Sniper: Ghost Warrior 3 teszt

A bevezetőben nem véletlenül írtam, hogy a Ghost Warrior már minden bizonnyal ismerős a PC Guru olvasóinak, hiszen a sorozat előző két része tavaly megjárta a teljes játék mellékletünket. Azok a programok nem voltak hibátlanok, de hozták a kötelezőt: látványos mesterlövészkedés, korrekt ballisztika és szükségszerűen lineáris pályatervezés jellemezte őket. Mindez elég volt a kasszasikerhez, a kritikusok és a hardcore játékosréteg szíve azonban ennyitől még nem olvad meg, ők tripla-A kategóriás csúcs FPS-eket akarnak, nyitott, szabadon bejárható világgal, komolyan vehető történettel, kraftolással, meg úgy általában minden olyasmivel, amit az utóbbi pár esztendő meghonosított a műfajban. Minekután pedig a CI Games már tett egy rövidke kitérőt a nagyköltségvetésű videojáték-piacon (rád nézek, Lords of the Fallen), a cégnél úgy gondolták, ideje a sok-sok esztendeje üldözött mesterlövészeket is megajándékozni egy jó kis AAA-kezeléssel.

Ennek eredményeképp a CI Games szoftvertervezői azt tették, amihez a legjobban értenek: másoltak, méghozzá szenvtelenül. Mostanában járműveket pakolnak a shooterekbe? Nosza, dzsipeket a Sniper 3-ba! Fejlődési fa kell a többségnek? Olyan háromágú skill-fát kapnak, hogy a fal adja a másikat. Az első két Sniper minden eredetiséget nélkülöző, lineáris, ámbár a pályák összefűzésére abszolút alkalmas történetvezetése mára divatjamúlttá vált? Akkor legyen személyes dráma, eltűnt bratyó, szerelmes asszony, és még egy kis összeesküvés is keveredjen a forgatókönyvben, ha már Kevin Spacey-re nem telik. Ja, és mindezek mellé vegyük meg a CryEngine ki tudja hányadik változatát! A lényeg, hogy szép legyen.

Hogy ezzel a hozzáállással lehet-e a jó játékot készíteni, nem kérdés, hiszen számtalan kartonmásolatot láttunk már az elmúlt években sikert sikerre halmozni – sőt a zárójelben már említett Lords of the Fallen sem volt több a Dark Souls-sorozat koppintásánál (és egyébként szintén teljes játékunk volt). Az egyetlen kérdés tehát az, hogy maga a Sniper-széria mennyire adaptív ebből a szempontból; fel lehet bővíteni egy korábban lineáris, kizárólag a mesterlövészetre fókuszáló, lassú tempójú programot annyira, hogy 2017 tavaszának Far Cry-aként ünnepeljük?

CÉLRA TARTS…

A válasz a játékkal töltött cirka tucatnyi órában rejlik, mely egyébként a csodás Grúzia vadregényes tájára invitál bennünket. Történetünk szerint egy bosszúszomjas amerikai mesterlövészt alakítunk, aki egy balszerencsés küldetés végén elveszíti szeretett bátyját. Na, nem úgy, akkor sírás lenne a vége; a szintén katona tesót ismeretlen rosszfiúk viszik magukkal. Az amerikai külügy gyorsan lemond a pórul járt Robertről, így a lelkes öcsikére, Jonra hárul, hogy egyes egyedül kerítse elő a bajbajutott rokont. A feladat nemes, ámbár nem egyszerű: Grúzia polgárháborúban áll, a jó és a rossz errefelé ismeretlen fogalom, elsősorban érdekek és kaliberek diktálnak, sőt még egy titokzatos összeesküvés is lapul a háttérben.

A sztori a létező összes modern háborús FPS-re jellemző toposzt elpuffogtatja, kezdve a sci-fibe illő elemekkel a „gonosz szláv” sztereotípiákon át egészen a pornószínésznő külsővel megáldott, de persze szintén szuperképzett női segítőtársakig. Ennek ellenére a miliő szórakoztató, a forgatókönyv pedig a maga bárgyú módján még bájos is. Ha szeretted a korábbi Call of Dutykat, vagy elnézően mosolyogtál a Far Cry 4 nem kicsit nevetséges történetén, akkor a Sniper 3 kampányával sem lesz semmi bajod, főleg, hogy a szinkron és a beleélés egy-két csúnyább pillanattól eltekintve végig rendben lesz.

Az egyébként kifejezetten hangulatos intrót és a még annál is jobb zenét egy, a Ubisoft már csuklásig emlegetett FPS-sorozatára hajazó start követi: Jon autóban találja magát, egy közeli romhoz tart, ahol a szövetségesei már felállították a titkos főhadiszállást. Innen indulunk útnak a küldetésekre, itt fejleszthetjük a fegyvereinket, vásárolhatunk felszerelést vagy újabb gyilkoló eszközöket, sőt még akár alhatunk is, ha úgy érezzük, hogy az adott küldetést egy bizonyos napszakban könnyebb lenne teljesíteni. Ebből már kitalálhattátok, hogy a Sniper 3 Grúziája változó napszakokkal és időjárással kecsegtet, és bár nem kifejezetten nagy területről beszélünk, a három régióra osztott ország a sztori előrehaladtával szabadon bejárhatóvá válik. A járműveken túl gyorsutazási pontokat is felfedezhetünk, ezzel téve sebesebbé a közlekedést, és persze jó jenki révén akár a helyieknek is besegíthetünk az ügyes-bajos dolgaikban – összesen 26 sztori- és 16 mellékküldetés vár teljesítésre, méghozzá három különböző nehézségi fokozaton.

Az itt Normalnak nevezett szint tulajdonképpen a könnyűnek felel meg; ellenfeleink látnak, hallanak, de velünk ellentétben csak egy golyó kell nekik ahhoz, hogy az örök vadászmezőkre költözzenek. A játékost egy teljes interfész látja el információkkal, és azon túl, hogy húzza a ravaszt, nem sok mindennel kell törődnie. A Hard mód már egy picit keményebb, az igazi kihívás viszont a legnehezebb Challenge: ekkor szinte nincs HUD, a lövést a szél erőssége, a távolság és az adott fegyver képességeinek összessége befolyásolja. Aki szereti a kihívást és nem zavarja, ha sokszor meghal, mindenképp Challenge-en játssza a Sniper 3-at, mert ekkor a teljes játékélmény átalakul, megfontolt, intelligensebb lesz – sőt ilyenkor Jon is csak egyetlen lövésre van a haláltól.

… MÉLY LEVEGŐ…

A Sniper-játékok mindig is a mesterlövészek kihívásairól szóltak, ez alól pedig a harmadik sem kivétel. Ugyanakkor a nyitott játéktér miatt a fejlesztők a korábbi megoldások bővítésére kényszerültek. Mivel különálló pályák helyett egy adott térkép elkerített küldetéspontjait kell megközelíteni, sokkal esélyesebb, hogy lopakodni vagy lövöldözni fogunk, mint az előző részek esetében volt. Emiatt aztán a szemtől szembeni küzdelem és a csendes késelgetés is fókuszba került, feldobva az amúgy monoton céllövöldét. A küldetések megtervezésekor a fejlesztők figyeltek rá, hogy minden belső mechanika használható legyen, így az összes misszió során rajtunk áll, hogy miként közelítjük meg a célpontokat. Távolról, egyesével is leszedhetjük az ellent, ebben az esetben csak arra kell ügyelni, hogy lehetőleg ne vegyék észre, ahogy szép lassan mind elhullnak. Mögéjük is lopakodhatunk, hogy egyenként vágjuk át a torkukat, vagy egy picit civilizáltabb módon kihallgassuk, majd leüssük őket. És végül akár be is ronthatunk a területükre, hogy automata fegyverekkel vessünk véget szeparatista törekvéseiknek – ezt, mondjuk, a játék néha-néha tiltja. Tessék? Hogy ezt már láttuk a Far Cry-ban? Persze, ahogy kb. mindent, amit a Sniper 3 nyújt. Ennek ellenére a recept itt is működik, és mivel a feladatok kellően változatosak, a kampány sem válik unalmassá.

A változatosságra amúgy is kínosan ügyeltek a CI Gamesnél. Hogy mást ne mondjak, fegyverből 38-féle található a játékban. Ezeket egyenként oldhatjuk ki, és mindegyiket fejleszthetjük is a hozzájuk vásárolható kiegészítőkkel. A stúdiónál tudják, hogy a Sniper közönsége elsősorban élethű fegyvereket és ballisztikát keres, ennek megfelelően pedig beleadtak apait-anyait. Az összes megszerezhető puska más-más érzést nyújt használat közben, a lövések hangja és ereje pedig szokatlanul nagy hatással van az egeret szorongató játékosra – a Sniper 3 ezen része hibátlan. Elérhető kütyüből is rengeteg van. Készíthetünk különleges töltényeket (robbanó, jelölő, páncéltörő stb.), aknákat, jelzavarókat, sőt Jon még egy drónt is bevethet, ami segít feltérképezni és megjelölni a zónában tartózkodó ellenfeleket. Ez a leghasznosabb kommandós jószág, és akárcsak a lőfegyverek, ez is fejleszthető, hogy „lásson” a sötétben, tovább bírja az aksija, vagy akár a mobil turreteket is meghekkelhesse.

Nincs modern FPS fejlődési rendszer nélkül. Jon egy háromágú skill-fán oszthatja el a küldetésekért és megölt ellenfelekért járó tapasztalati pontot. A Sniper ágon a mesterlövészeknek járó skillek kaptak helyet, a Ghost ág a lopakodás szerelmeseinek való, a Warrior pedig értelemszerűen a fegyverropogásért lelkesülő játékosoknak kínál extrákat. A szerzett XP azonban sok rokonjátéktól eltérően a már említett ágaknak megfelelően ömlik a játékoshoz, aszerint, hogy miként játszik. Ha sokat mesterlövészkedünk, akkor a Sniper ágra jut XP, és csak az azon elérhető skilleket oldhatjuk fel. Amennyiben mindenhová fegyvert ropogtatva rontunk be, akkor a Warrior képességei nyílnak meg, a lopakodás pedig eszerint a Ghost ágazatot húzza. Ahhoz, hogy Jonból igazi szuperkatonát faragjunk, jó sokat kell güriznünk, még a pályákon elszórt helyőrségeket is ki kell pucolnunk (tudom-tudom, Far Cry).

… TŰZ…

Mindez nagyon jól hangzik, de a gyakorlatban tulajdonképpen felesleges számhajszolásról van szó. A fegyverek többsége csak a rajongók kedvéért került bele a programba, hasznuk megkérdőjelezhető, mert azért akkora előnyt nem nyújtanak, hogy valóban megérje, vagy esetleg egyenesen kötelező legyen megvenni őket – egy ügyesebb mesterlövész akár a legelső flintával is végiglövöldözheti a játékot. Amiatt sem kell aggódni, hogy kifogy a pénz, a program ugyanis bőven ellát suskával a küldetésekért. Ami pedig a fejlesztéseket illeti, jópofa mindig újabb és újabb távcsővel vagy még kiegyensúlyozottabb késsel rohangálni, de akárcsak a fegyverek, ezek is parasztvakításra valók. Működnek, bevethetők, de a játékosok 90 százaléka tudomást sem fog venni róluk, mert egész egyszerűen nem kell használni őket, még Challenge-en is legfeljebb a drónnak látjuk majd valós hasznát. A skillekkel is ez a helyzet; oké, nyilván nem rossz, hogy egy picit tovább bírjuk a tüzet, vagy kevésbé sebez meg egy robbanás, ám ezek a marginális változások nem hagynak nyomot a játékélményen.

Hogy mindez mennyire zavaró, az függ a játékostól; én speciel nem szívtam a fogam a felesleges skillek és opciók miatt, inkább csak élveztem a játék egyébként remek küzdelmeit és küldetéseit (sőt a gyűjtőszenvedély még a fegyverek megszerzésére is rávett). Megértem viszont azokat is, akik fintorogva csóválják a fejüket a rengeteg kihasználatlan húzás láttán, főleg, mert bizonyára ezek miatt nem jutott elég idő befejezni az egyébként teljes áron forgalomba hozott Sniper 3-at.

… MELLÉ!

Igen-igen, a CI Gamestől már szinte elvárt technikai hibákról van szó. Kezdjük azzal, hogy a Ghost Warrior 3 rengeteget tölt. Ha a menüből szeretnénk folytatni a kampányt, akkor úgy 4-5 percet kell bámulnunk a képernyőt, mire játszhatunk. Amennyiben meghalunk, a legközelebbi checkpoint úgy félpercnyire lesz tőlünk. Ha a három grúz régió között szeretnénk közlekedni, az területenként újabb 4-5 perc lesz. A magam részéről nem vagyok egy türelmes típus, így ez már önmagában is bosszantott, de a CI Games fejlesztői még rátettek egy lapáttal a tűzre, amikor azt nyilatkozták, hogy ők szándékosan hagyják ennyit tölteni a programot, mert így az van, hogy egyszer 5 percig szöszöl, de többet legalább nem fog. Mármint hogy a pályákon máshol, mondjuk harc közben, ugye – mintha csak 2006-ban lennénk. Hahó, kedves CI Games! Azok a játékok, amiket le akartok koppintani, mind képesek 1-2 perc alatt betölteni a teljes játékteret, ami mellesleg vagy ötször akkora, mint itt ez a három zsebkendőnyi terület.

Ennél is idegesítőbb viszont a mentési rendszer: a játék checkpointokon ment, ezek azonban minden logikát nélkülözve helyezkednek el a küldetések között, mi több, helyhez kötöttek. Ez annyit tesz, hogy ha meghalunk, a játék egy olyan helyen éleszt minket újra az adott küldetésen belül, ahol lehet, hogy nem is jártunk korábban. Ez nemcsak a beleélést rombolja, de a játékélményt is, hisz ilyenkor mindig újra kell pozicionálni magunkat, felkutatva a célpontot, a már korábban kinézett fedezéket és így tovább. Bosszantó apróság ez, amit egy folttal ki lehet javítani, de én már az 1.03-as változattal játszottam, és ebben még mindig nem működött rendesen a checkpoint-rendszer. Arról nem beszélve, hogy egyszer se szó, se beszéd, errorral kivágott a játék, ami azért gáz, mert az ellenőrzőpontok csak az adott küldetésen belül működnek. Amennyiben újraindítjuk a játékot, az egész küldetést elölről kell kezdenünk, szóval rage quitelni nem tanácsos.

ÚJRATÖLT!

Ami tehát a technikai gondokat illeti, meg vagyunk áldva velük, ezek pedig a játék átgondolatlan megoldásaival együtt már okot adnak a morgásra. Ugyanakkor az összkép még mindig nem rossz, sőt ki merem jelenteni, hogy egy jó kis játékkal van dolgunk, ami bőven leköthet a tavaszi hétvégéken. Mivel tartalmilag rendben van, jól néz ki, az akció pedig élvezetes, nincs okom arra, hogy óva intsek tőle bárkit is. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy a Sniper 3 tényleg egy olyan játék, amit összelopkodtak: eredeti ötlet gyakorlatilag nem szorult bele, amit pedig más sorozatokban nem láttunk, azt a korábbi Sniperekből vette át a CI Games. Ahogy viszont a mondás tartja, jobbtól lopni nem szégyen, és mivel az FPS-zsáner mostanában minden fronton tobzódik az ötlettelenségben (vagy a retróban), egy olyan lövölde, mint a Ghost Warrior 3, igenis helyet érdemel a vinyókon.