First Contact
Ahhoz, hogy a Hedgewarst beszerezzük, nem kell mást tenni, mint ellátogatni a hivatalos oldalra, és letölteni azt. Mivel nyílt forráskódú szoftverről van szó, ezért teljesen ingyenes, nem kell külön fizetnünk semmiért. Csak letöltöd, telepíted, és már játszhatsz is.
Első elindítás után két dolog tűnik fel. Először is, hogy nincs túlbonyolítva a menü, nagyjából két dolgot tehetünk: rábökhetünk az egy- vagy többszemélyes játékra. Na jó, második pillantásra már észre lehet venni a beállítások menüt és a „Letölthető tartalmak” gombot, sőt a „Videó” menüpontot is. Aztán, ami még feltűnik, hogy a játék angol nyelvű. Illetve annyira mégsem, csak erősen hiányos jelenleg a magyar fordítás.
Ez még csak a kezdet...
A játék grafikailag megtévesztően hasonlít a Worms-szériára -- megkockáztatom, aki régen játszott az említett címmel, első blikkre simán összekeveri vele. A legnagyobb különbség, hogy itt „hőseink” kukacok helyett sündisznók. Minden más szinte megegyezik, a kinézet kellemes, rajzfilmszerű, ami sosem megy ki a divatból. Fegyverek terén szintén ez a helyzet; van ugyan pár mókásabb darab, mint a Tardis teleport (a hozzátartozó hanghatásokkal!) vagy épp a Portal, de nagyrészt a jól ismert típusok találhatók itt is, pisztoly, shotgun, TNT és így tovább.
A játékmenet is faék egyszerűségű: van két vagy több csapat, amelyek megjelennek egy pályán, és ott körökre osztott küzdelemben, különböző fegyverekkel megpróbálják az ellenfél csapatát legyőzni. Mindezt 2D-ben, a klasszikus, régimódi platformerek stílusában. A Hedgewars készítői nem kockáztattak, maradtak a már bevált receptnél, és ezzel nincs is semmi baj. Aki még mindig nem tudja elképzelni, hogy ez miképp működhet, annak ajánlom megtekintésre a hivatalos trailert, amely többet mond minden szónál.
Rossz sünbe kötöttél bele, pajti!
Alapvetően többféle módban ölhetjük a nekünk unszimpatikus sünöket. Egyjátékos módban megtalálhatók az ilyenkor szokásos opciók: skirmish, tutorial, kampány, plusz egy multiplayernek nevezett opció, ahol mi állítjuk be a meccs részleteit. Megadhatjuk a pályát, a csapatokat, a témát, vagy akár azt, hogy milyen stílusban szeretnénk játszani. Az „igazi” online multiban játszhatunk helyi hálózaton és a hivatalos szerveren is.
Itt jegyzem meg, hogy játék közben semmi nem utal a Hedgewars hobbiprojekt jellegére. Teljesen profi a megvalósítás, a játék nem hemzseg a hibáktól, a sünök be-beszólogatnak, a háttérzene is rendben van. A fizikával sincs probléma, minden úgy reagál, mint a Wormsben. Mindezért hatalmas gratuláció jár a készítőknek.
Az egyik komoly negatívum viszont, hogy a játék egyedül hamar megunható. Az oktatórészben vannak ugyan Challenge-pályák, és ott van a kampány is, de ez nem túl nagy választék. Remélem, idővel javítanak ezen a srácok.
Ez a legjobb, amit tudsz?
És ha már a negatívumokról volt szó: a letölthető tartalmak is elég szegényesek, lényegében csak vicces fejfedőket tartalmaznak, mellettük egy-két témát és hasonlókat találunk -- nem egy Open Transport Tycoon Deluxe mondjuk, hogy egy másik, nyílt forráskódú klónhoz hasonlítsam. Bízom benne, hogy idővel a közösség összedob még hozzá izgalmas dolgokat.
A Hedgewars tartalmaz egy pályaszerkesztőt is, amit azonban a készítőknek még ebben a nem túlbonyolított menüben is sikerült kicsit eldugniuk: a pályaválasztó képernyőn találsz egy „Hand Draw Map” opciót, ezt kiválasztva, majd a képre kattintva mehet a rajzolgatás. Ez sincs túl bonyolítva, bár a srácok mentségére legyen mondva, hogy emlékeim szerint a Worms pályaszerkesztője is hasonlóan fapados. Mindezeken kívül rendelkezésünkre áll egy videómenedzser is, amivel a játék közben rögzített felvételeket tudjuk megosztani, feltölteni a YouTube-ra. Ez egyébként egész barátságos, hiszen megadhatjuk, hogy milyen kodeket használjon, vagy milyen felbontással és bitrate-rel dolgozzon.
Nagy pozitívum továbba, hogy a készítők mind a mai napig dolgoznak a Hedgewarson. E teszt írásakor is találkoztam olyan dolgokkal, amik nem rémlenek korábbról, holott nincs egy éve, hogy ráakadtam erre a remek kis játékra -- pedig az első verzió még 2004-ben jelent meg.
