A Creative Assembly tartotta magát jó szokásához, és a Rome: Total War mellé tavaly ősszel menetrendszerűen barkácsolt egy kiegészítőt, Barbarian Invasion címmel. Mivel az év végére várható Medieval 2-ből már hullámokban jönnek az állkapocslazító videók, kissé váratlan volt a Rome-hoz készült második ajándékcsomag, az Alexander eljövetele. Már csak azért is, mert a Total War sorozat korábbi epizódjaihoz rendszerint csak egy korong érkezett bónuszba, a rajongók pedig valahogy mindig elszórakoztatták magukat az otthon maszekolt ultra-platinum-realism modokkal, így várva ki az aktuális folytatást. Az új tulajdonos Sega - a hivatalos verzió szerint - azzal próbálja most megköszönni a sorozathoz hű játékosok támogatását, hogy lehetővé tette a Creative számára ennek az online letölthető kiegészítőnek az elkészítését.
Jókai utca 27 szám alatti lakos
A menü színvilágát megpillantva az emberben erős gyanú támad, hogy Sándor jellemét az alkotók Oliver Stone filmjéből mintázták, minthogy az egész háttér lila ködben úszik. Apropó karakter. Bár a kiegészítő - címéből is adódóan - gyakorlatilag egy ember munkássága körül forog, semmiféle animáció nem utal a dicső történelemre. Elindítjuk a kampányt, mire előbukkan a stratégiai térkép, és Nagy Sándor in medias res már ott áll a pusztában. Ez pór.
A történetet persze nyilván mindenki ismeri: élt az ókorban egy Sándor nevű ember (vagy ahogy a görögök mondták, Megas Alexandros), aki a makedón seregek élén gyakorlatilag mindent elfoglalt, amit a Krisztus előtti 4. században érdemes volt. Ráadásul mindezt még a 33. születésnapja előtt tette, biztosítva ezzel helyét a későbbi civilizációk minden tankönyvében.
Feladatunk tehát az, hogy II. Philippos makedón király halálát követően fia, Nagy Sándor bőrébe bújva elfoglaljunk 30 tartományt, köztük azon területeket, melyeket a legendás uralkodó a valóságban is meghódított. Mindezt adott időn - konkrétan 100 körön - belül kell realizálnunk, és ez az apró korlát egyben elképesztően meg is nehezíti a feladatunkat.
A kampányban kizárólag Alexander seregeit vezethetjük harcba, az ellenségként feltűnő perzsák, indiaiak és barbárok csak eltaposandó vadakként szerepelnek, sajnos egyikük sem játszható. Még szövetségesként sem tudhatjuk magunk mellett ezeket a népeket, mivel a diplomáciát a készítők egy laza mozdulattal egyszerűen kipenderítették a játékból. Nem kapunk tehát még ízelítőt sem abból az új szemléletű diplomáciai rendszerből, amelyet az év végén érkező Medieval 2-höz olyannyira ígérnek.
Ami a játék menetét illeti, amilyen rövid, olyannyira nehéz is. Jól meg kell fontolnunk, miként használjuk fel birodalmunk erőforrásait, mert a biztos anyagi háttér, és a hátországban stabilan működő államok legalább annyira fontosak, mint a seregek folyamatos felállítása és az utánpótlás. A játék kezdetén csupán két, gazdaságilag gyenge régiót tartunk irányításunk alatt, és folyamatosan egyensúlyoznunk kell a gyors előrenyomulás, és a megszerzett tartományok szilárd kiépítése között.
Szükséges lehet, hogy még a korábbiaknál is kevesebbszer használjunk automatikusan lejátszott csatákat, hiszen olyankor az a seregmag is komoly veszteséget szenvedhet, amely a gyors hódításunk záloga, és amelyet mi magunk esetleg tudatosan és hatékonyan óvnánk az ütközetben. A szünet nélkül érkező, hallatlan méretű perzsa hadakat csak akkor van esélyünk legyűrni, ha minden csatában minimalizáljuk legértékesebb csapataink veszteségeit.
A játék a kampány végigjátszásához ugyanazt az útvonalat javasolja, amit Sándor a valóságban is bejárt (meg is jelöli nekünk a térképen), és érdemes is követnünk ezt, mivel szinte kizárólag így lehetséges meghódítani ezt a hatalmas területet.
Noha elég sok ostromot fogunk lejátszani (ha nyerni akarunk, értelemszerűen legalább 28-at), az ellenség a nyílt ütközeteket is valamivel bátrabban vállalja az eddigieknél. Nem habozik a támadással, ha nagyjából azonos méretű seregek állnak egymással szemben - bár ez kimeríthetetlen tartalékait figyelembe véve nem nagy vakmerőség.
Mesterséges értelem
A sorozat egyik legnagyobb gyengéjének számító, sokat kritizált harctéri intelligencián már a Barbarian Invasionban is javítottak némelyest, ahhoz képest viszont most nem sok újdonságot állapítottam meg. Mindenképpen pozitívum, hogy egy kedvezőnek tűnő védekező pozícióból elég nehéz kizökkenteni, és támadásra ösztönözni az ellenfelet, de egy gyors manőverrel még mindig nagyon könnyen megzavarható. Nemegyszer történt, hogy igen kis számú lovassággal, a szárnyon végrehajtott alapjában véve esélytelen támadásomra a gép azzal reagált, hogy az egész hadrendjét megbontotta, és a teljes seregével le-föl kezdett manőverezni. Az erre válaszul érkező frontális gyalogsági rohamot persze már képtelen volt kivédeni… Másrészről az ellenséges tábornok még mindig előszeretettel indít öngyilkos rohamot, és nyársalja fel magát a falanx lándzsáin, lehetőleg a csata első percében. A mesterséges intelligencia kapcsán leginkább úgy fogalmaznék: lassan, de alakul.
A szokásos szimpatikus változatosságot jelentik viszont a játékban a katonai egységek, melyeket ismét sikerült pontosan a „történelmi hűség, változatosság, használhatóság” tengelyre illeszteniük a fejlesztőknek. A görög, perzsa, és indiai seregekben összesen körülbelül 60 újfajta csapatot találunk. A híres Nagy Sándor-féle falanxharcosok (phalangist) jellegzetesen hosszú lándzsáikkal, nehéz páncélokba öltözve uralják a csatatereket, de szerepet kap az Age of sorozatból is ismerős hypaspist, és a kulcsfontosságú makedón lovasság (companion cavalry) is. Íjászokból viszont híján leszünk világhódító kalandunkban. A perzsáknál a Rome-ból már ismert egységek mellett számos újdonságra akadunk, például a kőkemény phrügiai nehézgyalogságra, vagy a bactriai, és a hyrcaniai páncélos lovasokra.
A Historical Battle szekcióban Nagy Sándor legendás csatái közül játszhatunk le hatot, a történelemhez hű körülmények között. Az első, kairóneai ütközetben még csak a lovasságot vezethetjük Philippos király oldalán, de a sikeresen teljesített küldetések révén mindig megkapjuk az újabbakat, szigorúan kronológiai sorrendben. Ily módon mégiscsak bemutatásra kerül Nagy Sándor hódító útja, mivel a csaták előtti részletes bemutatóból tájékozódhatunk az egykori ütközetek valódi körülményeiről, Brian Blessed nagyszerű tolmácsolásában.
Újdonság az Alexanderben a Tournament Battle, amely - bár egyedül is játszható - inkább a netes multiplayerbe lehel némi életet. Lehetőséget ad ugyanis a játékosoknak arra, hogy három vagy öt csatából álló sorozatban mérjék össze tudásukat ketten, vagy akár négyen.
Néhány szót érdemes a grafikáról is ejtenünk, bár arra nyilván senki nem számított, hogy a Medieval 2 hegesztése közben a Creative-nál az Alexander kipofozásával fognak kínlódni. Hát nem is. A játék tulajdonképpen ugyanúgy néz ki, mint a Barbarian Invasion, de ezzel együtt legalább a gépigény is maradt a régiben.
Most akkor mi ez?
Az Alexander több szempontból is kakukktojás a Total War kiadványok tükrében. Egyrészt nem tartalmaz tucatnyi új játszható népet, mint a korábbiak, ehelyett csak egyetlen rövidre szabott hadjáratot kapunk. Másrészt - ennél váratlanabb újításként - nem szerepel a címében a hagyományos „invasion” kifejezés…
Végül engedtessék meg, hogy megemlékezzek személyes vesszőparipámról, a csaták kimentésének, majd visszanézésének hallatlanul sikeres, és élvezetes opciójáról, melyet a készítők a Medieval óta tudatosan bojkottálnak. Az ütközetek még mindig csupán a Quick Battle-ben menthetők ki, a kampányban vívott heroikus küzdelmeinket sajnos továbbra sem nézhetjük vissza. Roppant villám sújtsa a felelőst, ha a Medieval 2-ben ez nem lesz orvosolva!
