Pókerszimulátor. Tény, hogy nehéz cifrázni, végtére is a kártya a lényeg, a körítés meg nagyjából akár mindegy is lehetne, ha adott a stabil szerverkapcsolat, a kielégítő mennyiségű ellenfél, a matchmaking pedig elviselhető időintervallumon belül megvalósul. Ezzel a Poker Club esetében sincs probléma, bár tudtommal sokat javítottak a kezdeti nehézségeken. Röviden és tömören annyi a lényeg, hogy több mint tízféle online Texas Hold’em-tornán vehetünk részt, létrehozhatunk személyreszabott játékmódokat, beléphetünk klubokba vagy sajátot is létrehozhatunk barátainkkal, ahol együtt teljesíthetjük a kihívásokat, karakterünk pedig igen klasszul és részletesen testreszabható.
Ehhez igyekezett a Ripstone úgymond exkluzív környezetet teremteni, mind atmoszféra, mind vizuális megjelenítés szempontjából. Na, ez nem sikerült valami fényesen. A játék egyrészt nem olyan mutatós, mint azt az ajánlott gépigény alapján reméljük (nálunk egyébként megvolt), a sugárkövetés avagy ray-tracing borzalmasan instabillá teszi a képkocka-számot, a maximális 4K felbontás ellenére pedig gyakran kivehetetlenek a részletek az asztalon, ami úgy külön kényelmetlen, hogy technikailag az a legfontosabb, illetve csak az a fontos, hogy mi van a kártyán és mennyi pénz van a kasszában. Gyakran az sem egyértelmű emiatt, hogy az ellenfél milyen lappal veszített, később pedig már nem tudjuk megnézni. Ha az asztal egy bizonyos pontján ülünk, azt sem látjuk, mennyivel vagyunk játékban, ha viszont kikapcsoljuk a játékoslistát, nem tudjuk nyomon követni, hogy kinek mennyije maradt, ki csatlakozott az asztalhoz vagy, hogy éppen gondolkodik-e az illető vagy inaktív és a rendszer csak bedobja helyette. Meglehetősen hiányzik egy gyors elérés, ami csak arra az időre teszi láthatóvá a játékoslistát, amíg mi óhajtjuk.
Az FPS-nézet, ha lehet, még kényelmetlenebb, mint az úgynevezett top-up. Utóbbiban sokkal hangsúlyosabb, hogy mi történik az asztalon, lényegében csak azt látjuk, előbbinél viszont nincs meg az abból fakadó előny, hogy látjuk az ellenfelek arcát, mert egyrészt nem valami kidolgozott a mimika, másrészt úgyis mindenki agyon öltözteti a karakterét sapkával és/vagy szemüveggel. Csak akkor kapunk vizuális reakciót, ha az egyik játékos érzelmet nyilvánít, ami mondjuk, jópofa extra a játékmenethez. Ezzel együtt ez a grafikai színvonal nem igazán indokolja a viszonylag magas gépigényt.
A hangulat alapvetően nem meghatározó, jobbára ugye az asztalt látjuk, a hangokkal viszont lehetett volna ügyeskedni. De ez a szegmens kimondottan repetitívre sikerült, gyakran elmarad az audiovisszajelzés (néha nem halljuk, hogy a játékos mit lépett vagy lépett-e egyáltalán), a játékmenet pedig borzasztó lassú. És nem azért, mert élő emberekkel játszunk, akik nyilván eltérő ütemben reagálnak az adott időkereten belül. Az osztási animáció rendszeresen megakad, nehéz eldönteni, hogy a játék nem érzékelte, hogy mi éppen csináltunk valamit (ami ugye lehet passz, tartás, emelés vagy bedobás) vagy csak ismét befagyott néhány pillanatra a rendszer. A jelzések is késnek, így nem feltétlenül világos, ki jön, viszont, ha idejekorán rányomunk a saját reakciónkra, úgy marad, amíg nem deaktiváljuk. Ez a bármilyen tét tartása opció esetén tud kellemetlen lenni.
Pozitívum ugyanakkor, hogy a független fejlesztőcsapat folyamatosan dolgozik a játékon, ami talán kicsit előbb vált elérhetővé, mint ideális lett volna, cserébe egész korrekt számú játékos aktív, így nem kell sokat várni a matchmakingre. Amivel eleinte szintén voltak problémák, de úgy tűnik, ezeket már javították. Viszont bőven van még kényelmetlenség, nem ártana például egy kilépés opciót integrálni. Nyilván PC-n is megoldható a játék elhagyása, de nem valami elegáns megoldás. Summa summarum látom a potenciált a Poker Club esetében is, de egyelőre annyi és olyan jellegű hiba van benne, ami miatt számomra közel játszhatatlan. Már nem technikailag, hanem a játékélményt tekintve.
