A szomszéd fűje mindig zöldebb...

...de ráadásul még közveszélyes is! Szerencsére mi a pázsit kevésbé veszélyes felén foglalunk helyet -- ez azonban nem fog mindig így maradni. A házunk melletti temetőből ugyanis egyre-másra járnak át az elhunytak, jószomszédi viszony keretében kölcsönkérni az újságunk, vödrünk, és ha már úgyis átjöttek, hát maradnak egy agyvacsorára is. Nincs mit tenni, fel kell venni a kesztyűt: a drága jó anyatermészetet segítségül hívva kell útját állni a hívatlan látogatóknak.

Tökkelütött zombik

Az alaphelyzet tehát adott. A zombik adott időközönként feltűnnek a képernyő egyik szélén, és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy átvánszorogva a kertünkön, eljussanak ajtónkig. Ha ez megtörténik, azt az agyunk bánja. Ezt megakadályozandó viszont ültethetünk növényeket, amik onnantól kezdve az utolsó gyökerükig védelmezni fognak minket. Bár kezdetben csak egy maroknyi védekező ültetvénnyel rendelkezünk, ám minden egyes túlélt pálya után kapunk egy zacskó újat; a teljes arzenálnyi virágunk mind létszámában, mind változatosságában elismerő csettintést váltana ki bármely botanikusból. Találunk békés napraforgókat, akik folyamatosan biztosítják a plántáláshoz szükséges napsugarakat, harcias borsólövők egész családját, masszív mogyorókat, akikbe a zombiknak garantáltan beletörik a foguk, félénk, csak éjjel előbújó gombákat, dinnye- és kukoricakatapultokat, öngyilkos cseresznyét és agyonlapító tököket, akik bár nem húzzák sokáig, de garantáltan odapörkölnek ellenlábasainknak, és végül, de nem utolsósorban, a személyes kedvencemet is, a kert sztárját, a húsevő növényt. Gyűjteményünk száma akár 40-50 darabra is rúghat, azonban egy alkalommal csak véges számú magot vihetünk magunkkal, így nem árt egy pillantást vetni a kertkapu előtt tolongó élőholtakra, és ezután dönteni.

Rossz szomszédság örök átok

Ami viszont bűzölgő ostromlóinkat illeti, korántsem olyan ostobák, mint ahogy azt a közhiedelem tartja. Ők bizony szentül megfogadták, hogy pár kósza gyom nem állhat a hőn áhított csemegéjük és közéjük, így hát bármely útjukba akadó zöldséget vadul rágcsálni kezdenek, így tisztítva meg az utat. Ezt persze megfelelő számú és erősségű védekező növénnyel nem árt kompenzálni. Amikor zombijaink látják, hogy a puszta túlerő itt már nem segít, tőlük szokatlanul ravasz cselekhez képesek folyamodni. Először is védekezésképpen magukra aggatnak minden kezük ügyébe kerülő tárgyat, kezdve az útjelző bábutól az ajtón át a focimezig, megnehezítve ezáltal az elpusztításukat. Amikor ez nem válik be, hát trükköznek: léggömbbel keresztülrepülik a kertet, póznával átlendülnek a védekezőinken, bevetik a nehézbúvárságot, vagy a bányászhadtestet -- a speciális szakasz kudarcát látván pedig számíthatunk a nehéztüzérségre. Végül aztán, ha már minden kötél szakad, akkor lép be minden zombi példaképe, a kertészek rémálma, a hatalmas gargantuer, aki egy csapással kilapít egy szerencsétlen növényt. A velünk szemben felálló élőholt légió egyedszám tekintetében megközelíti a sajátunkat, épp ezért állandóan ébernek kell lennünk, és nem árt a jó logikai érzék sem, hogy a zombik hadicseleire reagálni tudjunk.

Egy kis háztáji

Kezdetben csak a kampány érhető el, ami a több tucat pálya során megismerteti velünk a különböző palántákat és zombikat, éjjeli és nappali játékmódot, valamint a ház három lehetséges pályáját (bejárati kapu, hátsó bejárat medencével, tető). A főellenség és az azt követő jutalomvideó végigélvezése után pedig egy ezüstszoborral leszünk kitüntetve. „Ezüst?” -- kérdezheti az elképedt játékos -- „Azok után, amin végigmentem?”. Természetesen. A java még csak most jön! Most nyílik meg a teljes bolti kínálat, nem beszélve a töménytelen minijátékról és logikai rejtvényekről; játszhatunk zombikuglit, végtelen inváziót, üsd le a zombit, vázatörőst, sőt ha akarunk, akár át is állhatunk eddigi ellenfelünk oldalára, megtapasztalni az élőholt lét minden örömét és nehézségét.

Rémségek kicsiny boltja

Miközben fáradhatatlanul hadakozunk a ránk törő agyfalókkal, ráérő időnkben felszedhetjük az olykor elhullajtott érméket, amik egy pálya sikeres befejezése után szintén járnak, és elmehetünk beváltani valami értékesre. A helyi vegyesbolt azonban nem fogadja el zombivalutánkat, úgyhogy rá kell fanyalodnunk a kissé bizarr, de őrült szomszédunk, Crazy Dave kocsijának a csomagtartójából seftelhető holmikra. De ott aztán van minden, mi szem-szájnak ingere! Jó pénzért kaphatunk extra zombimentesítő védvonalat, meglévő növényeinkhez fejlesztést, esetleg növelhetjük az egy pályára magunkkal vihető magok mennyiségét is. Ekkorra már biztosan megnyílt a zen kert elnevezésű lehetőség is, ide is vehetünk hasznos eszközöket. A zen kertünk egy olyan hely, ahol növényeket tenyészthetünk, békésen, zombivér nélkül. És ez miért jó? A folyamatosan nevelt kis hajtások megadott időközönként pénzzel jutalmaznak minket, de akár el is adhatjuk őket. Külön kertrészt kell biztosítani a nappali növényeknek, a gombáknak, lévén ők csak éjjel vannak fent, valamint a vízinövényeknek. Abban az esetben, ha vastagnak érezzük magunkat és tudásra szomjazunk, belefoghatunk a Bölcsesség Fájának növesztésébe. Ez azt jelenti, hogy a csírának elkezdjük adagolni a növénytápot (jó tudni, hogy ez egy kisebb vagyon!), amit ő hasznos tanácsokkal és titkos információkkal honorál, valamint nő egy keveset. Arra jobb számítani, hogy egy kifejlett fára (már ha van ilyen, én rövid időn belül csődbe mentem) rá fog menni minden megtakarításunk. A tanácsok viszont megérik a pénzt, mert akárcsak minden üzenet, vagy a lexikon palánta/zombi bejegyzései, nagyon jó humorral van megírva, és hatalmasakat lehet rajta derülni.

Aki a virágot nem szereti…

A Plants vs. Zombiest ezen szavakkal lehet jellemezni: egyszerű, de nagyszerű. A látványban nincs semmi különleges, mégis rabul ejt. A karakterek rajzolt benyomást keltenek, színesek, ám mégis valami könnyed, humoros bájt árasztanak -- még a zombik is, az ember szinte sajnálja őket, amikor eltűnnek egy húsevő növény gyomrában... A zene is dallamos, fülbemászó, és remek aláfestést ad a játékhoz. A kezelés sem jelent nehézséget, a játékmenetbe pedig pillanatok alatt bele lehet tanulni. Az egyetlen negatívum, ami felhozható ellene az az, hogy elképesztően nehéz abbahagyni; az új elemek úgy vannak elhelyezve, hogy megérje még egy pályát játszani. Nemigen lehet megállni,hogy meg ne akarjuk tudni, milyen új növényhez jutunk, milyen új zombival kell szembenéznünk, vagy milyen új minijátékot kapunk.