Azért vannak a jó barátok...
Csak hét óra? Jöhetne a fitymálló kérdés, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez csak az egyjátékos kampány. Márpedig ez itt egy szinte tökéletes folytatás, amiben helyet kapott egy teljesen egyedi kooperatív mód is, amiben egy barátunkkal szövetkezve kell teljesítenünk a single playertől teljesen különböző öt fejezet tesztkamráit. A rendelkezésre álló technikák persze ugyanazok, mint az egyjátékos mód esetében, de a helyszínek eltérőek, és az ad zseniális csavart a kooperatív mókának, hogy a pályákat csakis közös összefogással lehet megoldani, azaz a kihívás csak akkor teljesül, ha a játékosok által irányított mindkét robot (ATLAS és P-body) átsétál a kijárat kapuja alatt – márpedig ez csak akkor valósul meg, ha a két szövetséges együtt gondolkodik, és folyamatosan segítik egymást. Az ötlet nagyszerű, a kivitelezés azonban már rejt magában buktatókat, ugyanis a fejlesztők hiába bocsátottak a rendelkezésünkre egymást segítő funkciókat (visszaszámláló, portáljelölő, kép a képben megoldás), a kooperatív módot csak akkor fogjuk igazán élvezni, hogyha birkatürelmünk van, és valóban megértjük egymást a partnerünkkel – négy portál, két dobbantólemez és egy kocka összehangolása ugyanis nem éppen könnyű feladat (és akkor a zselés és egyéb mókákról még nem is szóltunk). Ennek köszönhetően a Steam random párválasztója rögtön kiesik a képből, nekünk legalábbis több próbálkozás után sem sikerült olyan embert találni, akivel sikerült volna akár csak az első pálya teljesítése.
A legjobb egyébként, ha a két kooperáló játékos egy helyiségben tartózkodik, s itt jön elő a konzolos verziók előnye, ott ugyanis adott az osztott képernyő, ami nagyban elősegíti az agybaj nélküli játékélményt. S ha már konzolok, érdemes kitérni a PS3-as verzióra, amely Steamworks-támogatással rendelkezik, azaz a Sony konzolját birtoklók játszhatnak a PC-s (vagy MAC-es) pajtásaikkal is – már persze akkor, ha éppen megy a PSN.
A kooperatív módban persze nemcsak a közös játékélmény garantálja a szórakozást, hanem az is, hogy a kis robotjaink folyamatosan új gesztusokat tanulhatnak (integetés, pacsi, kő-papír-olló, tánc stb.), így interakcióba kerülhetnek egymással, sőt, még maga GLaDOS is folyamatosan kommentálja a teljesítményünket, meglehetősen epés beszólásokkal tarkítva az akcióinkat, ezzel biztosítva a folyamatos kihívás melletti állandó humorfaktort.
Poén a lelke mindennek
Ha pedig már felhoztuk a tesztmániás mesterséges intelligencia kommentárját, akkor nem mehetünk el szó nélkül a Portal 2 azon része mellett sem, aminek köszönhetően az alapvetően jó játékból zseniális, az év játéka címre esélyes program lett. Ez a rész pedig a körítés. Na nem a grafika (ami mondjuk a nem mai csirke Source motor ellenére azért megállja a helyét), hanem az a hihetetlen világ és történet, amivel a Valve szépen körbevette a tesztkamrák játékmechanizmusát. Ami a Portallal csak egy ingyenes „kiegészítőnek” indult az Orange Boxban, az mostanra egy komplett mitológiával rendelkező világgá vált, ami ráadásul szerves része a Half-Life univerzumnak. És nemcsak a mélység és a határtalan kidolgozottság számít, hanem az is, ahogy az alkotók az egészet képesek voltak nyakon önteni elborult és elvont poénokkal. GLaDOS, az új belépő Wheatley és az egész Aperture Science-t alapító Cave Johnson szövegei lenyomják a legjobb stand-up komikusokat is, a profi színészekkel (Stephen Merchant, J.K. Simmons) felvett szinkron pedig utánozhatatlan élményt garantál. A vizuális humor és a popkulturális utalások folyamatosan nevetésre sarkallják az embert, a rejtett, felfedezésre váró helyszínek, a jópofa csavarok, az ötletes achievementek és a sok apró finomság (mint például a Half-Life 2-ben emlegetett Borealis dokkja, vagy a Black Mesa emlegetése) pedig elérik, hogy ne tehessünk mást, mint hogy imádjuk ezt a játékot.
Imádni pedig sokan fogják, ugyanis a játék a Source motor nagyszerű optimalizálásának köszönhetően még a kevésbé „naprakész” gépeken is bőven elfut. A szerkesztőség erősebb vasain a Portal 2 gyönyörűen teljesített, sőt, még az átlagosnak mondható tesztgépünkön (3 GHz-es AMD CPU, 2 GB RAM, 1 GB VRAM – ez amúgy nagyjából megfelel a minimum gépigénynek), felcsavart beállítások mellett is csak a pályák betöltését követően akadt meg egy-egy másodpercre. Az angolt kevésbé értőknek lehet jó hír, hogy a PC-s verzió a Valve-nak köszönhetően lokalizációt is tartalmaz (az előhozáshoz nem kell mást tenni, mint magát a Steamet magyarra állítani), ám ennek bekapcsolását csakis akkor javasoljuk, ha tényleg nem értitek az eredeti szöveget, ugyanis a fordítás minősége bőven hagy kívánnivalót maga után, rengeteg poén és utalás elvész a profinak semmiképp nem nevezhető felirat miatt.
Portal a polcon
Kár lenne tovább cifrázni, a Portal 2 a 2011-es év eddigi legjobb játéka, és kíváncsian várjuk, hogy képes lesz-e valaki felülmúlni ezt a frissességet, ezt a humort, ezt a színtiszta zsenialitást és összetettséget. A lehetőség adott, és mi leszünk a legboldogabbak, ha valakinek sikerül megugrania a lécet. De addig is azt javasoljuk, hogy szerezzétek be a Portal 2-t, mert ilyen szuper játék nem születik minden héten.
