Igen, a Gary Grigsby’s War in the East 2 pdf-be öntött oktatási segédanyaga több mint félezer oldal. Ez eleve óvatosságra inthet mindenkit, aki esetleg nincs teljesen képben a Matrix Games kiadó termékeivel, illetve Gary Grigsby életével s munkásságával. Hát, most képben lesz, feltéve, ha az első 5 perc után nem lövi ki sírva a játékot, némi stratégiai PTSD-t is beszerezve…
Nem szabad ilyet tenni, gyerekek. Ugyanúgy nem szabad bátran nekiszaladni: ez nem a jó öreg Panzer General-sorozat és nem is a kazuár gémerek szintjére lebutított RTS. Ez, kérem szépen, kőkemény, hagyományos, hexás, bűnronda, de nagyon okos, nagyon nehéz, körönkénti stratégiai játék. Egy igazi időutazás: nemcsak 1941-be és a keleti front poklába, de egy olyan korszakba, ahol még a játékkészítők azt feltételezték... mit feltételezték, követelték meg a játékostól, hogy tudjon. Tudjon alap dolgokat, meg annál is többet, avagy tudjon sokat. S ha nem tud, akarjon tanulni, legyen kitartása és szándéka megérteni és átlátni a dolgokat. Sokat kér – de sokat is ad. Annak, aki ezt szereti, persze.
Na, akit még nem sikerült elkergetnem, annak tengermély tiszteletem. Mint már említettem, a játék maga 1941-be, pontosabban ez év június 22-re repít vissza miket, amikor is a hitleri német birodalom megtámadja Szovjetuniót. Bár számos, kisebb-nagyobb hadjáratot és csatát is megenged kipróbálni a jelenleg már két kisebb javítócsomag után az 1.00.07 változatnál tartó játék, de az igazi kihívás természetesen a valóságban 1945 májusáig tartó Nagy Keleti Háború, mely egyben az egész második világháborút is eldöntötte. Itt viszont a kezedben lesz a lehetőség: mutasd meg, hogy okosabb vagy, mint az Oberkommando de Wehrmacht! Ha tudásod megfelelő, és hadvezéri képességed erősebb, mint az én hétfő hajnali, első, „kotyogós” kávém, akkor lenyomod a Vörös Hadsereget, simán.
Vagy nem. Gary Grigsby ugyanis nem véletlenül lett elnevezve „minden stratégiai katonai játék atyjának”. Elképesztő mennyiségű információ és adat volt már az eredeti, 2010-es War in the Eastben, és ez most még tovább bővült. Két dolog: egyrészt, még az első rész is 25 ezer forintért(!!) vehető meg, s nem véletlenül tartja az árát. Másrészt, ehhez volt magyar vonatkozású kiegészítő is (Don to the Danube), és remélem, a második részhez is megérkezik majd.
Ez azonban azt is jelenti, hogy a gémerszékben, biztonságban ülő hadfőnök (aki ugye vagy Te) csak azzal gazdálkodik, ami akkor is volt. Nincsenek Tigris-hadosztályok, sugárhajtású Me 262-es vadászgépek, és nincs rendesen működő logisztika sem – hiszen a valóságnak megfelelően sem utak nincsenek igazán, sem a Wehrmachtnak elegendő teherautója. Természetesen a játék elég komplex ahhoz, hogy komolyan tudjunk foglalkozni a településekkel, gyárakkal, mondjuk, repülőterek építésével, de csodát nem fogunk tudni tenni – sem a német, sem a szovjet oldalon.
Ugyanakkor a játék dedikáltan a „mi lett volna, ha…” típusú kérdések megválaszolására készült. Azaz nem kell szolgai hűséggel követni az akkori hadvezetői döntéseket, hanem a meglévő erőforrásokkal okosan-ügyesen gazdálkodva _talán_ elfoglalhatod a Kaukázust és annak olajmezőit. _Talán_ tiéd lehet Sztálingrád vagy Moszkva. _Talán_ elesik Leningrád. De ehhez rengeteget kell tanulni. Én szóltam. Az avatatlan szemnek meglehetősen puritán játékfelület menürendszere nem véletlenül néz ki úgy, mint egy kisebb atomerőmű irányítópultja: minden, de minden befolyásolható. Össz-fegyvernem szemlélet, avagy az egyes fegyvernemek együttműködésének alapos és kifinomult ismerete kötelező, de nem árt némi meteorológiai és tereptani képzettség sem – Oroszország Anyácska nem tréfál.
Tényleg mélyvíz, de aki profi úszó, az úgyis ezt keresi. Én egyelőre a tiszteletig jutottam, nem állítom, hogy belaktam a játéktáblát. Sokat kell még dolgoznom és tanulnom ahhoz, hogy haladó szintre küzdjem fel magam. Sebaj, közelednek a boldog és hosszú nyugdíjas évek. Bespájzolom a War in the West 2-t a PC-mmel együtt egy időkapszulába és 5-10 évre meg is lesz a programom…
