Egyszerű, de nagyszerű
A játékosokkal nem bonyolódhatunk különösebb interakcióba, nincsenek játékos ügynökök, ahogyan meccs közbeni egyéni utasítások kiadására, részletekbe menő taktika kidolgozására sem lesz lehetőségünk. Nem adhatjuk meg, hogy a védőink területet védjenek vagy embert fogjanak, hogy a szélsők az ötös sarkára vagy a hosszúra íveljenek, vagy, hogy a védekező középpályások kit őrizzenek szigorúan. Ám két buszmegálló között játszva ezekre nincs is akkora szükség, a játékmenet így sokkal pergőbb, nem kell órákig finom hangolni a csapatunkat. Ennek fejében ugyan az eredmények kiszámíthatatlanabbak, kevesebb a ráhatásunk a pályán történő dolgokra, de ne elégedetlenkedjünk, hiszen így is sikerült nagyon sok mindent beleszorítani a hardver miatt szűkre szabott keretek közé.
Az irányítás egyébként rendben van, a kisebb képernyőkre szabott menürendszer jól működik, letisztult, könnyen átlátható és szép, nagy gombokból felépített, legalábbis egy bizonyos szintig, azután igényel némi gyakorlatot, hogy mindent megtaláljunk egy-két kattintással. Például a kezdő tizenegy összeállításánál már nagyon miniatűr ikonokkal is találkozhatunk, és okoz majd kellemetlen perceket, mikor sokadjára sem sikerül a megfelelő játékost a cserék közül mondjuk a kezdőbe áthelyezni. Grafikáról, ahogyan a korai menedzser játékok esetében, nem igen beszélhetünk, hiszen szöveges felületeken navigálva irányítunk mindent, a meccs 2D-s megjelenítése pedig nem sok vizet zavar: a klasszikus, CM-et és FM-et idéző, felülnézetből mutatott gombfoci köszön vissza kellemes emlékeket idézve a hardcore játékosokban.
Vesszőfutás menedzser módra
Ami viszont újdonságot jelent az akár negyven évadon keresztül űzhető menedzsermód mellett, az a kihívásokat tartogató Challenges opció, mely csak és kizárólag a Handheld verziókban érhető el. Itt négy, rövidtávon teljesítendő klubvezetői feladat vár ránk. A gép egy majdnem teljes szezont leszimulál, hogy azután az utolsó pár mérkőzésen bizonyíthassuk menedzseri rátermettségünket: bent kell tartanunk a kiesőhelyen álló csapatunkat, meg kell őriznünk a veretlenségünket, hogy hibátlan szezont fussunk, vagy éppen sérülésektől tizedelt, illetőleg morálisan összeomlott, hitevesztett csapattal kell jó formát mutatnunk, hogy ne rúgjanak ki minket a klubtól. Szórakoztató és gyorsan játszható játékmód ez, ami nem kevés kihívást rejt, ugyanakkor itt érződik leginkább az olyan aprólékos beállítási lehetőségek hiánya, melyek a valóságban akár döntő fontosságúak lehetnek az ilyen kiélezett találkozókon.
A játék remekül optimalizált, csodálatosan fut akár egy alsó középkategóriás telefonon is (minimális követelmény a 2.2-es Android OS): nincs hosszú töltögetés vagy akadozás, még a relatíve nagy adatbázis és a 2D-s meccsnézet ellenére sem. A játékot Wi-fi kapcsolaton ajánlott letölteni, hiszen alapból 27 megabájt az adatbázis, az első indítást követően pedig további 7-19 MB csorog le a netről, a május elején megjelent 3.4-es frissítésről nem is beszélve, ami már lehetővé teszi a 1280x720-as felbontást. Igaz, a patch hibás, eltűnik a játékból a kilépő gomb, így ennek letöltésével még lehet várni a következő javításig.
Sajnos rossz hír, hogy a felhasználók elenyésző része rendelkezik csak a program legális verziójával, ami nem sok jóval kecsegtet az FM további, androidos pályafutását illetően, hiszen melyik kiadó szeretne olyan játékszoftverbe invesztálni, amit a célközönség nem hajlandó megvenni, csak warezolni. Pedig az FM Handheld 2012 igazán megéri a 6.99 fontos, vagyis nagyjából 2300 Ft-os árát.