A Zelda-sorozat minden kétséget kizáróan a „Jók között is Legjobbak” elit társaságában trónol, de ez nem is csoda, hiszen részről-részre kiemelkedő minőséget szállítanak a japán fejlesztők. A Twilight Princess még Gamecube platformra készült, de megjelenésekor Wii-re is portolták. A játék tízedik szülinapjára ugrott még egy generációt: a Wii U tulajok örömkönnyek között élhetik újra a klasszikus kalandot.
Farkasvakság
A Twilight Princesst anno óriási várakozás övezte, révén a nagy horderejű Ocarina, majd az ezt követő, rajzfilmes Wind Waker után végre ismét „komoly” stílusú Zeldával játszhattak a rajongók. A sztori sötét tónusokkal keverte a szokásos atmoszférát, Link pedig egy misztikus farkas formáját is magára öltötte, hogy a Twilight Realm éjfekete dimenziójában teremtsen rendet. A sötétség-világosság tematikája természetesen nemcsak a hangulatra, hanem a játékmenetre is hatással volt, de itt jött be a képbe először a Wii „kaszabolós” irányítása is. Ez a mai napig megosztja a rajongókat.
HD-re hangolva
Kézenfekvő jubileum mellé kézenfekvő ajándék a program újrakiadása, amely az erősebb Wii U képességeihez igazodik. A legszembetűnőbb változás a Full HD felbontásig tornászott látvány, amely a stabil 30 fps-es képfrissítéssel párosulva, az egyenletesség érzésével kényezteti a szemünket. A felújítást végző Tantalus ügyelt a részletekre: minden textúrát átrajzoltak magasabb felbontásba, így a legapróbb tereptárgyak is éles látványt nyújtanak. Az átszabott bevilágítás hatásosabb látképet nyújt, de sajnos a terep geometriája csak minimálisan javult, ami miatt túlságosan is szembeötlő a szép emlékű helyszínek darabossága. A tesztelő megdöbbenten konstatálta, hogy mennyire más volt az animációk színvonala tíz évvel ezelőtt – nyilván ehhez sem igazán nyúltak a felújítók. További szívfájdalom, hogy a zenekari felvételeken is spóroltak, minden muzsika maradt MIDI formátumú. Látszik hát azért, hogy a Twilight Princess alapvetően mégiscsak két generációval korábbi darab.
Szerencsére a játékmeneten nem sok helyen érezhető az idő vasfoga, a tábla-irányító pedig áramvonalasít egy-két apróságon. A Hero-mód visszahozza a Wii-s tükörkép-világot, és a program nehézségén is dob egy nagyot. Emlékeztek még a Poe-kra? A készítők kicsit könnyítettek ezen a mellékszálon, a Ghost lámpással könnyebb rátalálni a szellemekre, és a hasonlóan macerás Tears of Light gyűjtögetést is visszább fogták, a tépkedéstől rettegő hajszálaink nagy-nagy örömére. A mozgásérzékelést viszont tényleg elfelejthetnék már; szerencsére csak a célzáshoz kell használnunk a táblába épített giroszkópot, akinek pedig ez is sok lesz, az előveheti a Pro kontrollert. Amiibo támogatás is van: az új Wolf Link figura egy eddig nem látott mini-dungeont (The Cave of Shadows) nyit meg, a korábbi Zelda témájú szobrocskákkal azonnali bónuszokat (pl. tegez újratöltés) intézhetünk hősünknek.
Bár a Wind Waker stílusa talán időtállóbb módon tűrte a homokóra pergését, azért a Twilight Princess HD kiadása sem hagy bennünk mély tüskéket. Még mindig az egyik legmasszívabb, legkomolyabb Zeldáról van szó, aminek 2016-os változata főleg az öreg motorosoknak szól. Újoncként inkább a Wind Wakerrel, vagy a 3DS-es Ocarinával ismerkedj! Profiként viszont keresve sem találnál jobb alkalmat megünnepelni ezt a tízéves műremeket.
