A terepmotor-szimulátorok, noha elég sok embert vonzanak, PC-n eddig elég kevés értékelhető darabbal örvendeztették meg a virtuális örömökre vágyókat - talán a Microsoft-féle Motorcross Madness sorozat volt az egyetlen igazán értékelhető alkotás a stílusban, de hát folytatásnak se híre, se hamva. Trónkövetelő érkezett volna?
Mi az, amit az ember először megnéz, amikor egy szimulátorral (vagy annak bélyegzett arcade játékkal) találkozik? Ha csak bámészkodik, természetesen a külsőségek azok, amelyek először megragadják. Ha ez alapján ítélünk, a bájosan rövid címmel megáldott Mx. VS. ATV Unleashed nem a mi játékunk. A grafika már első ránézésre is korszerűtlen: főhősünk és motorja poligonügyileg alultáplált, a pályák elnagyoltak, és ritkán találkozunk az ebben a műfajban igen jelentős aréna-díszítésekkel. Nincs csillogás, nincs valamicske kis koszolódás: steril motorunk és vad lovasa a verseny elejétől a végéig ugyanúgy néz ki, hiába töröljük fel az egész pályát, karcolások-horpadások nélkül megússzuk. A rongybaba-fizika ugyan opcióként megvan, de ilyen amatőr formában utoljára talán a Flatout gerinc és csont nélküli sofőrje mulattatta a játékost. A csorbát a hangeffektusok küszöbölhetnék ki, de sajnos a készítők megelégedtek járműtípusonként egy-egy általános motorhanggal, amely ugyan olyan, mint ha a tévében néznénk, de aki egy kicsit is figyel, észreveheti, hogy ez az erőtlen károgás minden, csak nem hiteles. Az egyedüli dolog, amibe nem lehet belekötni, az a zene: gitárral és énekkel megtámogatott vérbeli rock szól, ami remek ütemet, és iszonyatos versenyzési kedvet ad. A muzsika összeválogatójának tehát nyugodtan beírhatunk egy piros pontot.
A játék maga azonban bőven ad okot a morcosságra. Ahogy a cím is mutatja, kétféle járművel van lehetőségünk versenyezni. Az alapvető gond az, hogy a fizikát sikerült nagyon-nagyon elbaltázni, és egy remek, izgalmas, kihívást jelentő szimulátor helyett egy frusztráló, irreális, és nagyon-nagyon arcade stílusú programot létrehozni. Ha akad gamepad a háznál, kössük be, ha nincs, készüljünk fel idegesítő, néha hiperérzékeny, néha lomhán reagáló irányításra. Mese nincs, ez a játék analóg karokkal ellátott kontrollerre termett. Ha ez megvan, még mindig nem válik a játék szimulátorrá, de nagyszerű szórakozást fog nyújtani - legalábbis rövid távon. A rengeteg játékmód, a nyert futamokért felvehető extrák, valamint a két, és négykerekű járgányok közötti finom eltérések vérbeli játéktermi hangulatú akciódús játékot adnak. Azonban ami egy idegen helyen, pár száz forintért néhány félórára élvezetes lehet, az otthon, a monitor előtt hamar vontatottá, és unalmassá válhat. Szóval jó-jó ez az MX vs ATV, de napi 15-20 percnél nem érdemes vele többet foglalkozni, mert jó eséllyel meggyűlöljük. Arra az időtartamra viszont nagyszerű szórakozás!
Mi az, amit az ember először megnéz, amikor egy szimulátorral (vagy annak bélyegzett arcade játékkal) találkozik? Ha csak bámészkodik, természetesen a külsőségek azok, amelyek először megragadják. Ha ez alapján ítélünk, a bájosan rövid címmel megáldott Mx. VS. ATV Unleashed nem a mi játékunk. A grafika már első ránézésre is korszerűtlen: főhősünk és motorja poligonügyileg alultáplált, a pályák elnagyoltak, és ritkán találkozunk az ebben a műfajban igen jelentős aréna-díszítésekkel. Nincs csillogás, nincs valamicske kis koszolódás: steril motorunk és vad lovasa a verseny elejétől a végéig ugyanúgy néz ki, hiába töröljük fel az egész pályát, karcolások-horpadások nélkül megússzuk. A rongybaba-fizika ugyan opcióként megvan, de ilyen amatőr formában utoljára talán a Flatout gerinc és csont nélküli sofőrje mulattatta a játékost. A csorbát a hangeffektusok küszöbölhetnék ki, de sajnos a készítők megelégedtek járműtípusonként egy-egy általános motorhanggal, amely ugyan olyan, mint ha a tévében néznénk, de aki egy kicsit is figyel, észreveheti, hogy ez az erőtlen károgás minden, csak nem hiteles. Az egyedüli dolog, amibe nem lehet belekötni, az a zene: gitárral és énekkel megtámogatott vérbeli rock szól, ami remek ütemet, és iszonyatos versenyzési kedvet ad. A muzsika összeválogatójának tehát nyugodtan beírhatunk egy piros pontot.
A játék maga azonban bőven ad okot a morcosságra. Ahogy a cím is mutatja, kétféle járművel van lehetőségünk versenyezni. Az alapvető gond az, hogy a fizikát sikerült nagyon-nagyon elbaltázni, és egy remek, izgalmas, kihívást jelentő szimulátor helyett egy frusztráló, irreális, és nagyon-nagyon arcade stílusú programot létrehozni. Ha akad gamepad a háznál, kössük be, ha nincs, készüljünk fel idegesítő, néha hiperérzékeny, néha lomhán reagáló irányításra. Mese nincs, ez a játék analóg karokkal ellátott kontrollerre termett. Ha ez megvan, még mindig nem válik a játék szimulátorrá, de nagyszerű szórakozást fog nyújtani - legalábbis rövid távon. A rengeteg játékmód, a nyert futamokért felvehető extrák, valamint a két, és négykerekű járgányok közötti finom eltérések vérbeli játéktermi hangulatú akciódús játékot adnak. Azonban ami egy idegen helyen, pár száz forintért néhány félórára élvezetes lehet, az otthon, a monitor előtt hamar vontatottá, és unalmassá válhat. Szóval jó-jó ez az MX vs ATV, de napi 15-20 percnél nem érdemes vele többet foglalkozni, mert jó eséllyel meggyűlöljük. Arra az időtartamra viszont nagyszerű szórakozás!
