Másfelől a játék talán most érte el a realizmus és az összetettség azon fokát, ami már visszaadja a meló unalmas részeit is. Az RPG-elemek egyre hangsúlyosabbak lettek az utóbbi években, így már tényleg az lehet az érzésünk, hogy egy valódi futballklubot irányítunk, nem pedig néhány statisztikai adatlapot igazgatunk. Ennek azonban megvannak a maga hátrányai. Például a végeláthatatlan és repetitív kérdések sora a sajtótájékoztatókon, amiket meg kell válaszolnunk, a megfigyelőink által összegyűjtött száz meg száz tehetséges fiatal ezernyi adata, amit át kell böngésznünk, a borzalmasan sérülékeny egóval megáldott futballisták, akiket meg kell vigasztalnunk… Egyszóval kicsit nyűg már ez a része a dolognak, amit persze pár kattintással átpasszolhatunk a menedzserasszisztensünknek, de akkor meg valahogy az az érzésünk támad, hogy mégsem mi irányítunk mindent a klub életében. A körülötte lengedező rossz érzéseket leszámítva azonban jó lett az FM 2015 – nézzük hát, mire számíthatunk konkrétan az idei szezonban!
CSAK PÁR APRÓSÁG
A legtöbb változással a teljes menedzseri lehetőséget kínáló játékmódban találkozhatunk. Rögvest az indítás új opcióval kezdődik: meg kell határoznunk vezetői stílusunkat, ami a taktikai iskolázottságunk és a futballtapasztalatunk eredőjéből áll össze. Ha előbbire helyezzük a hangsúlyt, vagyis a nyolc választható edzői licenc közül a legmagasabbat állítjuk be magunknak, akkor hatásos tréningeket tudunk majd tartani a játékosainknak, mely főleg alacsonyabb ligás csapatoknál jelent hatalmas előnyt, ahová nehéz megfelelő edzőket igazolni. Ha azonban a sportmúltunkat tartjuk fontosabbnak (öt választható szint, a kocafocistától a válogatott profiig), akkor értelemszerűen nagyobb tekintélyünk lesz az öltözőben, könnyebben szót értünk a futballistákkal, és magasabbak lesznek a mentális értékeink, amiket amúgy pontok formájában bármikor megtekinthetünk a klub stábtagjainak listáján. A kettőt persze ki is egyensúlyozhatjuk, sőt a kapott menedzserpontokat akár manuálisan is eloszthatjuk az egyes képességeink között. Valahol ez a rész felfogható egyfajta nehézségi szintválasztásnak is, hiszen egy alacsony képzettségű és korábban hobbifutballistaként tevékenykedő edzővel türelmesebb lesz a vezetőség, ugyanakkor alaposan meggyűlik majd a baja az önfejű focistákkal és a kétkedő szurkolókkal, sportújságírókkal. Ezzel szemben a magasan kvalifikált, egykori válogatott játékosból menedzserré előlépett vezetőtől értelemszerűen jóval többet várnak el bármelyik klubnál, ám a keze alatt dolgozó futballisták és stábtagok tisztelni fogják, a játékosok pedig sokkal jobb teljesítményekre lesznek képesek a minőségi edzéseknek hála. Hogy ez az új funkció jó ötlet-e, nem egyértelmű; nagy kérdés például, hogy meg akarjuk-e egyáltalán nehezíteni vagy könnyíteni bármilyen szinten is a dolgunkat. Az FM-széria sosem a választható nehézségről szólt, azt mindig a menedzselni kívánt klub anyagi és egyéb körülményei határozták meg. Ha valakinek jó érzéke volt a játékhoz, akkor az akár az ötödik ligában induló kis csapatból is BL-győztest tudott faragni, ha nem, akkor egy Manchester United szintű gárdával is a kiesés ellen küzdött.
A menürendszer is természetesen átesett az éves áttervezésen, ám most kicsit bátrabbak voltak a fejlesztők, és hosszú évek után a felső sávból bal oldalra költöztettek át mindent. Elsőre talán furcsa lesz, ám kétségtelenül hasznos, hiszen sokkal több menüpont fér el így a fősávban, emiatt gyorsabb és egyszerűbb megtalálni a dolgokat, mint az almenüpontok között kutakodva. A felosztás logikáján már lehetne vitatkozni, például, hogy az átigazolásokat miért éppen a Scouting opcióra kattintva találjuk meg, nem pedig a Transfersnél, de viszonylag gyorsan meg lehet szokni a dolgot.
A menedzseri munka elválaszthatatlan részévé vált a szociális kapcsolatok ápolása, ennek megfelelően tovább nőtt a játékosokkal, edzőkkel, vezetőkkel, újságírókkal folytatott beszélgetések közben adható válaszok variációs lehetősége (sőt, megjelentek a kispadoknál adott kétmondatos interjúk is), így már egészen emberi kommunikációra emlékeztetnek ezek a helyzetek. Új és egészen ötletes elem, hogy a csapatkapitányunkat bevonhatjuk az öltözői konfliktusok kezelésébe, így akár hatszemközt is megvitathatjuk az elégedetlenkedővel a problémáját, és a CSK tekintélyének köszönhetően jó eséllyel könnyebben rendezzük az ügyet.
A játék lelke, a meccsmotor és a hozzá kapcsolódó taktikaszerkesztő azonban nem sokat változott. Előbbi még nem tökéletes, irreálisan sok a sérülés a mérkőzéseken és az edzéseken, a gólok túlnyomó többsége pedig csakis beadások után születik, ám ezt vélhetőleg gyorsan javítják majd egy patch formájában. Utóbbi kezelőfelület egy kicsit finomodott, valamint a játékosok egyéni szerepkörei közé bekerült négy újabb lehetőség, de a többi már ismerős lesz a pontrúgások megszervezésétől kezdve egészen a stábunk által gyártott gyors javaslatokig. A stratégiai repertoárunk lényegében annyiban bővült, hogy már nem csupán a mérkőzés elején, közepén és végén tarthatunk lelkesítő beszédet, hanem a 90 perc folyamán bármikor megdicsérhetjük, leszidhatjuk vagy feltüzelhetjük a csapatot.
A 3D-s meccsnézet kétségkívül megint csak fejlődött, változatosak a játékosanimációk, talán a textúrák is élesebbek, ugyanakkor még mindig kicsit bénán fest az egész. Persze egy menedzserjátéknál kár volna pont ezt hibaként felróni, de ha már elérhető benne ez a lehetőség, akkor elvárható volna, hogy tisztességesen megcsinálják végre. Igazából nem is a látvánnyal van a legnagyobb probléma, hanem sokkal inkább azzal, hogy nem sokszor látjuk viszont a pályán az általunk beállított taktika finomabb elemeit. Roppant idegesítő például, mikor fokozott letámadást beállítva a játékosunk gyakran több méterre kering a támadótól, és nehéz eldönteni, hogy az ő limitált képességei, vagy éppen a gyengécske prezentáció az oka az egésznek.
VÁLTOZATLANUL JÓ?
A teljes menedzser módban tehát találkozhatunk változásokkal, a játék többi eleme azonban szinte változatlan maradt. Elég csak megnézni például a Kihívásokat, ahol egy az egyben a tavalyi nehéz szituációk (veretlen szezon sok sérülttel, kerüld el a kiesést demoralizált gárdával, stb.) közül választhatunk, ha be akarjuk bizonyítani, hogy a legdörzsöltebb stratégák között a helyünk. A Klasszikus Mód sem járt jobban, a nagyobb választható adatbázis és az edzések irányítása mellett a vezetőséghez intézhető kérések száma terebélyesedett csak, igaz, ez ennek ellenére is egy tökéletesen működő funkció, amiben csakis a legfontosabb dolgokra kell koncentrálnunk, úgymint taktika és igazolások. Kezdőknek és a régi idők FM- (vagy CM?) hangulatát keresőknek is remek nosztalgiaérzést és gyorsan letolható, élvezetes szezonokat kínál. Az online rész a megszokott módon, de jól szuperál, a Twitch-integrációért pedig hatalmas pacsi jár a készítőknek.
Összességében tehát az FM 2015 is a jól megszokott összetettséget és hangulatot hozza, de most már várnánk valami igazi nagy dobásra a Sega és az SI Games kooperációjától, ami megrengetné a virtuális menedzserek világát, újabb átvirrasztott éjszakákat, sértődött barátnőket és haverokat, valamint elképesztő futball- és játékélményt hozva. Talán majd jövőre.
Idén azonban futballmágia nem olyan erővel tör rá az emberre a játék indításával, mint ahogyan azt eddig megszokhattuk – a pillanatok alatt beszippantó hangulat kicsit lassabban hat. Ennek több oka is van. Először is, nem tett igazán jót az FM-szériának, hogy a tavalyi évvel kimúlt mellőle minden rivális a műfajban (RIP FIFA Manager). Nem mintha akár csak a cipőfűzőjét megköthették volna az ellenfelei, de mégis volt némi motiváció, hogy a SI Games évről évre demonstrálja erőfölényét. Rendre kaptunk valami újdonságot, fejlesztést, ami ha nem is reformálta meg alapjaiban a szériát, de kellő érdekességet biztosított a soron következő szezonra. Idén valahogy más a helyzet. Hosszú évek után először lehet azt érezni, hogy ezúttal a SI Games fejlesztőinek sem volt különösebb ötlete, miként lehetne tovább finomítani portékájukat. Persze akadnak azért kisebb újdonságok, és az is bizonyos, hogy a hardcore virtuális menedzserek gondolkodás nélkül adják majd ki a megfelelő összeget a játékért, és töltenek vele több száz órát a következő epizódig. De azért mégis…
