapuhoz és a kapushoz képest, vagy éppen az aktuális játékos tulajdonságai) alapján maga a játék határozza meg. Mivel ennek ellenére most is az történik, mint eddig (ha sokáig nyomod a gombot, nem fogsz gólt lőni, ha meg csak egy picit nyomod meg, abból lapos gurítás lesz), és igazából ezt a magam cinikus módján hajlamos vagyok porhintésnek minősíteni.
Ami viszont mindenképpen változott - ráadásul előnyére! - az a tizenegyesrúgások rendszere. Eddig ugye kijelöltünk egy sarkot, aztán a kapus vagy arra ugrott, vagy nem; most ennek vége. Egyrészt a kapusok kaptak beijesztő mozdulatokat, ráadásul ugye az őrjöngő tömeg is az idegeinkre mászik (ha rezgő kontrollerrel játszunk, az ilyenkor elkezd remegni a kezünkben, így szimulálva a hihetetlen atmoszférát). A büntetőknél van egyrészt a szokásos mutató, ahol a lövés erősségét állíthatjuk be - ami viszont új, hogy ezen táncol egy kis fehér mérce, ami a védhetetlen gólt jelképezi. Akkor is berúghatjuk a 11-est, ha ezt nem találjuk el, de ha sikerül telibe trafálni, biztos az eredmény. Ez a kis szakasz egyébként játékosunk rutinjától és lövőtechnikájától függő méretű és mozgékonyságú: Zidane-nál szinte a vonal felét elfoglalja és alig mozog, míg egy ismeretlen dán labdarúgónál szinte csak egy pixelnyi, ráadásul egy hasmenéses egér lendületével és kiszámíthatóságával száguldozik ide-oda. Direkt kipróbáltam, Beckhamnél a helyzet stabil, nem voltak szemetek (realisztikusak?) a fejlesztők, és így vele is könnyen lehet értékesíteni a büntetőket… A szabadrúgások és a szögletek rendszere a FIFA 06 leegyszerűsített, kijelzők nélküli modelljét másolja, itt sok extrára nem számíthatunk.
Sajnos a játék borzalmasan könnyű lett - míg az eddigi FIFA-kban általában már professional fokozatban is megizzadtam, itt world class szinten is sokszor nyertem négy-öt góllal. Valahogy az ellenfél sokkal kevésbé agresszív, nem támad le és nem védekezik annyira jól, mint illene neki. Ez főleg a büntetőterületen belül észrevehető - míg eddig onnan érthető módon azonnal kibombázták a labdát, most sokszor elkezdenek cselezgetni, hazagurítani: annyi ön- és potyagólt, mint itt, még egy focijátékban sem láttam.
Az öltözőben
A főmenüben figyelő Global Challenge menüpont vette át a helyét a régebbi World Cup játékokban imádott klasszikus meccseknek. Itt régebbi mérkőzéseket játszhatunk újra, mégpedig különféle feladatokkal megbízva. Hol még hosszabbítás előtt kell fordítani, hol két góllal kell nyerni, hol pedig kapott sárga és piros lap nélkül kell megúsznunk a viadalt. A teljesített feltételekért pontokat kapunk, azokból pedig mindenfélét vásárolhatunk (ezekre nemsokára kitérek). Ez igen jó ötlet, nagy kár, hogy a régi legendás VB-döntők helyett teljesen érdektelen meccseket kell újrajátszanunk - most őszintén, ki a fenét érdekel egy ’81-es VB-selejtező Kanada és Costa Rica között?!
A megnyert pontokból vehető cuccok eleinte lelkesítően hatottak, de a közelebbi vizsgálat hatására igencsak lelohadt izgalmam. Megnyithatunk például régi mezeket, vagy ezer különféle adidas-labdát, ennél sokkal több Nike- és adidas-cipőt - na ez szerintem bődületesen felesleges. Ennél sokkal izgalmasabb az öreg játékosok „megnyitása”, akik saját válogatottjukban próbálhatnak szerencsét. Olyan klasszisokról van szó, mint Zico, Beckenbauer, Ravelli vagy éppen Koeman, belőlük összesen 40 van. A legérdekesebb azonban a különleges szabályok megvásárlása, itt található többek között egy még durvább nehézségi szint (tapasztalt játékosoknak erre szüksége lehet), a bírók „megvakítása”, vagy örök kedvencem, a láthatatlan falak bevezetése, ami lényegében teremfocivá változtatja a World Cupot.
Csúnya játék
Az alcímben sugallt gondolat persze nem igaz - a World Cup semmiképpen nem nevezhető csúnyának. Nagyjából úgy néz ki (a VB tiszteletére megteremtett girlandok és lufik kivételével), mint az előző, tavaly év végén megjelent FIFA. Az meg ugye nem sokban különbözött az azt megelőzőtől, ami megint csak kísértetiesen hasonlított az elődjére, és ezt a sort egészen a 2002-es epizódig lehetne visszavezetni, akkor volt az utolsó nagy átalakulás a grafikus motorban. Ez persze nem véletlen, akkor jelent meg az első xboxos verzió, és tulajdonképpen azt ültették át PC-re is. Ez akkor még nagyon is jól nézett ki, de ma már meglehetősen kevés - az az EA nagy szerencséje, hogy a Konami is hasonló taktika mentén készítgeti a Pro Evo-sorozatot, ott ráadásul a PS2-es verzió az átiratok alapja.
A meglepő ebben leginkább az, hogy az Xbox 360-as verzió létezik, kipróbálható, és mégsem azt írták át. Pedig magunk között szólva az sem néz ki valami földbedöngölően, a többi EA Sports-játék X360-on sokkal szebb - de még így is ég és föld a különbség a két grafikus motor között. Talán majd a FIFA 07… Természetesen nem lett csúnyább a játék a FIFA 06 óta (sőt néhány új animációval, felismerhető játékossal még szebb is lett), csak azóta kicsit feljebb kúszott az ingerküszöbünk.
A játékosok között természetesen tovább nőtt a felismerhető ábrázattal, esetleg saját stílussal rendelkezők száma. Utóbbiakból, azaz a privát animációjú focistákból majdnem száz van, ők a sztárok, akiket apró csillaggal jelöl a program. Őket nyolc kategóriába sorolták, így van aki a cselezésben bajnok (Ronaldinho), van, aki a kapuralövésben (Rooney) és van, aki elképesztően gyors (Robinho). Igen jó látni, hogy a sztárok tényleg képesek arra, ami miatt milliók imádják őket: Henry két-három védőt is meg tud verni, Roberto Carlos elemi erejű szabadrúgásokat lő, Beckham pedig elképesztő pontosságú passzokat ad kilométeres távolságból. Majdnem mindegyik csapatban akad egy-egy sztár, és bizony nem árt, ha a taktikánk kiötlésénél rájuk támaszkodunk - ahogy a való életben, úgy itt is képesek egymagukban eldönteni meccseket, továbbjutásokat.
A kommentátor-páros az újabb FIFA-játékokban megszokott Tyldsley-Townsend duó, és egész jól végzik a dolgukat. Ezúttal nem késnek a szöveggel (illetve csak igen ritkán), kellően változatosak a szövegeik, viszont azzal nem voltam kibékülve, hogy túl kevés, a régebbi világbajnokságokkal kapcsolatos mondatot vettek föl velük. Azt persze tudják, hogy ki a címvédő, meg ki hányszor hódította el a kupát, de azért egy brazil-francia meccs előtt-közben sztorizgathatnának a ’98-as döntőről, vagy a ’86-os tizenegyespárbajról; és az sem hatott volna rosszul, ha a görögök mérkőzéseinél felemlegetik a félelmetes mázliszériával nyert EB-t. No mindegy, az egyéb hangok legalább hibátlanok: a tömeg elképesztő hangulatot teremt a stadionokban, folyamatosan énekelnek, tapsolnak, fütyülnek. A zenék hihetetlenül változatosak, régiónként próbáltak válogatni (sajnos aktuális kedvencünk, a finn polka kimaradt). Ennek eredményeként szinte garantálható, hogy lesz néhány nóta, amit zsigerből gyűlölni fogunk - ezeket a menüben érdemes kikapcsolni.
Végeredmény
A World Cup végeredményben nem okoz csalódást, hiszen a selejtezőktől eljuthatunk benne a világbajnokság döntőjéig, és tehetjük mindezt egy rendkívül hangulatos környezetben, ahol minden a fociról, a foci szeretetéről szól. Benne vannak a sztárok, a drámák, a szurkolók, az extázis - és ezek mellett szinte fel sem tűnik, hogy a játék nem változott túl sokat a legutóbbi rész óta. A forradalom őszre marad, a FIFA 07-re, viszont ennél nincs jobb módja, hogy az igazi meccsek között is érezhessük a világbajnokság hangulatát - és ez az, ami számít!
Futballünnep
Az eddigi World Cup-játékok általában nem sok csapatot kínáltak a valóságban a döntőbe jutottakon kívül, most ezen változtatott az EA. A 32 helyett 127 válogatott próbálható ki, indítva akár a selejtezőktől, akár a német vébé-starttól. Megkapjuk a 12 német stadiont, csodálatosan lemodellezve, és kapunk mind a hat selejtező-régióból két-két további helyszínt. Persze nem a számok a fontosak, hanem a hangulat - az pedig itt dögivel van! A legutóbbi hasonló program, az Euro 2004 ilyen szempontból szánalmasan teljesített, itt azonban minden a foci szeretetéről szól. Imádtam a kis apróságokat, mint például azt, hogy az űrből egy kis animáció segítségével minden meccs előtt lezoomolunk a stadionba, hogy őrjöng a tömeg, hogy a kamera néha a szurkolók közül mutatja az eseményeket, hogy a kommentárorok hangján hallatszik az izgalom. A virtuális operatőr feszült helyzetekben fantasztikus munkát végez: büntetőknél hol a játékosok arcát, hogy a labdát mutatja, kiállításoknál megnézhetjük, hogy a bírót miként veszi körül és hogyan lincseli meg majdnem a pórul járt csapat, gólörömnél pedig egészen változatos ünnepléseket fogunk látni, kismillió szemszögből.
Új taktika
Természetesen a játékmenetben azért vannak változások, nem másolták le a FIFA 06 minden jellemzőjét. Az EA legnagyobb újításként azt reklámozza, hogy a kapura rúgások rendszerét átalakították. Eddig ugye minél tovább nyomtuk a gombot, annál erősebb lett a lövés - így aki izgalmában állandóan hosszú másodpercekig gyűjtötte az erőt, az állandóan a kapu fölé rúgta a labdát. Ez most átalakult, és a gomb nyomva tartása nem a lövés erejét, hanem a magasságát szabályozza, az erejét pedig rengeteg statisztika (például helyzetünk a labdához, a kapuhoz és a kapushoz képest, vagy éppen az aktuális játékos tulajdonságai) alapján maga a játék határozza meg. Mivel ennek ellenére most is az történik, mint eddig (ha sokáig nyomod a gombot, nem fogsz gólt lőni, ha meg csak egy picit nyomod meg, abból lapos gurítás lesz), és igazából ezt a magam cinikus módján hajlamos vagyok porhintésnek minősíteni.
Ami viszont mindenképpen változott - ráadásul előnyére! - az a tizenegyesrúgások rendszere. Eddig ugye kijelöltünk egy sarkot, aztán a kapus vagy arra ugrott, vagy nem; most ennek vége. Egyrészt a kapusok kaptak beijesztő mozdulatokat, ráadásul ugye az őrjöngő tömeg is az idegeinkre mászik (ha rezgő kontrollerrel játszunk, az ilyenkor elkezd remegni a kezünkben, így szimulálva a hihetetlen atmoszférát). A büntetőknél van egyrészt a szokásos mutató, ahol a lövés erősségét állíthatjuk be - ami viszont új, hogy ezen táncol egy kis fehér mérce, ami a védhetetlen gólt jelképezi. Akkor is berúghatjuk a 11-est, ha ezt nem találjuk el, de ha sikerül telibe trafálni, biztos az eredmény. Ez a kis szakasz egyébként játékosunk rutinjától és lövőtechnikájától függő méretű és mozgékonyságú: Zidane-nál szinte a vonal felét elfoglalja és alig mozog, míg egy ismeretlen dán labdarúgónál szinte csak egy pixelnyi, ráadásul egy hasmenéses egér lendületével és kiszámíthatóságával száguldozik ide-oda. Direkt kipróbáltam, Beckhamnél a helyzet stabil, nem voltak szemetek (realisztikusak?) a fejlesztők, és így vele is könnyen lehet értékesíteni a büntetőket… A szabadrúgások és a szögletek rendszere a FIFA 06 leegyszerűsített, kijelzők nélküli modelljét másolja, itt sok extrára nem számíthatunk.
Sajnos a játék borzalmasan könnyű lett - míg az eddigi FIFA-kban általában már professional fokozatban is megizzadtam, itt world class szinten is sokszor nyertem négy-öt góllal. Valahogy az ellenfél sokkal kevésbé agresszív, nem támad le és nem védekezik annyira jól, mint illene neki. Ez főleg a büntetőterületen belül észrevehető - míg eddig onnan érthető módon azonnal kibombázták a labdát, most sokszor elkezdenek cselezgetni, hazagurítani: annyi ön- és potyagólt, mint itt, még egy focijátékban sem láttam.
Az öltözőben
A főmenüben figyelő Global Challenge menüpont vette át a helyét a régebbi World Cup játékokban imádott klasszikus meccseknek. Itt régebbi mérkőzéseket játszhatunk újra, mégpedig különféle feladatokkal megbízva. Hol még hosszabbítás előtt kell fordítani, hol két góllal kell nyerni, hol pedig kapott sárga és piros lap nélkül kell megúsznunk a viadalt. A teljesített feltételekért pontokat kapunk, azokból pedig mindenfélét vásárolhatunk (ezekre nemsokára kitérek). Ez igen jó ötlet, nagy kár, hogy a régi legendás VB-döntők helyett teljesen érdektelen meccseket kell újrajátszanunk - most őszintén, ki a fenét érdekel egy ’81-es VB-selejtező Kanada és Costa Rica között?!
A megnyert pontokból vehető cuccok eleinte lelkesítően hatottak, de a közelebbi vizsgálat hatására igencsak lelohadt izgalmam. Megnyithatunk például régi mezeket, vagy ezer különféle adidas-labdát, ennél sokkal több Nike- és adidas-cipőt - na ez szerintem bődületesen felesleges. Ennél sokkal izgalmasabb az öreg játékosok „megnyitása”, akik saját válogatottjukban próbálhatnak szerencsét. Olyan klasszisokról van szó, mint Zico, Beckenbauer, Ravelli vagy éppen Koeman, belőlük összesen 40 van. A legérdekesebb azonban a különleges szabályok megvásárlása, itt található többek között egy még durvább nehézségi szint (tapasztalt játékosoknak erre szüksége lehet), a bírók „megvakítása”, vagy örök kedvencem, a láthatatlan falak bevezetése, ami lényegében teremfocivá változtatja a World Cupot.
Csúnya játék
Az alcímben sugallt gondolat persze nem igaz - a World Cup semmiképpen nem nevezhető csúnyának. Nagyjából úgy néz ki (a VB tiszteletére megteremtett girlandok és lufik kivételével), mint az előző, tavaly év végén megjelent FIFA. Az meg ugye nem sokban különbözött az azt megelőzőtől, ami megint csak kísértetiesen hasonlított az elődjére, és ezt a sort egészen a 2002-es epizódig lehetne visszavezetni, akkor volt az utolsó nagy átalakulás a grafikus motorban. Ez persze nem véletlen, akkor jelent meg az első xboxos verzió, és tulajdonképpen azt ültették át PC-re is. Ez akkor még nagyon is jól nézett ki, de ma már meglehetősen kevés - az az EA nagy szerencséje, hogy a Konami is hasonló taktika mentén készítgeti a Pro Evo-sorozatot, ott ráadásul a PS2-es verzió az átiratok alapja.
A meglepő ebben leginkább az, hogy az Xbox 360-as verzió létezik, kipróbálható, és mégsem azt írták át. Pedig magunk között szólva az sem néz ki valami földbedöngölően, a többi EA Sports-játék X360-on sokkal szebb - de még így is ég és föld a különbség a két grafikus motor között. Talán majd a FIFA 07… Természetesen nem lett csúnyább a játék a FIFA 06 óta (sőt néhány új animációval, felismerhető játékossal még szebb is lett), csak azóta kicsit feljebb kúszott az ingerküszöbünk.
A játékosok között természetesen tovább nőtt a felismerhető ábrázattal, esetleg saját stílussal rendelkezők száma. Utóbbiakból, azaz a privát animációjú focistákból majdnem száz van, ők a sztárok, akiket apró csillaggal jelöl a program. Őket nyolc kategóriába sorolták, így van aki a cselezésben bajnok (Ronaldinho), van, aki a kapuralövésben (Rooney) és van, aki elképesztően gyors (Robinho). Igen jó látni, hogy a sztárok tényleg képesek arra, ami miatt milliók imádják őket: Henry két-három védőt is meg tud verni, Roberto Carlos elemi erejű szabadrúgásokat lő, Beckham pedig elképesztő pontosságú passzokat ad kilométeres távolságból. Majdnem mindegyik csapatban akad egy-egy sztár, és bizony nem árt, ha a taktikánk kiötlésénél rájuk támaszkodunk - ahogy a való életben, úgy itt is képesek egymagukban eldönteni meccseket, továbbjutásokat.
A kommentátor-páros az újabb FIFA-játékokban megszokott Tyldsley-Townsend duó, és egész jól végzik a dolgukat. Ezúttal nem késnek a szöveggel (illetve csak igen ritkán), kellően változatosak a szövegeik, viszont azzal nem voltam kibékülve, hogy túl kevés, a régebbi világbajnokságokkal kapcsolatos mondatot vettek föl velük. Azt persze tudják, hogy ki a címvédő, meg ki hányszor hódította el a kupát, de azért egy brazil-francia meccs előtt-közben sztorizgathatnának a ’98-as döntőről, vagy a ’86-os tizenegyespárbajról; és az sem hatott volna rosszul, ha a görögök mérkőzéseinél felemlegetik a félelmetes mázliszériával nyert EB-t. No mindegy, az egyéb hangok legalább hibátlanok: a tömeg elképesztő hangulatot teremt a stadionokban, folyamatosan énekelnek, tapsolnak, fütyülnek. A zenék hihetetlenül változatosak, régiónként próbáltak válogatni (sajnos aktuális kedvencünk, a finn polka kimaradt). Ennek eredményeként szinte garantálható, hogy lesz néhány nóta, amit zsigerből gyűlölni fogunk - ezeket a menüben érdemes kikapcsolni.
Végeredmény
A World Cup végeredményben nem okoz csalódást, hiszen a selejtezőktől eljuthatunk benne a világbajnokság döntőjéig, és tehetjük mindezt egy rendkívül hangulatos környezetben, ahol minden a fociról, a foci szeretetéről szól. Benne vannak a sztárok, a drámák, a szurkolók, az extázis - és ezek mellett szinte fel sem tűnik, hogy a játék nem változott túl sokat a legutóbbi rész óta. A forradalom őszre marad, a FIFA 07-re, viszont ennél nincs jobb módja, hogy az igazi meccsek között is érezhessük a világbajnokság hangulatát - és ez az, ami számít!
